Száz éve, 1924. június 12-én született George H. W. Bush, az Egyesült Államok 41., 1989 és 1993 között hivatalban lévő, republikánus elnöke. Népszerűségéhez hozzájárult, hogy olyan történelmi események estek ciklusának idejére, mint a berlini fal leomlása vagy a Szovjetunió szétesése.

US President George Bush poses for photographers after his address to the nation, 27 September 1991, in the Oval Office of the White House. During his speech, Bush announced that the US will unilaterally eliminate its land and sea-based short-range nuclear weapons. (Photo by LUKE FRAZZA / AFP)
George Bush az Ovális Irodában 1991-ben. Fotó: Luke Frazza / AFP

A Massachusetts állambeli Miltonban született, apja bankár, anyja egy sikeres üzletember lánya volt. Négy testvérével New York villanegyedében nőtt fel, a legelőkelőbb magániskolákba járt. Miután az Egyesült Államok 1941-ben belépett a második világháborúba, önként jelentkezett a hadseregbe. A légierő legfiatalabb pilótájaként három év alatt több mint 1200 órát repült, és 58 hadműveletben vett részt. Gépét 1944-ben lelőtték, de egy tengeralattjáró megmentette. Leszerelése után feleségül vette Barbara Pierce-t, öt gyermekük közül a legidősebb, George Walker Bush 2001 és 2009 között az Egyesült Államok 43. elnöke lett – ezzel John Adams és John Quincy Adams után másodszor választották apát és fiát is elnökké.

A Yale Egyetemen közgazdasági diplomát szerzett, az egyetemen a diákszövetség vezetője és a baseballcsapat kapitánya volt. Ezután Texasban, a Dresser olajvállalatnál kezdett dolgozni, nem sokkal később kőolajfúró-berendezések gyártásával foglalkozó céget alapított – részesedését 1963-ban egymillió dollárért adta el. Vállalkozásának sikerében szerepet játszott, hogy akkor már washingtoni szenátor apja révén befolyásos olajipari lobbistákkal ismerkedett meg, akik később politikai pályáján is segítették.

1963-ban belépett a republikánus pártba, három évvel később megválasztották Texas állam kongresszusi képviselőjének. A washingtoni törvényhozásban töltött két ciklusa alatt egyszer sem szavazott az olajvállalatok érdekei ellen, támogatta a vietnami katonai intervenciót. Tagja lett Richard Nixon elnöki tanácsadó-testületének, 1971–73 között az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete volt. A Nixon bukását okozó Watergate-botrány kirobbanása után a Republikánus Párt Országos Bizottságának elnöke lett, 1974 őszétől az Egyesült Államok Pekingi Összekötő Hivatalát vezette, 1976 januárjában pedig Gerald Ford elnök a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) élére nevezte ki.

A demokrata Jimmy Carter 1977-es hivatalba lépése után menesztette, így Bush másfél évtized után állami pozíció nélkül maradt. A következő négy évben a magánszférában tevékenykedett, majd 1980-ban elindult pártja elnökjelöltségéért. A republikánus konvención második lett Ronald Reagan mögött, és a színészből lett kaliforniai kormányzó őt választotta alelnökjelöltjévé. Az elnökválasztást Reagan hatalmas fölénnyel nyerte meg, és 1981. január 20-án George Bush az Egyesült Államok 43. alelnökeként tette le a hivatali esküt. A Reagan ellen néhány héttel később elkövetett merénylet után ő vezette a kormányt, de nem volt hajlandó alkalmazni az alkotmánymódosítást, amely lehetővé tette volna a feladatának ellátására képtelen államfő elmozdítását. A két hét alatt felépült Reagan számos jelentős belpolitikai és diplomáciai feladattal bízta meg: ő irányította a terrorizmus- és drogellenes politikát, valamint 1985-ben Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár moszkvai temetésekor ő tárgyalt elsőként annak utódával, Mihail Gorbacsovval. Bush 74 országba látogatott el, 1983-ban járt Magyarországon is, ahol később, 1989 júliusában első amerikai elnökként tett hivatalos látogatást. 2001-ben, immár volt elnökként harmadik alkalommal is felkereste hazánkat.

Reagan második hivatali ciklusának lejárta után nem indulhatott újra, és 1988-ban Bush lett a republikánusok elnökjelöltje. A választást a „nem lesznek új adók” ígéretével megnyerte, és 1989. január 20-án az Egyesült Államok 41. elnökeként lépett hivatalba.

Külpolitikája rendkívül sikeres volt, elnökségére esett a Szovjetunió széthullása, a kelet-európai rendszerváltozás, a berlini fal leomlása. 1989 decemberében történelmi csúcstalálkozót tartott Mihail Gorbacsovval Máltán; a nyugati nagyhatalmak közül egyedül támogatta fenntartások nélkül a német újraegyesítést. 1989 végén katonai beavatkozással távolította el az Egyesült Államokkal szembefordult, kábítószer-csempészetbe bonyolódott Manuel Noriega panamai diktátort. Kuvait 1990-es iraki megszállása után a közvélemény támogatását élvező, ENSZ-felhatalmazással rendelkező, amerikai vezetésű nemzetközi koalíció az első öbölháborúban kiűzte Szaddám Huszein csapatait Kuvaitból. Odahaza azonban nem talált megoldást a gazdasági problémákra, az adókkal kapcsolatos ígéretét nem tudta betartani, és nem választották újra. (Az első világháború óta csak három hivatalban lévő elnök – Herbert Hoover, Jimmy Carter és Donald Trump – nem kezdhette meg második ciklusát.)

A Time magazin 1990-ben az év emberének választotta, II. Erzsébet brit királynő 1993-ban tiszteletbeli lovaggá ütötte, 1999 óta nevét viseli a CIA székháza, 2009-ben állították hadrendbe a róla elnevezett USS George H. W. Bush nukleáris repülőgép-hordozót, 2011-ben Barack Obama elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemrendet adományozta neki. Bélyeget és érmét is bocsátottak ki tiszteletére, a George Bush Elnöki Könyvtár és Múzeum Texasban található. Magyarországon 2020 októberében állították fel szobrát a Szabadság téren, Ronald Reagan szobrának közelében.

George Bush élete végéig a humanitárius ügyek tevékeny szószólója volt. Csípőműtétei ellenére hetvenötödik, nyolcvanadik, nyolcvanötödik és kilencvenedik születésnapját is ejtőernyős ugrással ünnepelte. A Parkinson-kórral küzdő politikus 94 évesen, 2018. november 30-án hunyt el houstoni otthonában. Idehaza 2013-ban jelent meg az Európa szerencséje – George H. W. Bush, az USA 41. elnöke című kötet, amelyben a Konrad Adenauer Alapítvány és a XX. Század Intézet által rendezett konferencia előadásait adták közre. 2014-ben fia, George W. Bush publikált róla életrajzi könyvet 41: A Portrait of My Father (41 – Apám portréja) címmel.