Jeles napok

November – Szent András hava – őszutó – enyészet hava

Jeles napok

Hideggel háló Szent Pál

Hideggel háló Szent Pál. Közelebbről meg nem nevezett forrás nyomán Takáts Sándor elmondja, hogy télen a várbeli virrasztóknak kijárt a vártafa. Ezt Hideggel háló Szent Pál napjától fogva kapták meg. Ennek tüzénél melegedtek. Takáts közelebbi hely és időjelöléssel nem szolgál. Nem mondja meg azt sem, hogy Pálnak melyik ünnepéről van szó. Az ünnepnév máshonnan ismeretlen. A télidőt tekintve Remete Szent Pál (január 15) és Pál fordulása (január 25) jöhetne számításba. E napok azonban már ugyancsak benne vannak a szigorú télben, nem lehetnek télkezdő terminusok.

Remete Szent Pál rendjének, a magyar pálosoknak nemzetünkkel való sokszázados kapcsolatait ismerve, aligha lehet másra, mint arra a pirosbetűs rendi ünnepre gondolnunk, amelyet a pálos kalendárium translatio S. Pauli primi Eremitae címen tartott számon és a szerzetesközösség, meg a pásztorsága alá tartozó nép november 14-én ült meg. A szent Velencéből hozott ereklyéit ekkor vitték át a budai várból Budaszentlőrincre (1381). Emlékünnepe egyúttal egészen a török időkig messze földön híres búcsúnappá is vált.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Áprily Lajos születésnapja – 1887 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

ÁPRILY LAJOS [e.: áprili]; családi nevén Jékely [e.: jékeli] (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.): költő, műfordító, szerkesztő. Jékely Zoltán apja. 
1909-ben elvégezte a kolozsvári egyetem magyar–német szakát. 1909-től a nagyenyedi Bethlen-kollégium tanítóképzőjében, 1910-ben a nagyenyedi gimnáziumban tanított. 1911. december 23-án feleségül vette Schéfer Idát. 1923-ban Dijonban francia nyelvtanári diplomát szerzett. 1924. október 1-jétől Kuncz Aladárral a kolozsvári Ellenzék vasárnapi mellékletét szerkesztette. 1925–28-ban az Ellenzék irodalmi szerkesztője. 1926-ban Kolozsvárra költözött, a ref. kollégiumban magyar és német irodalmat tanított. 1926. júliusban részt vett az első marosvécsi írótalálkozón. 1928–29-ben az Erdélyi Helikon szerkesztője. 1929. augusztusban áttelepült Budapestre, a Lónyay utcai református gimnázium tanára lett. 1930–38-ban a Protestáns Szemlét szerkesztette. 1934-től a Baár–Madas Leánynevelő Intézet igazgatója. 1935. szeptember és 1936. február között tanulmányúton járt Észak- és Nyugat-Európában, pedagógiai följegyzéseket készített. 1942–43-ban ismét Parajdon élt. 1943. szeptember 1-jétől nyugdíjas. A Visegrád melletti Szentgyörgypusztán lakott. 1945–48-ban állást vállalt a református konventben, az Új Magyar Asszony című református folyóirat felelős szerkesztője volt. 1951-ben megnyerte az Anyegin újrafordítási pályázatát.
Már egyetemi hallgatóként, név nélkül és Jékely Lajos aláírással is közölt verset, Áprily Lajos néven először 1918-ban az Új Erdélyben publikált. Természeti képekben gazdag motívumai, verssorainak zeneisége, tiszta rímei kezdettől (Falusi elégia, 1921) jellemzik melankolikus hangulatokkal áthatott költészetét. De éppen legnépszerűbb versében, a Márciusban pl. föltűnik az életöröm is. A transzszilván gondolat megszólaltatásával magyarok, románok, szászok békés együttélése mellett tett hitet (Tetőn). A környezetéből kiemelkedő, többre hivatott tehetség sorsát Az irisórai szarvas szimbólumában jeleníti meg. Budapestre költözése után A láthatatlan írás (1939) című kötetben vallott fájdalmas hazaszeretetéről. Költői-emberi alkatának jelképét a Pisztrángok kara című versében teremtette meg, a nagyvilágból az otthon biztonságába vágyódó magatartás modelljeként.
Drámái (Idahegyi pásztorok, Oedipus Korinthosban, A bíboros), bár bemutatójukat siker kíséri, valójában párbeszédes költői alkotások.
Az ötvenes években csak műfordítóként lehetett jelen az irodalmi életben, de szerencsére rátalált az egyéniségéhez illő szerzőkre. Legismertebb munkája Puskin Anyeginjének és Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének tolmácsolása, de fordította Lermontov, Nyekraszov, Turgenyev műveit, s antológiává bővülő terjedelemben román költőket is. 1957-ben Ábel füstje című verseskötetével tért vissza az irodalmi életbe; fő műformája már ekkor a zárt szerkezetű, pillanatképszerű négysoros. Méltán állítható négysorosai mellé az 1965-ben kiadott Fecskék, őzek, farkasok apró történeteket, emlékeket fölidéző prózakötete, amely természetszeretetét és hangulatos mesélőkészségét egyaránt bizonyítja. 1965-ben Jelentés a völgyből című kötetéből az időskori líra harmóniája szól, a szavak nagyfokú akusztikus hatásával színezve. Hagyatékában talált, kiadatlan műveit posztumusz könyve (Akarsz-e fényt?, 1969) tartalmazza. Esszéi, kritikái kötetben csak halála után jelentek meg (Álom egy könyvtárról, 1981).
Bár korosztálya szerint a Nyugat első nemzedékéhez tartoznék, kései jelentkezése és költészete impresszionista–parnasszista kiérleltsége miatt, Reményik Sándor és Tompa László mellett a Monarchia összeomlása után induló költőtriász tagja. Hagyományőrző szemlélete modern érzékenységgel ötvöződik. Témája sokszor a föloldhatatlan magány, a kegyetlen világtól való iszony, a riadt befelé fordulás, az elmúlás közelsége, de sorait rendre átszövi a természet szépsége és a kultúra megtartó erejébe vetett hit. A halált mint másik létformát, végső megnyugvást szemléli, világképe ezért nem tragikus. Tudatosan megkomponált, ciklusokba rendezett életművet alkot. Rendkívüli önfegyelemmel csak tökéletesre csiszolt változatot közölt. Míves, borongós soraival a divatokhoz nem igazodó, XX. századi humanizmus képviselője.

(Fráter Zoltán szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

Diabetes világnap

A Nemzetközi Diabetes Társaság tagszervezetei november 14-én a világ több mint 130 országában ünneplik a nemzetközi DIABETES VILÁGNAPot, mert ezen a napon született Frederick Banting, aki társával, Charles Bestel együtt elsőként vetette fel az elképzelést, mely végül 1921 októberében az inzulin felfedezéséhez vezetett. A diabetes, elsősorban a 2-es típusú cukorbaj, olyan idült cardiovasculáris kóros állapot, melyhez hyperglycaemia csatlakozik. Évtizedekkel ezelőtt a cukorbetegek életét elsősorban a heveny szövődmények veszélyeztették, ma – elsősorban a 2-es típusú diabetesesekét – az idült kis-és nagy érrendszeri szövődmények. Újabb adatok szerint a diabetes mint infarctogén kockázati tényező ma nagyobb mértékű veszélyeztetettséget jelent, mint a dohányzás. Magyarországon a lakosság 5–10 %-a érintett valamilyen mértékben.

Wilckens Henrik Dávid, a magyarországi erdészeti felsőoktatás megteremtőjének születésnapja – 1763

WILCKENS HENRIK DÁVID (Wolfenbüttel, 1763. november 14. – Selmecbánya, 1832. május 25.), a magyarországi erdészeti felsőoktatás megteremtője, a híres selmeci Akadémia egyik alapítója, Németországból került hazánkba. Igazi polihisztor volt; orvosi és bányászati tanulmányai után a természettudományok számos ágával foglalkozott: matematikával, kémiával, fizikával, földrajzzal, tudománytörténettel. Először a németországi Walterschausenben tanított erdészetet, majd 1808-ban Selmecen ennek a szakágazatnak a megalapítója lett. Ő volt az erdészettudomány első professzora Magyarországon. Az oktatás céljaira rügy-, lomb-, virág- és maggyűjteményt állított össze, majd növénykórtani gyűjteményre is szert tett. Botanikus kertet és tanerdőt létesített. Szakkönyveket vásárolt, tantervet és jegyzeteket készített. Német nyelven, kéziratban maradt fenn ötkötetes műve, mely előadásainak anyagát tartalmazza. Minden erdészettel kapcsolatos ismeretet tanított: tervrajzok, térképek készítését, építészetet, jogismeretet. Nem csak a hallgatók oktatásával törődött, hanem az erdőben és a fatelepeken dolgozó munkásokkal is. Élet- és munkakörülményeik javítása érdekében eljárt a felettes hatóságoknál és az intézkedések végrehajtását a helyszínen ellenőrizte.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok)

November 14-én történt

Ezen a napon született Kútvölgyi Erzsébet színművész, aki 1971 óta hűséges tagja a Vígszínháznak. Sokszínűségét a kritika így foglalta össze: „Alakításait gyengéd líraiság és drámai erő jellemzi, de a komikum és a groteszk ábrázolás sem idegen tőle.”

Ünnep

A cukorbetegek világnapja / Diabétesz világnap – Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szervezésében tartják 1991 óta az inzulin felfedezője, az 1891-ben született Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos születésnapján.

November 14-én történt

1848 Az Országos Honvédelmi Bizottmány államosította a Pesti Vasöntő és Gépgyár Társaság fegyvergyárát, mert az nem teljesítette a kormánnyal kötött szerződésben vállalt kötelezettségeit.
1871 Hivatalba lépett a Lónyay-kormány, a kiegyezés utáni második magyar kabinet.
1875 A fővárosban megnyílt a Zeneakadémia a Hal tér 4. szám alatt, a Duna-parton.
1888 Párizsban felavatták a Louis Pasteur francia kémikus, mikrobiológus által alapított intézetet, ahol a veszettséget kutatták és gyógyították.
1918 Tomás Masarykot köztársasági elnökké választották a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének ülésén.
1925 Megnyílt a szürrealisták első nagy közös kiállítása a párizsi Galerie Loebben.
1944 A visszavonuló német csapatok felrobbantották Dunaföldváron a Beszédes József hidat.
1987 A Magyar Nemzet című napilapban Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, az állampárt, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a párt reformszárnyának egyik vezetője interjújában ismertette a szeptember 27-i lakiteleki illegális találkozón elfogadott nyilatkozat teljes szövegét.
2001 Befejeződött az Egyesült Államokban Vlagyimir Putyin orosz elnök első, november 12-én megkezdett hivatalos látogatása, amelyen megállapodtak George W. Bush elnökkel az atomrobbanófejek számának csökkentésében.

November 14-én született

1457 Aragóniai Beatrix nápolyi hercegnő, Hunyadi Mátyás, majd II. Ulászló magyar király felesége
1668 Johann Lucas Hildebrandt osztrák barokk építész
1763 Wilckens Henrik Dávid erdész, természettudós, a magyar erdészeti szakoktatás megalapozója
1765 Robert Fulton amerikai mérnök, az első használható lapátkerekes gőzhajó megalkotója
1778 Johann Nepomuk Hummel osztrák zongoraművész és zeneszerző, karmester, a modern szerzői és kiadói jogszabályozás egyik megteremtője
1803 Jacob Abbott amerikai ifjúsági író
1838 August Senoa horvát író, költő és kritikus
1848 Wekerle Sándor politikus, Magyarország első polgári származású miniszterelnöke
1848 Bartha Miklós jogász, politikus, újságíró, író
1863 Leo Hendrik Baekeland flamand származású amerikai kémikus és ipari vállalkozó, a Velox fotópapír és a bakelit feltalálója
1878 Leopold Staff lengyel költő, író, színműíró, műfordító
1887 Áprily Lajos József Attila-díjas költő, műfordító
1889 Dzsavaharlal Nehru, a független India első miniszterelnöke 1947–1964 között
1891 Frederick Banting Nobel-díjas kanadai orvos, fiziológus, az inzulin egyik felfedezője
1908 Joseph McCarthy amerikai politikus, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elnöke
1908 Harrison Evans Salisbury Pulitzer-díjas amerikai újságíró
1922 Butrosz Butrosz–Gáli jogász, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) főtitkára 1992–1996 között
1936 Antonio Gades spanyol táncművész, koreográfus, a flamenco egyik legjelentősebb képviselője
1938 Szendrei Janka Széchenyi- és Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész
1948 Hegedűs Péter Ybl Miklós-díjas építész
1948 III. Károly brit király, 2022-től Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága uralkodója
1950 Kútvölgyi Erzsébet Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész
1956 Dékány Ágnes magyar bábművész, színésznő
1960 Prukner László, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium testnevelő tanára, a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgócsapatának vezetőedzője
1962 Rónai Egon Prima Primissima díjas magyar újságíró, televíziós-rádiós műsorvezető
1967 Pulai Imre olimpiai bajnok kenus, négyszeres világbajnok kenus, szánkós
1968 Dózsa Zoltán magyar színész
1975 Szabó Gabriella olimpiai és világbajnok román atléta
1979 Olha Kosztyantinyivna Kurilenko ukrán modell, filmszínésznő
1981 Russell Tovey angol színész
1983 Adriana Olteanu román kézilabdázó
1985 Wang Feng kínai kenus
1990 Jessica Jacobs ausztrál színész, énekes

November 14-én halt meg

1263 Alekszandr Nyevszkij novgorodi fejedelem, vlagyimiri nagyfejedelem, orosz nemzeti hős
1462 Habsburg Anna magyar hercegnő, türingiai tartománygrófné, 1442-től 1444-ig I. Ulászló magyar király jegyese, I. Mátyással szemben magyar trónkövetelő 1458-ban, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet idősebb lánya
1716 Gottfried Wilhelm Leibniz német objektív idealista filozófus, természettudós
1831 Georg Wilhelm Hegel német objektív idealista filozófus, a klasszikus német filozófia egyik legnagyobb alakja
1848 Ludwig Michael Schwanthaler német klasszicista szobrász
1884 Berzenczey László magyar politikus, 1848–49-es kormánybiztos, utazó, őshazakutató
1888 Jan van Beers flamand költő
1893 Fessler Leó szobrászművész
1898 Gruby Dávid orvos, a mikroszkópos fotózás előfutára
1899 Torma Zsófia erdélyi régésznő, a világ első női régésze
1921 Goldziher Ignác orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja
1944 Flesch Károly hegedűművész, zenepedagógus
1948 Rozsnyai Kálmán író, műfordító
1965 Csermák Tibor Balázs Béla-díjas grafikus, rajzfilmrendező
1974 Orosz Iván lapszerkesztő, költő, novellista
1984 Győrffy György magyar színész, szinkronszínész
1988 Takeo Miki japán politikus
1991 Tony Richardson Oscar-díjas angol filmrendező, az új hullám, a free cinema képviselője
1993 Béres András néprajzkutató, etnográfus, művészeti vezető
1999 Hanák Tibor újságíró, esszéíró, kritikus, filozófus és filozófiatörténész, a filozófia doktora
2005 Miszlay István Jászai Mari-díjas magyar színházi rendező, színházigazgató, érdemes művész

Nyitókép: Kútvölgyi Erzsébet. Fotó: Czimbal Gyula / MTI

#eztörténtma