Kalandos módon tért haza a Fejedelmek aranya

Kultpol

A Fejedelmek aranya – uralkodói reprezentáció Erdélyben című tárlat a Nemzeti Múzeumban látható.

Az erdélyi és magyar múzeumok együttműködésében létrejött, Fejedelmek aranya – uralkodói reprezentáció Erdélyben című tárlat eredetileg öt erdélyi helyszínen mutatkozott volna be, Csíkszereda és Marosvásárhely után a román rendőrség előírásai miatt azonban nem tudott tovább vándorolni, így a milliárdos értékű műtárgyakat a tervezettnél hamarabb Magyarországra szállították a hatóságok. A történtekről Ötvös Koppány Bulcsút, a Maros Megyei Múzeum igazgatóját kérdeztük.

Honnan jött az ötlet, hogy a kiállítást vándoroltassák Erdélyben?

Elmondhatom, hogy régóta fennálló, nagyon jó szakmai és emberi kapcsolatokat ápolnak a magyarországi és a határon túli, így a székelyföldi múzeumok. Jól bevált és gyakran alkalmazott szokás, hogy a kiállításainkat oda-vissza utaztatjuk és több helyszínen is bemutatjuk. Ez mind anyagi, mind szervezési szempontból megtérül az intézmények számára, mivel ha a tárgyak megérkeztek az országba és a biztosításuk is megtörtént, már nem jelent akkora pluszköltséget, hogy Erdélyen belül több múzeumi helyszínre is elvigyük a tárlatot. Nálunk 2022-ben járt egy hasonlóan nagy utazó kiállítás, a Magyar Nemzeti Múzeumnak a pálosok múltjáról, jelenéről és távlatairól szóló rendtörténeti tárlata, mely ugyancsak több városban is vendégeskedett. Ezért a sok évtizedes szakmai kapcsolatainkat alapul véve arra gondoltunk, hogy a Fejedelmek aranya is bejárhatná ezt a jól kitaposott utat. Az alapötlet a Csíki Székely Múzeum érdeme, majd több erdélyi és magyarországi intézmény közös munkája eredményeképpen született meg a tárlat koncepciója és állt össze a teljes tárgyanyag.

Miért mondott igent a Maros Megyei Múzeum a kiállítás befogadására?

Egyrészt szenzációs tárgyegyüttesről van szó, amit büszkén és örömmel mutatunk meg mi is a Maros megyében lakóknak, másrészt ritka alkalom az, amikor egyben, egy kiállításon belül lehet látni ilyen ritkaságnak számító kincseket, az Erdélyi Fejedelemség hatalmi reprezentációját. Nagyon komoly szakmai és látogatói érdeklődés övezte a kiállítást az eddigi két helyszínen, több mint 11 ezer látogatónk volt Marosvásárhelyen, s körülbelül ugyanennyien nézték meg Csíkszeredában is, szóval nyugodtan mondhatom, hogy itt meglehetősen fogékonyak és nyitottak voltak a látogatók. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyulafehérvári múzeum, a román történelem egyik kiemelt helyszínét ápoló intézmény is érdeklődést mutatott a kiállítás iránt. Ebből is látszik, hogy még ha lassan is, de van elmozdulás a tekintetben, hogy a kiállításokra mint közös kulturális értékekre tekintsünk, melyek képesek a fizikai és a mentális határok átlépésére.

Végül nemcsak Gyulafehérvárra, hanem Sepsiszentgyörgyre sem jutott el a tárlat, mivel a román rendőrség előírta, hogy nem elég a fegyveres csendőrségi biztosítás, a műtárgyakat páncélautóval kell szállítani Sepsiszentgyörgyre. Vajon miért ragaszkodtak ehhez, hiszen az első két helyre sem így érkeztek meg a tárgyak?

Nagyon nehéz erre kielégítő választ adni, mert magam sem tudom az okát. Az tény, hogy 2012 óta érvényben van az a jogszabály, amire a rendőri szerv hivatkozott, ugyanakkor az is igaz, hogy ezt sosem alkalmazták a gyakorlatban. Mert észszerűtlen.

Több hasonló nagyságrendű vagy még ennél is magasabb összegre biztosított kiállítás utazott már páncélautó nélkül, ugyanakkor a legmagasabb szakszerűséget betartva Románián belül egyik helyről a másikra, ahogyan legutóbb például a bukaresti Román Nemzeti Múzeum leletegyüttese jött ide, hozzánk.

Azt is fontos elmondanom, hogy létezik egy másik kormányhatározat is, mely ellentmond az előbb említettnek, miszerint a mindenkori intézményvezető bűncselekményt követ el, ha nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a műtárgyak biztonságban és sértetlenül érkezzenek meg a célállomásukra.

Ehhez azonban nem szükséges a páncélozott jármű, szakmailag kompetens, erre a célra szakosodott, fegyveres kísérettel ellátott műtárgyszállító autót szoktunk használni. A romániai törvényi előírások szerint mindig annak a településnek a hatóságától kell engedélyt kérni, ahonnan elhozzuk a kiállítást. Amikor Marosvásárhelyre került a sor, mi a Hargita megyei hatóságtól kértünk és kaptunk engedélyt a szállításra. Ugyanígy jártak el a sepsiszentgyörgyi kollégák, a szállítás biztonsági tervéhez azonban nem járult hozzá a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság. A döntést azzal indokolták, hogy nekik az a feladatuk, hogy betartsák a törvény előírásait.

Az ügy pozitív kimenetelét nyilván hátráltatta a marosvásárhelyi kiállításbontás után két nappal történt államelnöki választás, valamint a januárban Hollandiában történt múzeumi betörés is.

Persze ezeket pusztán nehezítő tényezőként, semmint kiváltó okként szabad értelmeznünk, hiszen a tárlatnak ezen eseményeknél jóval korábban, már november 25-én tovább kellett volna utaznia Sepsiszentgyörgyre.

Hogy miért nem alkalmas egy páncélautó a műtárgyak szállítására, mivel gazdagította a tárlatot a Maros Megyei Múzeum, és milyen további, együttműködésben létrejövő tárlatokat terveznek, az az MNMKK cikkéből derül ki. 

Fotó: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu