Szülei Virginia állambeli birtokán, Westmoreland megyében látta meg a napvilágot. Apját alig 11 évesen veszítette el, ezt követően apja első házasságából származó bátyjára támaszkodott. Tizenöt éves koráig járt iskolába, a tanulás azonban kevéssé kötötte le, egyedül a matematikában jeleskedett. 1749-től földmérőként dolgozott a Shenandoah völgyben, ekkor értette meg igazán, hogy milyen értéke van a földtulajdonnak. Tehetsége ellenére - mint arra alelnöke, s az Egyesült Államok második elnöke, John Adams is felhívta a figyelmet - Washington nem csiszolta tudását a legvégsőkig, és messze nem számított a legtanultabb alapító atyák közé.
Az ifjú Washington jó kapcsolatot alakított ki az igen tehetős Fairfax családdal, rengeteg időt töltött William Fairfax fényűző villájában. Főként azért, mert első látásra beleszeretett mentora alig 19 éves feleségébe, s az igen okos és művelt fiatalasszony hatására úgy döntött, ideje behoznia lemaradásait: mindent elolvasott, ami csak a keze ügyébe került, politikától a színdarabokig, legnagyobb hatással az ókori római filozófusok voltak rá.
Szellemének pallérozása mellett a politikai kapcsolatok építésére is nagy hangsúlyt fektetett, a kor divatjának megfelelően az "előszobázók" körét gyarapította Virginia kormányzójának rezidenciáján. Nem eredménytelenül, a kormányzó 1754-ben rábízta a milíciák feletti ellenőrzést. Washington megfelelt az elvárásoknak: az állam nyugati vidékein, amely az angolok és a franciák vetélkedésének tárgya volt, erődöket építetett és vezette a hadműveleteket. Az Észak-Amerikában 1754-től 1763-ig zajló francia és indián háború végül angolszász győzelemmel, és Washington sikereivel zárult.
A háború után Washington magánélete is rendeződött. Miután Sally Fairfax visszahajózott Angliába, két házassági hirdetést is feladott, de végül egy gazdag, kétgyerekes özvegyet, Martha Dandridge Custis-t vett el feleségül. Boldog házasságban éltek, bár közös gyermekük - Washington fiatalkori betegségének következtében - nem született.
A politikai életbe 1774-ben kapcsolódott be ismét, amikor Virginia állam delegáltjaként Philadelphiában részt vett a kontinentális gyűlésen. A gyarmatok és Anglia között egyre feszültebbé váló viszony végül háborúba torkollott. George Washington a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadó kontinentális kongresszus küldötteként, majd a függetlenségi háborúban a hadsereg vezetőjeként is főszerephez jutott. Az 1780-as évek elejéig húzódó háború végül a gyarmatok győzelmével ért véget, a békét Angliával 1783-ban, Párizsban kötötték meg, ám Washington nem utazott el a francia fővárosba.
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmány-tervezetéről szóló viták során ő maga inkább egyfajta moderátori szerepet töltött be, a részletesebb szabályozások meghozatalát a politika útvesztőiben jártasabb társaira hagyta. A nagy államok érdekeit képviselő Virginia-tervezetet (népességarányos képviselet) és a kis államok érdekeit tükröző Connecticut-tervezetet (államok paritásos képviselete) összegyúrva végül 1787 szeptemberében megszületett az Egyesült Államok alkotmánya, amely a világ legrégebbi életben lévő írásos alaptörvénye.
Az alkotmány ratifikálását követően a tizenhárom állam képviselői összeültek, hogy megválasszák az állam első elnökét. Az elektori kollégiumban John Adams-et megelőzve George Washington kapta a legtöbb szavazatot, így 1789. április 30-án New Yorkban ő tarthatta meg első elnöki beszédét. Az első First Lady a férje új megbízatásától eleinte igencsak ódzkodó Martha Washington lett, aki azért hamar beletanult a rá szabott szerepbe. Washingtonnak az első kongresszus 25 ezer dolláros éves jövedelmet ajánlott fel, amit azonban a "nemzet atyja" visszautasított, mondván, hogy a nemzet vezetését polgári kötelességének tekinti.
Első elnöki terminusában az új állam belpolitikai struktúráinak kialakítása foglalkoztatta leginkább, a külpolitikai eseményektől - így a francia forradalomtól is - távol tartotta országát. Négyéves terminusának lejártával újraválasztották, második négy éve pedig bővelkedett a nagy horderejű eseményekben.
Ő az egyetlen elnök, aki személyesen vezette csapatait elnöksége alatt: az úgynevezett Whiskey felkelés során katonai erő felvonultatásával demonstrálta a kormány erejét. Az indiánokkal vívott véres háborúnak egy évtized után végül 1795-ben, a Greenville-ben megkötött békével vetettek véget. Második terminusában a külpolitika is jobban foglalkoztatta, a legfontosabbnak az angolokkal való békés kapcsolat kiépítését tartotta.
Amikor 1797-ben második terminusa is lejárt - bár lehetősége lett volna rá -, nem indult újra. Utódai között ezután egyfajta hallgatólagos megállapodássá vált, hogy nyolc évnél tovább egy elnök sem marad az ovális irodában, ez alól csak F. D. Roosevelt jelentett kivételt, aki négy cikluson át volt elnök. (1951-ben aztán alkotmánymódosítás révén két elnöki ciklusban maximalizálták a tisztséget).
Washington utolsó éveit Mount Vernonba visszavonulva töltötte, 1797. december 14-én halt meg. Világszerte rengeteg emlékmű őrzi nevét, az amerikai főváros mellett egy államot is elneveztek róla. Washington D.C. egyik szimbóluma a Fehér Házzal szinte szemben álló Washington emlékmű, de ha az amerikaiak csak egy pillantást akarnak vetni első elnökükre, elég egy egydollárost elővenniük pénztárcájukból, amelyről Washington arcképe köszön vissza rájuk.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)
