Ez az első szereped a tatabányai Jászai Mari Színházban. Hogyan született meg a vendégszereplés ötlete?
Az Újvidéki Színházzal vendégszerepeltem Tatabányán, amikor is megkeresett a színház igazgatója, Crespo Rodrigo azzal, hogy a következő évad repertoárján szerepel majd A vágy villamosa, s a darab rendezője, Guelmino Sándor, szeretné, ha én játszanám Stanley szerepét. Az anyaszínházzal nem volt egyeztetési probléma, így igent mondtam a szerepre.
Hogyan jellemeznéd Stanley Kowalski karakterét?
A figura azért érdekes, mert egészen másféle környezetből származik, mint Stella vagy Blanche: Stanley polgári, lengyel családból jön, lejjebb áll a társadalmi létrán, mint Stelláék. Sokan kérdezik: jó vagy rossz ember Stanley? Én azt mondanám, mindkettő. Nem tudnám kijelenteni, hogy kifejezetten negatív szereplő, inkább úgy fogalmaznék: a saját igazát, otthonát próbálja megvédeni.
Stanley milyen viszonyban áll Stellával és Blanche-sal?
A feleségét szereti ? igaz, a maga módján. Stanley a saját otthonát védelmezi, ez az ő kis vára, és ő az úr a házban. Ez a rend megváltozik, amikor Blanche megérkezik. Ez kihat a húgára, Stellára is, és Stanley úgy érzi, hogy ellene fordulnak. A férfi azonban nem hajlandó alávetni magát a változásoknak, mindenáron a régi életét szeretné visszakapni.
A tragikus végkimenetelért egyedül Stanley karaktere felel?
Az agresszivitás eleve benne van Stanley karakterében. A darab tragikus kimenetele egyrészt a körülményekből fakad, másrészt végső győzelemként, leigázásként is értelmezhető. Amikor az ember az igazság védelmezése közben semmi máshoz nem tud folyamodni, akkor a fizikai fölényhez fordul. A darab folyamán Stanley mindvégig az igazságot akarja leleplezni, Blanche pedig folyamatosan titkol valamit ? ez alapvető feszültséget szül kettejük között. Számomra a darab az igazság felszínre kerüléséről szól.
A vágy villamosa filmes adaptációja világhírű, az Elia Kazan rendezte 1951-es filmben Marlon Brando alakítja Stanley-t. Befolyásolta a film az általad színpadra vitt karaktert?
Az a szerencse, hogy már régen láttam a filmet és a próbák alatt sem vettem elő, majd legfeljebb a bemutató után fogom. Úgy gondolom, a karaktereket a rendezővel és a munkatársakkal együtt kell megalkotnunk.
A március 22-én színpadra állított darab mennyire marad korhű?
A darabot nem fogjuk visszavinni abba a korba, amelyben született, de nem is akarjuk modernizálni: egy semleges időbe helyeztük. Inkább annak mondanivalójára, történetére fókuszáltunk, ez véleményem szerint izgalmasabb, mint az idő, amelyben játszódik.
