A tavaly a hetvenedik születésnapját ünneplő rock and roll társadalmi és zenei gyökereiről, előképeiről, meghatározó előadóiról itt írtunk részletesebben, kellően kitérve benne Elvis Presley jelentőségére. Merthogy ahhoz, hogy a rock and roll az ötvenes évek derekán az Egyesült Államokból elindulhasson világhódító útjára, kellett egy gyújtópont, egy vezéralak, egy univerzális ideál, akit nem kellett megosztani a felnőttek társadalmával. Szükség volt valakire, akiben testet öltött a lázadás, aki jóképű volt és fiatal.
Az úttörők közül Bill Haley – a maga harminc évével – már túlkorosnak számított, nem beszélve Fats Dominóról vagy Chuck Berryről, akik ráadásul feketék is voltak. De 1955-ben felbukkant a színen a fekete hangú fehér tini, az eksztatikus mozgású, szexuálisan vonzó, minden porcikájában különleges és szokatlan új előadó, aki már megjelenésével, hajviseletével, öltözködésével, előadói stílusával is csupa olyat ígért, amire a fiatalok régóta vágytak.
Jelenet az 1994-es Forrest Gump című filmből
A Mississippi államhoz tartozó Tupelóban egyszerű, vidéki emberek nászából született. Anyja félanalfabéta asszony volt, apja előbb alkalmi munkákból élt, majd teherautó-sofőrként próbálta eltartani a családját. Elvis ikertestvére a szülés közben meghalt, ezért anyja egész életében vádolta magát, megmaradt fiát pedig szinte beteges aggódással, féltékenységgel nevelte.
Elvis a First Assembly Of God templom kórusában szerezte első zenei élményeit, mivel a család egy vallási közösségben próbált vigaszt találni a feketékkel csaknem azonos szintű nyomorára. Zenei tehetsége már ekkor megmutatkozott, s bár gyakran ennivalóra sem jutott, az édesanyja gitárt vett neki hetedik születésnapjára. A fiú a gospeleken kívül mindenekelőtt a Dél tradicionális, hillbilly zenéjével ismerkedett meg. A család 1948-ban a jobb megélhetés reményében az onnan 180 kilométerre lévő Memphisbe költözött, ahol Elvis a sporttal (rögbi) is próbálkozott, de figyelmét és energiáit mindinkább a zene kötötte le. Az egyik moziban jegyszedőként keresett néhány dollárt, a Beale Streeten pedig a klubok környékén csavargott, ahol fekete és fehér zenészeket egyaránt megismert.
Elvis 1953 nyarán határozta el, hogy komolyabban teszteli az énektudását. Haját zselézte és felfésülte, megjelenésével, öltözködésével a korabeli divatos tiniket utánozta. Július 18-án két próbafelvételt (My Happiness / That’ s When Your Heartaches Begin) készített a Memphis Recording Service stúdióban, ahová a tulajdonos Sam Phillips később visszahívta, és ahol 1954. július 5-én felvette első kislemezét (That’s All Right Mama / Blue Moon Of Kentucky). Az elkövetkező másfél évben Phillips kiadója, a Sun Records további korongokat jelentetett meg tőle (közte a Mystery Traint), de egyikkel sem sikerült felkerülni az országos toplistára. A kiadó ezért 1955 novemberében felfedezettje eladása mellett döntött.
Elvis Presley – Mystery Train (1955)
Elvis időközben megismerkedett Tom Parker „ezredessel”, akivel menedzserszerződést kötött, és akinek közvetítésével az RCA Victor hanglemezkiadó november 20-án kivásárolta az énekest és addig készült felvételeit. Az RCA-nál készült bemutatkozó kislemeze (Heartbreak Hotel / I Was the One) 1956. január 27-én jelent meg, és ezzel egy példátlan sikersorozat, a rock történetében pedig egy új korszak vette kezdetét.
Elvis többek között újravette Big Mama Thornton 1953-as sikerdalát (jellemző adatok a korszakra: a fekete Thornton esetében mindez ötszázezer darabot jelentett – az ő változatából több mint tízmillió példány talált gazdára).
Elvis Presley – Hound Dog (1956)
Big Mama Thornton – Hound Dog (1953)
Parker „ezredes” ötlete volt, hogy – a tömegek megnyerése érdekében – mindenekelőtt televíziós népszerűséget kell szerezni, ezért Elvist előbb a Milton Berle, majd a Steve Allen, végül az országosan legnézettebb Ed Sullivan Show-ba ajánlotta be. Ahol Elvis 1956. szeptember 9-én, október 28-án és 1957. január 6-án lépett fel. Szintén jól mutatja a korszakot, hogy az amúgy progresszív szemléletű televíziós műsorban az első alkalommal csak deréktól felfelé lehetett látni, így a közönségből hisztériát kiváltó erotikus tánca csak a második adásban vált országosan láthatóvá (és csodálkozott rá közel 60 millió amerikai néző).
Elvis Presley első fellépése az Ed Sullivan Show-ban – (Hound Dog, 1956. szeptember 9.)
1956 januárja és 1958 márciusa között Elvis csak úgy ontotta a slágereket, ebben az időszakban kiadott valamennyi kislemeze – többek között Heartbreak Hotel, Blue Suede Shoes, Hound Dog, Too Much, Love Me Tender, Don’t Be Cruel, All Shook Up, (Let Me Be Your) Teddy Bear, Jailhouse Rock, Don't – bearanyozódott.
E töretlen karriert 1958 márciusában a kötelező katonai behívó szakította meg, és kétéves európai szolgálat után, 1960. május 12-én, a Frank Sinatra vezetésével készült Welcome Home Elvis című tévéműsorban visszatérő sztárt már egy részben megváltozott Amerika fogadta.
Elvis Presley – (Let Me Be Your) Teddy Bear (Live, 1957)
A televízió mellett Parker Hollywood szerepét is erőltette. Úgy döntött, hogy – az éneklő westernhősök mintájára – védencéből éneklő rock and roll sztárt farag. Elvis Presley 1956 augusztusában kezdte első filmje, a Love Me Tender forgatását, és ettől kezdve közel három tucat moziban vett részt. A rock and roll korszak elmúltával karrierjét mindinkább Hollywoodban folytatta, és sikeres, de feledhető filmekre pazarolta a tehetségét.
Elvis Presley – Jailhouse Rock (1957)
Elvis Presley – That’s What I Say (Viva Las Vegas!, 1964)
Énekesi karrierjét csak 1968. december 3-án az NBC Elvis című műsorában folytatta (fekete bőrszerelésbe öltözött rock and roll sztárként), és nemcsak a slágerlistákon szerepelt (In the Ghetto, Suspicious Mind, Don’ t Cry Daddy, The Wonder Of You, US Male, Burning Love – utóbbi lett 1970 októberében az utolsó top 10 sikere), de visszatért a koncertszínpadokra is. Ekkor már az amerikai showbiznisz első számú szórakoztatója volt, akinek fellépéseiről két film (Elvis: That’s the Way It Is, 1970, Elvis OnTour, 1972) készült.
Az 1968-as visszatérés... Medley: Heartbreak Hotel / Hound Dog / All Shook Up
... és amikor végigsmárolja a közönséget (Love Me Tender, Live, 1970)
Magánéletében azonban ezt követően jött a feketeleves: 1972. februárban felesége elköltözött tőle, 1973. január 8-án, a születésnapján pedig beadta a válást. A családi dráma a gyerekszerető, vallásos, a déli tradíciókat Királyként is valló sztárt lelkileg összeroppantotta, és a továbbiakban a drogok és a bulimia rabja lett.
Elvis Presley – Johnny B. Goode (Live in Honolulu, 1973)
Elvis Presley – I'm So Lonesome I Could Cry (Live in Honolulu, 1973)
Ezt követően azonban Elvis egyre kevesebbet mozdult ki memphisi otthonából, ahol végül 1977. augusztus 16-án gyógyszer-túladagolás (kábítószer-mérgezés) következtében érte a halál. Temetése Kennedy elnök temetése óta a legnagyobb gyászesemény volt az Egyesült Államokban. Otthonát, a Villa Gracelandet 1982-ben múzeumnak rendezték be, ma is ez Memphis legnagyobb látványossága (2024-ben 600 ezer ember kereste fel).
Elvis tehát nemcsak egy roppant sikeres amerikai rock and roll előadó volt, hanem szimbólum, legenda, mítosz. Számos leget mondhat magáénak, többek között a Billboard százas sikerlistáján ő szerepelt a legtöbb dallal (149), ahol több hetet töltött az élen, mint bármely más előadó (80). Ő mondhatja magáénak a legtöbb egymást követő Nr1-sikert (10), a legtöbb platina- (55) és dupla platinalemezt (25). Csak a Beatles és Michael Jackson adott el nála több hanghordozót (500 millió példány), de kultúrtörténeti szerepe ennél sokkalta fontosabb: az ötvenes évek derekán ő volt az első fehér tizenéves, aki – némiképp leegyszerűsítve –
És nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rock and roll világszerte akkora felfordulást és forradalmat okozott a populáris zene történetében.
