Szent István apja, Géza fejedelem idején érkeztek a mai Pannonhalma területén álló Szent Márton-hegyre az első Szent Benedek-rendi szerzetesek. A Prága környékéről ide menekült bencések 996-ban alapították meg magyarföldi monostorukat, és 1001-ben fel is szentelték az új templomot, melynek külső falai ma is állnak. István király Szent Mártont választotta az apátság védőszentjéül. Ma is így hívják a magaslatot, melynek csúcsán magasodik a bencés monostor. Pannonhalmaként a nyelvújítás kora óta emlegetik a helységet, mely elnevezés Kazinczy Ferencnek köszönhető.
Idén a bazilika belső tereit ma is meghatározó nyolcszáz évvel ezelőtti felújítást ünneplik Pannonhalmán, amelyet a helyi szerzetesközösség sorban tizennyolcadik vezetője, Uros apát kivételes elhivatottsága tett lehetővé.
Uros apát hagyatéka
A levéltár féltve őrzött kincsei között szerepel Szent István kiváltságlevelének 12-13. századi másolata is. A dokumentumban foglaltakra Uros apát is többször támaszkodott, amikor a monostor ügyében Rómában járt, vagy a magyar uralkodónál szedte rendbe az apátság fennhatósága alá eső ügyeket. Ez az okirat tanúsítja, hogy az apátság hasonló kiváltságokat élvezett, mint a Szent Benedek alapította Montecassino. Eszerint a helyi püspök helyett ma is közvetlenül a katolikus egyház legfelsőbb vezetője alá tartozik a monostor. Ahogy ezt Konrád atya, a főapátság kulturális igazgatója megfogalmazta: A pannonhalmi főapátság közvetlenül az apostoli szentségnek alárendelt hely, tehát a mi közvetlen főnökünk a pápa.
Szent István hagyta feladatul kedves kolostora lakóinak, hogy imádkozzanak az ő lelki üdvösségéért és az ország fennmaradásáért.
Uros apát, akinek emlékére igen gazdag kiállítást rendeztek a bazilika újjászületésének 800. évfordulója alkalmából, kora egyik legjelentősebb egyházi személyisége volt. Az akkori viszonyok között megdöbbentően hosszú ideig, 1207-től 1242-ig irányította az apátságot. Szovák Kornél róla szóló tanulmányában írja: „Uros életében legkevesebb három magyar király ült az Árpádok trónján, három, vagy több pápa Szent Péter székében, német-római császár is három állhatott a Birodalom élén. Az apát személyesen ismert három pápát és legalább két magyar uralkodót, de lehet, hogy négyet is.”
Apáti feladatai mellett rendszeresen követte az akkoriban folyamatosan utazó királyi udvart, hogy befolyását és a rend ügyeit megszilárdíthassa, igazolja és rendezze az apátság javait, valamint megteremtse a templom grandiózus felújításának költségeit is. A feljegyzések és iratok szerint legalább hat alkalommal járt Rómában, de Anangiban és Rietiben is felkereste a szentatyát. Háromszor járt a bencés ősmonostorban, Montecassinóban, 1217-18 fordulóján pedig elkísérte II. Andrást a szentföldi hadjáratra. Elmondható tehát, hogy a pannonhalmi bencés szerzetes az akkor ismert világ jelentős részén megfordult.
A Szent Márton-hegyi apátság vezetője megélte az ország fénykorát, és történelmünk egyik legnagyobb csapását, a tatárjárást is. 1241-ben a tatárok betörésének hírére fegyverrel készült az apátság védelmére. Befogadta a menekülőket, és több levélben is a Szentszékhez fordult, hogy segítsék a végromlásba dőlő országot a tatárok ellen. A falakkal megerősített monostort, vagy ahogy Rogerius váradi kanonok írta: „a pannóniai Szent Márton várát, melyet az apát férfiasan védett” nem tudták elfoglalni a tatárok. Az idős egyházi vezető valószínűleg nem sokkal élte túl a tatárdúlást, mivel azután egyetlen korabeli forrásban sem fordul elő a neve.
Kísérlet a normalitásra
Az ezeréves monostor ma is egyfajta szellemi és morális menedékként működik. Jelenlegi vezetője, Hortobágyi T. Cirill főapát megfogalmazása szerint:
A főapát arról is beszélt az évfordulóhoz kapcsolódó események okán vendégül látott újságíróknak, hogy a spiritualitás – belső lélekre való meghívás, és a külső szolgálat végig meghatározta az ezeréves monostor mindenkori lakóinak életét. A közösség mai küldetésével kapcsolatban II. János Pál pápát idézte, aki 1996-ban, az apátság 1000 éves fennállása alkalmával járt Pannonhalmán. A szentatya a közös imádkozás után a következőket mondta: „A harmadik évezred küszöbén az egyház megújított apostoli lendületet vár tőletek.” Akkori beszédében a pápa az ökumenikus mozgalom erejére is figyelmeztetett, emlékezett Cirill atya. A szentatya beszédében azt mondta: nagy haszonnal jár, ha „elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására és közeledésére.”
Cirill atya és a pannonhalmi bencések ebben a szellemben végzik küldetésüket. Többek között ezért szervezték meg immár hagyományossá vált ökumenikus konferenciasorozatukat is, melyre idén az anglikán és a német protestáns egyház kiemelkedő teológusai vállalták a felkérést. Az összefogást jelképezi az is, amikor a legnagyobb keresztény ünnepeken egymás mellett áll a bazilikában egy katolikus, egy ortodox és egy lutheránus püspök, akik együtt vezetik a liturgiát.
Ferenc pápa tavalyi látogatásáról szólva idézte a főapát a jelenlegi egyházfő szavait: „Lélekben és szívekben a pannonhalmi apátság, az ország egyik nagy lelki erőműve felé fordulok, az imádság helye és a testvériség hídja felé.”
A monostor a lelki elmélyülés mellett mindig is helyt adott az oktatási és tudományos életnek. A pannonhalmiak egyik büszkesége a középkori könyv- és irattár. Az ősi scriptorium mai megfelelője pedig saját kiadójuk, amely bencés tudományos, kortárs teológiai anyagokat tesz közzé.
A középkorban önellátásra berendezkedett szerzetesség mezőgazdasági, kézműves, később ipari hagyományainak szerves folytatása napjainkban a turizmus, a pincészet, sörfőzde, gyógynövénykert és még sok egyéb vállalkozás.
„A fennmaradás feltétele mindig is az volt, hogy újra és újra átéljük a mában, hogy kik vagyunk, mik a gyökereink, és ez mit jelent a jövő számára. Küzdeni kell a kifáradás, a közöny ellen is” – mondta a főapát.
Dejcsics Konrád atya, bencés szerzetes, a főapátság kulturális igazgatója elmondta, hogy csaknem 90 programot szerveztek a 800. évforduló alkalmából. Ezek között az Uros apát és műve című kiállítás a legmonumentálisabb, de fontos és izgalmas a Nyolc 100 év - emberöltőkkel a nyolcszáz éves pannonhalmi bazilika felé című kortárs fotókiállítás is, melyből nyolc százéves ember portréja rajzolódik ki. A programsorozatban számos koncert, irodalmi és tudományos esemény, nevezetes személyiségek rendhagyó tárlatvezetése, sprituális séta, színielőadás és konferencia is szerepel.
Emberléptékű szakralitás
A bazilika belső terébe lépve néhány pillanat múlva azokat is eltölti az otthonos nyugalom érzése, akik nem járnak minden vasárnap misére. A késő román stílusú épületbelső, a veretes oszlopfonatok, a nemesen egyszerű padok, a középen álló oltár letisztult ónixtömbje és az ugyanebből a nemes anyagból készült keleti rózsaablakon beszűrődő fény olyan emberléptékű, mégis magasztos térélményt kínál, ami nem összenyomja, hanem felemeli, szinte megnyitja a lelket.
Viharos történelmünk miatt gyakorlatilag ez az egyetlen olyan templom a mai Magyarország területén, amely eredeti épségében maradt fenn. Az elmélyülést az a tudat is segíti tehát, hogy nyolcszáz éve élt mesterek keze nyomát őrzik a falak és az oszlopok.
A megemelt keleti szárnyban a szemmagasságban lévő faragott oszlopdíszeken és az opálos anyagból készült ablakon kívül szinte semmi sincs, ami elvonná a figyelmet. „Ez is Krisztus szimbóluma, a várakozás ürességéről szól. Sajátos és személyes tér ez, amely a szerzetesközösség tagjai számára a lelkigyakorlatok ideális helye” – mondta Konrád atya. Azt is elárulta, hogy ebben a templomszárnyban meditáltak három napon keresztül teljes csendben a szerzetesek, mielőtt megválasztották Cirill főapátot.
„A legnagyobb eseményekre csendben készül az ember” – teszi hozzá.
A bazilika spirituális csendjét gyakran váltja fel a zene spiritualitása. Kiss Zsolt karnagy, orgonaművész, zenetanár hét orgona ura a főapátság területén. Miután megszólaltatta a legnagyobbat, elmesélte, hogy a hangszert 1985-ben építették, az akkori csúcstechnológiával. Azóta szolgálja a liturgiákat és a hangversenyéletet. Évente öt alkalommal: húsvéthétfőn, az orgonák és a múzeumok éjszakáján, augusztus huszadikán, a zene világnapján és karácsonykor ünnepi orgonakoncerteket rendeznek az apátságban. Ezenkívül több történelmi orgonája is van a monostornak Szigeti Kilián szerzetes atya gyűjteményéből. Ezeket sorra felújítják, és gyakran meg is szólalnak a koncertek alkalmával.
Iskola a szent hegyen
Konrád atyával, aki német–latin szakos tanár, kicsit a pannonhalmi gimnáziumról is beszélhettünk. Elmesélte, hogy 330 diák tanul és lakik a monostor területén található iskolában és kollégiumban. A tíz osztályra hatvan tanár jut, és minden osztályt négy nevelő kísér végig. A szerzetesek közül 17-en oktatják a gyerekeket, köztük Cirill főapát is. A világi tanárok között náluk is sok a női pedagógus.
Az iskola legfontosabb oszlopai a magas szintű oktatás, a személyes hit és elköteleződés támogatása, a közösség, a művészetek és a sport – sorolja Konrád atya. Oktatási alapelveikhez tartozik, hogy minden diákjuknak meg kell kapnia mindazt, amihez egy tehetséges nagyvárosi diák is hozzájuthat. Van sportegyesületük, ahol a fiúk kosarazhatnak, vívást, atlétikát, szertornát és focit tanulhatnak. Rengeteget kerékpároznak, és – ebben a New York maratonra készülő Konrád atya is élen jár – nagyokat futnak.
Érettségiző diákjaik általában három nyelvből szereznek vizsgával is igazolható jártasságot, de olyan is akad, akinek addigra négy felsőfokú nyelvvizsgája van. Az angol mellett olaszt, franciát és kínait tanulhatnak a gyerekek, és a latin nyelvben is elmélyedhet, aki szeretne.
Konrád atya hangsúlyozta, hogy senkire se kívánják rákényszeríteni iskolájukat, ezért a hozzájuk jelentkező gyerekekkel mindig tisztázzák, hogy valóban szeretnének-e ide járni, és vállalják-e, ami ezzel jár. Fontos szempont a felvételinél az iskolai eredmények mellett a közösségre és a hívő lélekre való nyitottság is. Bár ez bencés iskola, nem csak katolikusok járhatnak Pannonhalmára. Sőt – tette hozzá Konrád atya – az se elképzelhetetlen, hogy olyan fiatalt is felvegyenek, aki nincs megkeresztelve, de nyitott az általuk kínált értékekre.
Reggel imádsággal kezdik, este azzal fejezik be a napot. Nagy hangsúlyt fektetnek a hittanoktatásra, de a legfontosabb, hogy a fiatalok megtalálják azokat a személyes, nekik szóló kihívásokat, melyek mellett elköteleződhetnek.
Kilencedik, tizedik osztályban azt tanácsolják a diákjaiknak, hogy egy szakkör, egy hangszer és egy sportág is szerepeljen délutáni foglalkozásaik között. Az iskola együttműködik egy alapfokú művészeti oktatási intézménnyel, így harminc zenetanáruk van. Az ütős, vonós és billentyűs hangszerek mellett nagyon népszerű a magánének-oktatás is. Minden diák megtanul valamilyen hangszeren játszani, és lehetőségük van zenekari játékra is. Van egy improvizációs műhelyük is, ahol a legtehetségesebb gyerekek a tanáraikkal együtt improvizációs jazzt játszanak.
Nem szerzeteseket képeznek, de büszkék rá, hogy vannak a diákok között olyanok, akik az egyetemi évek után szerzetesként térnek vissza. Tanulóik többsége hagyományos felsőoktatási képzésben vesz részt az érettségi után. Belőlük orvosok, jogászok, mérnökök lesznek. Sokan mennek közülük is külföldre, a bencések reményei szerint a visszatérés vágyával. Végzett diákjaik egyre többen önkénteskednek az érettségi után Európában és távoli földrészeken is. Évente több diáknak is lehetőséget nyújtanak amerikai és német ösztöndíjakra.
Az intézmény hatalmas vaskapuja este bezárul, ami a látogató számára kicsit ijesztőnek tűnik. Konrád atya azt mondja, hogy bezártságról szó sincs, sőt mindennap kettőtől négyig kötelező sétaidő van, amikor kifejezetten arra kérik a diákokat, hogy ne legyenek a házban, menjenek ki, sportoljanak. Este, a tanulási idő után héttől háromnegyed kilencig ugyancsak van erre lehetőségük. Pannonhalmán hatnapos az iskolahét, tehát szombaton is tanulnak. A gyerekek általában egy hónapot töltenek folyamatosan a monostorban, szüleik kéthetente látogathatják őket. Amikor hazamennek, legalább egy hosszú hétvégét vagy egy-két hetet maradhatnak otthon.
Konrád atya szerint a fiúk szeretik ezt a rendszert, a felsős évfolyamok diákjai közül sokan Pannonhalmán maradnak a rövid szünetekben. Nagyon erős a közösség, és a diákok akkor tudják igazán megélni a pannonhalmi lehetőségeket, amikor nincs tele a ház. Tanulnak, fociznak, bicikliznek, és szívesen részt vesznek rész a főapátság munkájában is. A rendezvényeken önkéntes segítő munkákat vállalnak, és ők a legjobb idegenvezetők.
A diákok, a szerzetesek és a kutatók is használják a monostor négyszázezer kötetes könyvtárát és történelmi forrásokban bővelkedő levéltárát is. A polcokon a filozófiai, matematikai, hittudományos, jogi és botanikai témák mellett meglepően sok szépirodalmi anyag is akad.
A levéltárban számos forrásértékű dokumentumot őriznek a kora középkor óta.
Ásványi Ilona, a főapátsági könyvtár vezetője felsorolt és meg is mutatott néhány különlegességet. Elmondta, hogy a Hungarica gyűjteményben található többek között Kozma Demeter énekeskönyve, amelyben először jelent meg a Boldogasszony anyánk kezdetű templomi ének, amelynek szövegét egy bencés szerzetes írta, de Kölcsey Ferenc-kézirat is gazdagítja a könyvtárat.
A Benedictina gyűjtemény egyfajta helyismereti kincsestár, melyben a szerzetesek hagyatékát őrzik.
Jedlik Ányosnak köszönhető az első magyar szakszótár is.
Az 1848-as szabadságharc után, kufsteini fogsága idején fordította le a neves költő és nyelvész, Czuczor Gergely a zsolozsma imádságait. Ezeket is Pannonhalmán őrzik.
Bencés volt Rónai Jácint is, aki a szabadságharc után Londonba emigrált. Kéziratos naplójának tíz kötete is a gyűjteményt gazdagítja. Ezek nyomtatásban is megjelentek, igen korlátozott példányszámban. Egyet-egyet kapott a bécsi udvar, a pannonhalmi gyűjtemény, az Országos Széchenyi Könyvtár és az akadémiai könyvtár is. Rónai az emigrációban Kossuth gyermekeinek nevelője volt, később rábízták Rudolf trónörökös és Mária Valéria nevelését is. Bencés szerzetes létére ő fordította le és jelentette meg elsőként magyarul Darwin műveit.
Beély Fidél bencés atya, a bakonybéli tanárképző főiskola tanára és jeles irodalmár írta az első magyarul megjelent neveléselméleti munkát – Alapnézetek a nevelésről címmel.
Ezek után már nem is meglepő, hogy az első magyaroknak szóló orosz nyelvkönyvet is egy bencés szerzetes írta 1947-ben.
Pannonhalmán őrzik Szeder Fábián kertészeti naplóját is. Az atya volt az egyike azoknak, akiknek a ma is pompázó kertet és arborétumot köszönheti a monostor.
A botanikus testvér akkurátus naplóbejegyzéseiben nem csak a növényekre tér ki. 1848. március 15-én leírja, hogy szerdai nap volt, előző éjjel esett, a nappal elég tiszta, dolgozni lehetett, majd hozzáteszi: Magyarország átalakulásának napja. Három nappal később azt jegyzi fel, hogy: nagy szél, napos, majd borongó, a Pressburger Zeitung 16. márciusról hirdeti, hogy Deák Ferenc, Batthyányi Lajos, Kossuth Lajos, Széchenyi István magyarországi miniszterek.
Április elsején már felsorolja a konkrét tárcákat, is, majd hozzáteszi a nap legfontosabb eseményeihez: Minden marha kijár.
Az arborétumról, a sörfőzdéről, borászatról, az étteremről, a kiváló koncertekről, a vendégek számára is elérhető fontos kulturális és spirituális eseményekről érdemes az apátság honlapján tájékozódni. Pannonhalma mindenkinek maradandó élményt nyújt, többek között azt is megmutatja, hogy csak látszólag egyre zavarosabb minden a minket körülvevő világban. Az örök érvényű igazságok ma is tisztán hallhatóak, ha sikerül kizárni a felesleges zajt.
