Fedák Sári rehabilitálását segítené az előadás

Minden jegy elkelt

Olt Tamás rendezésében a fiatal Fedákot Kiss Anna Gizella alakítja, a főszerepet Kubik Anna – aki a 2022-es Győri Nemzeti Színház ősbemutatójában játszott. A darab középpontjába a szerző a Fedák-pert helyezte, amire 1946-ban belépőjegyet árultak, akár egy színházi előadásra.

A népbírósági vád szerint népellenes bűntettet követett el az ünnepelt színésznő, „náci eszmék terjesztésével” és „kollaborációval”, amikor 1944-ben a bécsi Donausender rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki. Milyen is a világ, 1919-ben a vörösterrort követően Bécsbe kellett menekülnie, mert lekommunistázták.

Az előadás alcíme: Minden jegy elkelt

„Ami két dologból adódik. Az egyik Fedák komornája, társalkodónője, Kerék Margit zárómonológja, aki lefesti, milyen is Fedák Sári visszatérése, amit végül nem élt meg a díva, amire pedig minden jegy elkelt” – árulta el az előadás írója, rendezője, Olt Tamás. – „Ugyanakkor Fedák Sári tárgyalására jegyeket árultak, azok is elfogytak. A tárgyalóterem ajtaján ott függött egy cédula: Fedák Sári tárgyalásra a jegyek elfogytak.” Ezt a képet fotográfia őrzi.

A cím bejött, tudniillik az eddigi összes előadás telt házzal ment.

Korabeli karaktergyilkosság

A valóság mozaikjaiból épülő produkció különös hangsúlyt fektet a karaktergyilkosság kíméletlen mechanizmusára.

„Ami engem nagyon motivált, az a karaktergyilkosság. Ma már ezt bárki megteheti, aki tudja használni a közösségi médiát. Akárki elindíthat akármilyen pletykát. Honthy Hannának írtam is bele egy monológot, ami kimondottan erről szól, hogy kit érdekel az igazság, a lényeg a sztori, a botrány” – árulta el a szerző.

A díva óriási befolyását jól mutatja az a színházi anekdota, amely szerint Honthy Hanna miniszteri szinten fenyegetőzött, igyekezve megakadályozni Fedák visszatérését a fővárosba, A nagymama címszerepében.

„Több idősíkot használok – magyarázta a rendező. – A jelen Fedák utolsó napja Nyáregyházán. Szöveget tanul Kerék Margittal. Készül a visszatérésre, ami nem következett be, hiszen meghalt.”

Ez a jelen 1955-ben, kilenc esztendővel játszódik tárgyalása után, ahol két év börtönre ítélték (amiből nyolc hónapot töltött le) és vagyonát elkobozták. Fedák Sári 1944 után többé nem léphetett a deszkákra.

Olt Tamás nem a díva legendás, csillogó sztorijait óhajtotta megidézni – bár felvillan pezsgőfürdős életszeretete –, hanem a társadalom és a szakma árnyoldalait vizsgálja Fedák Sári sorsán keresztül.

„Legendáriumból előadást csinálni, az nem vonzott. Inkább a színházi szakma árnyoldalairól, sőt, az egész társadaloméról írtam, ami lényegesen fajsúlyosabb dolog, mint az, hogyan ittak, hogyan fürdött a pezsgőben a kádban, és aztán hogyan itták meg azt a kád pezsgőt” – fogalmazott az író.

Frakkos világsztár és a humanista asszony

Fedák Sári komoly sikereket aratott nadrágszerepekben, mint Bob herceg, János vitéz. Emellett a nők elől elzárt kaszinóban bukkant fel frakkba öltözve, s lett a társaság központi alakja. Személyisége és tehetsége akkora hatalommal ruházta fel, ami a legmagasabb politikai körökig ért.

„Akkora befolyása és hatalma volt tehetségéből adódóan, hogy az első világháborúban rárúghatta a hadügyminiszterre az ajtót, és azt mondta: ha azonnal nem kapunk tízezer lepedőt a kórházakba – amit egyébként a saját kastélyaiba rendezett be –, akkor elveszítjük ezt a háborút, mert a sebesültek nem tudnak visszamenni harcolni – idézte fel Olt Tamás. – Ez az asszonyság igen erősen végigasszisztálta mindkét háborút. Nem csak a frontszínházra gondolok. Sebeket varrt, súrolta a vért a padlóról, hordta a tűzvonalba a takarókat. Egészen magas színvonalú és szintű az a hazaszeretet, az a humanizmus, amit képviselt.”

Fedák Sári „celebségét” a rendező Molnár Ferenc Fehér felhő című 1916-os darabjának kritikájával éreztette, amely írás méltatja a színművet, a díszletet, a színészeket, ám a cikk fénypontként említi, amikor „az egyik páholyban megjelent Fedák Sári”.

Fedák Sári a húszas években már a Broadwaytől Los Angelesig világsztárnak számított, akiről Molnár Ferenc a Ripacs című cikkében így írt: „Egy ripacs, aki hisz abban, hogy a gyöngysor igazi, hogy a kávéház opera, és hogy a hősök mind nagy emberek. Aki él és meghal a szerepében… Ez a Fedák Sári férfinak elképzelhetetlen öntvény. Ez a fajta elemi, vak, önző és ragyogó tehetség, ez a csillogóan nagy emberi súly, ha férfiban van meg, más pályát keres magának. Az egész világot akarja bevenni, a politikát, a bankot, a tőzsdét. A nő beéri a színpaddal.”

Rehabilitációs kísérlet

A Magyar Színház produkciójának egyik fő szándéka annak bemutatása, hogy még egy ilyen befolyásos embert is félre lehet állítani, ha a hatalomnak érdekében áll.

„Fedák Sárit is el lehetett tiporni, és az emlékét hatvan évre be lehetett fagyasztani” – emelte ki Olt Tamás, aki hozzáfűzte: Fedák rehabilitációja csak jóval a rendszerváltozás után történt meg jogilag.

A darab alapját az a jelentős mennyiségű dokumentáció adja, amelyet az alkotó átböngészett a Fedák-hagyatékban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

Az iratok világosan megmutatják, hogy Fedák Sári teljesen ártatlan, minden vádpontban. Ugyanakkor társadalmi síkon a rehabilitáció a mai napig várat magára.

Az előadás ezért egyfajta pótlékot próbál nyújtani, bemutatva azt az örökséget és útmutatást, amit a művésznő adhatott volna, ha »nem ölik meg« – magyarázta szerző. – Ez a darab mindenképpen egyfajta rehabilitáció próbál lenni. Meg annak a fajta örökségnek a tanítása vagy útmutatása, amit egyébként taníthatott volna, és utat mutathatott volna, ha hagyják.”

A Bob herceg, a János vitéz és a Csárdáskirálynő dalai felcsendülnek a produkcióban, amely igazi műfaji kavalkádként egyszerre életrajzi dráma, bírósági thriller és vidám, zenés operett.

Címlapfotó: Kubik Anna, Zsazsa szerepében. Fotó: Tarnavölgyi Zoltán/Magyar Színház