Friss kiállítások, amiket a valós térben látogathatunk

Végre megint lehetőségünk adódik valódi kiállításokat nézni, hiszen a galériák közül a járványügyi korlátozások enyhítésekor több kinyithatott. Itt az idő, hogy újból lendületet vegyünk, és fizikai közelségbe kerüljünk bizonyos műtárgyakhoz. Ezek azok a friss kiállítások, amelyekre mi biztosan ellátogatunk az elkövetkező hetekben.

Más tájak jönnek, Várfok Galéria

A kiállítás címét Ujházi Péter művétől kölcsönözték. A Más tájak jönnek című 2015-ös kollázsfestmény a nyolcvanéves művész bolygós sorozatának egyik szellemes darabja. A művön az űrugrás jelenete látható, amely során a groteszk figurális ábrázolástól és a zöld bolygótól a legabsztraktabb távoli galaxisokig érkezünk. Az Ujházira oly jellemző feliratok a mozgás és az utazás érzetét adják, és bennünket is messzire repítenek a különös és nehezen értelmezhető valóságból. Ezen a kiállításon mások mellett Korniss Péter Szénaforgató lánya, Szotyory László Watteau ihlette borzongató tájai és Herman Levente köddel borított mezői láthatók. A tárlat kiemelt fontosságú műve Rozsda Endre 1959-es, lírai festménye, amit korábban még nem láthatott a magyar közönség. A kiállítás a kabinetben Françoise Gilot, Nemes Anna és Orr Máté műveinek köszönhetően bestiáriummal egészül ki.

A Várfoknak ez a harmadik olyan kiállítása a Rendkívüli művek, rendkívüli időkben és A Legek után, amely bravúrosan reflektál a koronavírus-járványra. Izgalmasan kapcsolódik a 2014-es, Vándorlás belső tájakon című tárlathoz, annak inverzeként értelmezhető. Míg az szabadtéren belső terekbe invitált, addig ez belső térben külső tájakat jár be. 

A Más tájak jönnek című kiállítás május 22-éig tart nyitva, keddtől szombatig 11 és 18 óra között ingyenesen látogatható.

Szilvitzky Margit: A négyzet megtalálása, acb Attachment

Szilvitzky Margitra a magyar textilművészet egyik úttörőjeként tekintünk, aki a hetvenes évektől kezdve elsődleges, autonóm médiumként kezelte a textilt. Attalai Gáborral és Szenes Zsuzsával együtt a nemzetközi képzőművészeti diskurzus aktuális kérdéseivel foglalkozott, és mindhárman aktívan résztvevői voltak az „új textiles” mozgalomnak. Az acb Attachmentben látható kiállítás Szilvitzky hetvenes években készült textilműveiből és kollázsaiból válogat.

Míg a művész korábban főként viselettörténeti, népművészeti és neoszecessziós ihletésű alkotásokat hozott létre, a hetvenes években már a fehér vászon felé fordult. Rátalált a négyzetre, a malevicsi „tiszta formára”, valamint a hajtogatásra mint művészi gesztusra. Nagyon izgalmas, ahogy egyre közelebb jutott a minimal arthoz és a konceptuális művészethez. A most kiállított munkáin az is tetten érhető, ahogy a textil plasztikai lehetőségeit és sík térbe fordíthatóságát kutatta. 

A kiállításhoz kapcsolódva az acb ResearchLab – a magyar kísérleti textilművészet kiállításával, kutatásával foglalkozó tevékenységének újabb állomásaként – Szilvitzky Margit 1968 és 1988 közötti alkotói periódusával foglalkozó kiadványt jelentet meg. A kiállítás május 21-éig látogatható. És ha már ott járunk, érdemes az acb fő terében futó tárlatot, Eperjesi Ágnes első egyéni kiállítását is megnézni.

Színek, realizmusok, meglepetések, Kieselbach Galéria

Izgalmas fúziója a klasszikusnak, a modernnek és a kortársnak a Kieselbach Galéria tavaszi aukciós kiállítása, ahol a Kieselbach profilját tükröző művek mellett szép számban képviselteti magát a kortárs képzőművészet is. Ez utóbbi anyagát Pados Gábor, az acb Galéria tulajdonosa állította össze. A nagy klasszikusok között megtaláljuk Telepy Károly, Keleti Gusztáv és Mednyánszky László tájképeit. A kiállítás anyagában szerepel Munkácsy egy jól ismert remekműve is, a Tépéscsinálókhoz készült alaktanulmány. Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Vaszary János, Koszta József és Vajda Lajos is jelen van egy-egy jelentős művel. Ámos Imre Az élet vize című kompozíciója pedig azért különleges, mert utoljára 85 évvel ezelőtt láthatta a nagyközönség.

Izgalmas meglepetést jelent az anyagban Sassy Attila páratlanul dekoratív aktja, valamint Scheiber Hugó és Kádár Béla kompozíciói. A magyar avantgárdot mások mellett Czigány Dezső, Tihanyi Lajos, Mattis-Teutsch János és Bohacsek Ede művei idézik meg. Női alkotók is szép számmal jelen vannak a kiállításon Anna Margittól, Ország Lilitől kezdve Maurer Dórán át Keresztes Zsófiáig.

Az eladással egybekötött kiállítás anyagában az 1945 utáni absztrakt irányzatok jól ismert képviselői, Frey Krisztián, Bak Imre vagy éppen Illés Árpád mellett remekművek sora reprezentálja a magyar festészet hangsúlyosan figuratív irányvonalát is. Külön kamarakiállításon láthatók a most felbukkant Ludmil Siskov-művek, amelyek unikális leletnek számítanak a magyar neoavantgárd hőskorából. A kiállítás május 10-ig látogatható.

Csató József: A szív törött csontjai, Deák Erika Galéria

A szív törött csontjai Csató József legújabb festményeit tárja elénk, amelyekből valamiféle időtlen derű árad. Jó most megfürödni ezekben a munkákban, amelyek tele vannak kísérletezéssel, játékossággal, mégis koherens egészet alkotnak. Csató friss művei síkba fordított, biomorf motívumokból felépülő csendéletek, amelyek absztrakció és figuralitás, síkbeliség és térbeliség határait kutatják. A művek a visszakaparások, foltok, kitakarások, vastag festékrétegek által olykor háromdimenziós látvánnyá állnak össze a szemünk előtt. A szövevényes kompozíciók könnyedek, mégis van bennük valami ősi, misztikus, archaikus. A május 21-ig látogatható kiállítást katalógus is kíséri.

Bede Kincső: Három színt ismerek a világon, TOBE Galéria

Bede Kincső első egyéni kiállításának és diplomamunkájának címe a Ceaușescu-korszak Romániájára reflektál. „Három színt ismerek világon” – ezzel a sorral kezdődött a Román Szocialista Köztársaság himnusza, amit Bede a fotográfia nyelvén keresztül igyekezett értelmezni, analizálni. Azt vizsgálja, hogy miként tudnak a különböző történelmi tapasztalatokkal rendelkező generációk családban vagy tágabb közösségekben együtt élni. De az a ki nem beszélt, fel nem dolgozott történelmi múlt is foglalkoztatja, ami a kelet-európai társadalmakat agyonnyomja. Bede Kincső izgalmas válaszokat ad ezekre a kérdésekre generációjának jellegzetes formanyelvével, és közben kultúrtörténeti toposzokat is megidéz. Moholy-Nagy László műveire reflektálva bemutatja a gyerekek generációjának ambivalens viszonyát a szülők traumáihoz, s közben a régi és az új problémák személyes metszetét is adja. A kiállítás május 15-ig tekinthető meg.

Dávid Zita: Virágot senki sem akar lopni, NaCo

Dávid Zita legújabb festményeinek tárgya a mindennapi abszurditás, ami az épített környezet és a természet találkozásának furcsa jeleneteiből szövődik össze. Az egyik képen párás celofánba csomagolt hortenziacsokrot látunk, egy másikon virágautomatát, ami azt ígéri, hogy friss csokrot fog kidobni a pénzünkért cserébe… Aztán fákat fest, amelyek egész évben szorosan körbe vannak csavarva karácsonyi égőkkel. Vagy burjánzó virágkavalkádot, ami egy üveglappal és egy vasráccsal is el van előlünk zárva.

A sokszor groteszk, disszonáns városi terekben körbebetonozott bokrok és járdapadkára szorított fák nyújtják a természethez való kapcsolódási lehetőséget. A két különböző minőség vizuális élménye felveti a kérdést, hogy az egyén hogyan értékeli a környezethez fűződő viszonyát, és hogy milyen jövője lehet ember és természet együttélésének. Az élővilág organikus burjánzása a részletgazdag, aprólékos festészeti technikával készült képeken izgalmas kontrasztot alkot a városi elemek mértani strukturáltságával. A május 10-ig látható kiállítás címe Boris Vian Tajtékos napok című regényéből vett idézet. 

KristofLab: ERROR, Godot Labor

Szabó Kristóf, vagyis KristofLab nagyszabású önálló kiállításán az alkotó legfrissebb installációit, festményeit, fotóit és nemzetközi projektjeit láthatjuk. Az ERROR a városi tér, a modern társadalom, a jelen világrend rendellenességeire, hibáira, túlkapásaira irányítja a figyelmet. A képeken üres épületek tűnnek fel, amelyek az egyszerre elhagyatott és biztonságot adó városi lét metaforáiként értelmezhetők. Olyan épületek kapnak főszerepet, amelyek mellett napról napra észrevétlenül megyünk el, mégis a hétköznapiság sajátos esztétikájával rendelkeznek. Ugyanúgy válnak láthatatlanná és oldódnak fel a város szövetében, ahogyan a köztük mozgó embertömeg arctalanná és monotonná alakul.

A természetellenes színek és szándékolt képhibák azonban eltávolítják a nézőt a komorabb valóságtól. Innen nézve a városi tér minden abszurditásával együtt hatalmas játszótérnek tűnik. KristofLab művein a civilizáció termékei közé betör a természet, amely élni akarásával kísért azokon a helyeken, ahonnan valójában kizárta az emberiség. A kiállítás május 9-ig látogatható.

Kolozsváry Zsigmond kiállítása, Kálmán Makláry Fine Arts Galéria

Kolozsváry Zsigmond ­– vagy ahogy külföldön ismerik: Sigismund Kolos-Vary – festő- és grafikusművész munkáit világszerte jelentős nemzetközi múzeumok őrzik a párizsi Musée National d’Art Moderne-től Izraelen, Algérián át az Egyesült Államokig. Magyarországon csak néhány alkotása látható a Szépművészeti Múzeumban és Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban, és életműve méltatlanul feledésbe merült. A Kálmán Makláry Fine Arts több mint húsz munkáját mutatja be, általuk megragadva különböző korszakait, fejlődését. Korai korszakát a szürreális, félig figuratív kompozíciók, misztikus hangulatú képek jellemzik, innen lép tovább a tájábrázolás ritmikus geometriájához. Az ötvenes években eljut a teljes absztrakcióig, majd az 1970-es évektől lírai kompozíciókkal zárja életművét. A tárlat előzetes regisztrációval április végéig látogatható.

Mesél az utca – avagy egy csipetnyi századelő a Faragó-plakátokon, Várkert Bazár

Faragó Géza az egyik legismertebb hazai plakáttervező volt, akinek a munkáit most szabadtéren megtekinthetjük. Párizsban tanult, Alfons Mucha volt a mestere, majd önálló műtermet nyitott Párizsban. Ekkoriban plakátok, reklámok tervezéséből élt, ám beteg lett, nem tudta fizetni a műterem bérét, és visszatért Magyarországra. A szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett, majd 1910 körül a kecskeméti művésztelepen, Iványi-Grünwald Béla körében alkotott. Plakátjain humoros jelenetek, karikatúra jellegű alakok jelennek meg, és megidéződik a századelő Budapestjének miliője. A Várkert Bazár Déli panorámateraszán júniusig látható a 25 plakátját bemutató kültéri installáció, köztük a Fővárosi Orfeum, a Holzer Divatház, a Törley pezsgőgyár, a Corvin Áruház, valamint a Fővárosi Operettszínház Halló Amerika revüjének plakátja.

A nyitókép forrása: Pexels/Adrien Olichon