Kommunista börtönök és jegesmedvék lámpafényben: nyolc fotókiállítás, hogy beinduljon a nyár

1. Magnum Photos: Early Color – Korai színes fotográfiák

Hol? A Capa Központban.

Mikor? Május 21. – augusztus 23.

A második világháború után a képes sajtó – élén a Life, a Paris Match és a Holiday magazinokkal – alapvetően formálta át a világ vizuális érzékelését. Ebben az időszakban a színes fénykép a modernitás és a magával ragadó képi erő szimbólumává vált. Erre a változásra reflektált az 1947-ben a Robert Capa fejéből kipattant és általa is alapított Magnum Photos ügynökség is, amely példátlan alkotói szabadságot és teret biztosított fotósainak az új, színes formátumokkal való kísérletezéshez. A fekete-fehérnél drágább és bonyolultabb nyersanyagok használata a gyors hírképek helyett lassabb, megfontoltabb alkotói folyamatot eredményezett, amely a hangulatra és a részletekre fokozottan érzékeny látásmódot hozott a fotóesszék világába.

A Magnummal együttműködésben Budapestre hozott kiállítás ennek az irtó izgalmas vizuális átmenetnek a korai szakaszát mutatja be, ráadásul az ügynökség első generációs fotográfusainak lencséjén keresztül: például David Seymourén vagy George Rodgerén, akik Capa mellett szintén felismerték és formálták a sajtó színes riportok iránti növekvő igényét. A legendás Werner Bischof képeit is láthatjuk, valamint Philippe Halsman portréit, a dokumentarista műfajt pedig többek között Inge Morath és Eve Arnold képviselik.

2. Benkő Imre: Sziget 30 

Hol? A Dugattyúsban.

Mikor? Június 3–17-ig.

Harminc ikonikus pillanat. Harminc év szabadság. Egy különleges tekintet. A Sziget szeretettel emlékezik Benkő Imrére, a Kossuth-, Balázs Béla- és World Press Photo díjas fotográfusra, aki 1993-tól kezdve páratlan érzékenységgel örökítette meg a fesztivál legőszintébb, legszabadabb pillanatait. A fotósok között évtizedeken át szállóigévé vált, hogy „Minek menjünk ki a Szigetre? Imre úgyis ott van!”.

És valóban: Közép-Európa legnagyobb fesztiváljának három évtizede alatt emberek milliói fordultak meg a Hajógyári-szigeten, generációk buliztak és nőttek itt fel, Benkő Imre pedig ezt a világot nemcsak dokumentálta, hanem valóban értette is. Ez a kiállítás nem klasszikus fesztiválfotókból áll, hiszen a tavaly elhunyt fotográfus kameráján keresztül emberi történeteket, találkozásokat, szabadságot, önkifejezést és a Sziget valódi lelkét láthatjuk.

3. Felfedezők és sarkkutatók nyomában

Hol? A Magyar Természettudományi Múzeumban.

Mikor? Április 22. – július 31-ig.

Hogyan dolgoznak a tudósok ott, ahol hónapokig nem kel fel a nap? Milyen érzés a sarkvidéki éjszakában kutatni, túlélni, felfedezni? A Magyar Természettudományi Múzeum interaktív tárlata ilyen és hasonló kérdésekre ad választ, fő eleme pedig Horvath Esther nemzetközileg elismert, World Press Photo díjas fotográfus munkája, A sarkvidéki éjszaka csillagai. A fotók valós sarkkutatói történeteken keresztül mutatják meg, milyen az élet a világ egyik legszélsőségesebb pontján, sokszor mínusz ötven fok alatt.

Ez a kiállítás igazán családbarát, még egy jegesmedvével is lehet találkozni, de interaktív terekkel és időutazásra is hív a 19. századi Tegetthoff-expedíció, Karl Weyprecht és Julius von Payer útleírásai segítségével, no és Jókai Mór: Egész az északi pólusig! című regényének világába.

4. QURNAWI – Visszatérés El-Khokhára

Hol? 8F Galéria

Mikor? Június 12. – szeptember 20.

Zoltai András tavaly kapta meg a Hemző Károly-díjat, azt az elismerést, amelyet az a 35 év alatti magyar (határon túli és anyaországi) fotográfus nyerhet el, minden évben, aki szellemiségében és a szakmai minőségben a névadó munkásságához méltó műveket hozott létre. András kiállítása a Luxor nyugati partjáig visz minket, ahol a thébai nekropolisz sziklái között egykor egy élő közösség otthona állt. Qurna lakói generációkon át éltek az ókori sírok fölött, mígnem a kétezres években áttelepítették őket a sivatag szélére. A hegy azonban nem tűnt el az életükből.

A qurnawi közösség számos tagja ma is nap mint nap visszatér El-Khokha lejtőire, ahol régészekkel együtt dolgozva tárják fel a múlt rétegeit. Egy olyan tájon, ahol az ókori emlékek, a személyes történetek, a közösségi emlékezet és a spirituális folytonosság egymásra rakódnak, a hegy ma is az identitás és az otthonhoz való kötődés fontos pontja maradt.

A kiállítás a qurnawi emberek életét, a Thébai Magyar Régészeti Misszióval kialakított több évtizedes kapcsolatukat, valamint azt a különös viszonyt mutatja be, amely egy közösséget a már elhagyott, mégis tovább élő otthonához köt.

Kuriózum, hogy a kortárs fényképek mellett közel negyven évet felölelő archív felvételek is láthatók lesznek a Thébai Magyar Régészeti Misszió gyűjteményéből, ezáltal pedig a múlt és a jelen képei együtt rajzolnak ki egy hosszabb történetet a tájról, az ásatásról és az itt élő emberekről. Zoltai Andrással tavaly itt beszélgettünk hosszabban.

5. Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből

Hol? A Mai Manó házban.

Mikor? Május 29. – augusztus 23.

A filmforgatások egyik legizgalmasabb pillanata, amikor a rendező azt kiáltja, hogy Action!, azaz: Felvétel! A felszólítás egyszerre jelzi a mozgóképek világának kezdetét és a fényképezőgép exponálását is, így a kiállítás címe is így kettős jelentést hordoz: a filmgyártásra és a fotográfiára egyaránt utal. A stand- és werkfotózás a filmtörténet láthatatlan, mégis nélkülözhetetlen kísérői, amelyek egyszerre szolgálták a film reklámját, dokumentálták a forgatás folyamatát, és gyakran önálló művészi értékkel is bírtak. Ezek a képek elválaszthatatlanul hozzátartoznak a magyar film történetéhez.

Az első emeleten hét ikonikus magyar film stand- és werkfotói idézik meg a mozi emlékezetes korszakait: Schandl Teréz képei a Körhintáról (1955), Inkey Tibor munkái az Egri csillagok (1968) forgatásáról, Domonkos Sándor fotói A tanú (1969) forgatásáról, Markovics Ferenc érzékeny képei a Szerelem (1970) világáról, Inkey Alice felvételei az Égigérő fű (1979) és A Pogány Madonna (1980) kulisszái mögül, valamint Gáspár Miklós fotói az Egészséges erotikáról (1985). A második emeleten látható tárlat pedig még tágabb panorámát kínál: a magyar standfotós szakma előtt tiszteleg, mely egyidős a magyar filmmel.

6. Lookbook – Divat, identitás és narratíva a kortárs magyar fotográfiában

Hol? A Kiscelli Múzeumban

Mikor? Május 16. – június 28.

Ez a Lookbook nem az a lookbook: a Budapest Fotófesztivál zárókiállítása a divatfotográfia nyelvén keresztül mesél a városi létformáról, a stílus rétegzettségéről és az identitás folyamatos alakulásáról. A hihetetlenül gazdag, változatos és csodálatosan installált tárlat többek között azt vizsgálja, hogyan tükrözte és formálta a divat a különböző korszakok társadalmi normáit, politikai viszonyait és életmódbeli változásait.

A tárlat különös hangsúlyt fektet a divat és a nagyvárosi élet dinamikájának összefonódására, és arra, hogy feltegye a kérdést: vajon miként alakította a vizuális kultúra a kollektív önkép alakulását? A kiállított képek kitágítják a műfaji határokat, és egyfajta társadalmi és kulturális metamorfózis lenyomataiként működnek. A kiállításról itt írtunk bővebben. 

7. Utak és útkereszteződések | III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2026

Hol? A Műcsarnokban.

Mikor? Június 5. – szeptember 27.

Ötévente rendeznek Fotóművészeti Nemzeti Szalont, és ezúttal is egy vállaltan személyes válogatást láthatunk az utóbbi évek fotóiból. Ahogy pedig rengetegen lépnek a művészi önkifejezés útjaira, különböző irányokba, eltérő sebességgel, intenzitással, más-más céllal, így az idén kiválasztott, százötvennél több fotográfus is különféle utakon közelíti bevallott vagy burkolt célját, ami nem más, mint koherens életművet építeni folyton változó, alakuló világunkban. 

Rengeteg izgalmas kortárs magyar fotót láthatunk a Műcsarnokban a dokumentarista szemléletű, társadalomkritikai célzattal készített fotókon a riportszerű képeken át a fotóesszékig, a személyre szabott világokat teremtő, manipulált képalkotástól az archaikus, kézműves technológiákon át a mesterséges intelligenciával készített képekig.

8.  ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT. Terek és gesztusok egy diktatúrából

Hol? A Capa Központban.

Mikor? Június 4. – augusztus 30.

A Gyorskocsi utcai börtön kusza szögesdrótjai, a recski munkatábor kiszáradt földje, a Conti utcai börtön folyosója vagy a Markó utcai fegyház félárnyékos fala, az áthatolhatatlan, mindent kizáró és teljes elszigeteltséget biztosító súlyos cellaajtók ma is léteznek, mégis alig érzékeljük történelmi terhüket. Ez a fontos kiállítás a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát, valamint a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit és működésmódját idézi meg.

Kovalovszky Dániel fotográfiái, az épületbejárásokat rögzítő filmek és a hozzájuk kapcsolódó történeti adatok, valamint Hugyecsek Balázs fotóalapú kortárs installációja megszólaltatják ezeket a helyszíneket. Noha üresek, a foglyok hiányoznak, mégis minden részlet az erőszak emlékezetét hordozza. A befogadó képzeletében újra megjelennek azok az emberi történetek, amelyeket a diktatúra megpróbált eltörölni. A történészi kutatómunka, a feltárt személyes sorsok, a felkeresett és láthatóvá vált helyszínek teszik ezt a kiállítást fontos mementóvá.