– Mint Görgey Gábor hagyatékának gondozója – egyelőre az útkeresésnél tartva – sokat gondolkodtam azon, hogy a szellemi örökség feldolgozása előtt mi volna az a lépés, gesztus, cselekedet, amellyel kulturális, társadalmi szinten méltón adózhatnék Athur nagysága és emléke előtt – fogalmazott a Görgey Gábor Művészeti Alapítvány alapítója, Iván Ildikó operaénekes, a Zeneakadémia tanára, aki 37 évig volt az író-költő házastársa, múzsája. – A díjat egyik évben az a költő, író, műfordító kapja, aki munkássága vitathatatlan színvonalával, emberségével és tisztességével érdemesnek ítéletetik. Másik évben pedig az a színházi világhoz köthető alkotó: színész vagy rendező kaphatja meg az elismerést, aki ugyanezen érdemeket mondhatja magáénak - hangsúlyozta. - Életében is pontosan tudtam, hogy ki Görgey Gábor, milyen emberi és művészi minőséget képvisel, és hogy milyen fontos számomra. Halálában azonban sokkal erősebben tudom, hogy gondolkodásában, műveiben, verseiben, színházi munkáiban és bármiben, amit csak csinált – a Pannónia Filmstúdióban végzett munkájától a Magyar Televízión át a miniszteri megbízatásig - a tehetség, az emberi nagyság, a tartás, a jobbító szándék, a kedvesség, a humor és a tisztesség volt a sajátja.
A kuratórium elnöke Bogyay Katalin, nagykövet, diplomata, újságíró; a kuratórium tagjai: Szakonyi Károly, író, dramaturg; Lukács Sándor színművész, költő; Harsányiné Dr. Fodor Gyöngyi szakgyógyszerész, az Axiál-csoport tulajdonos-ügyvezetője; dr. Kéri Marianna ügyvéd.
A kuratórium elnöke régi barátságot ápolt Görgey Gáborral. Beszédében hangsúlyozta: az író-költő magával ragadó ereje az életigenléséből, az életszeretetéből, a rossz és a jó pillanatok teljes megélésének élvezetéből fakadt. Bogyai Katalin aztán az idei díjazottal, Gergely Ágnessel készített korábbi interjújában elhangzottakat idézte. A költő akkor így vallott munkájáról: „A nehézség a lírikusnak mindig előny. Akinek könnyű élete van, mint egy színpadi bonvivánnak, az miről tud írni? Annak a lelke miből táplálkozik? Mi, úgy tűnik, szenvedésre ítéltettünk, és hát mi a líra nyersanyaga, ha nem a szenvedés? Úgyhogy számomra ez logikus.”
– Gergely Ágnes nem sorolható be valamely irányzatba, de hangvételét, írói hitvallását tekintve a Nyugatosokkal vagy azok utódjaival, az Új Holdasokkal rokoníthatjuk – fogalmazott laudációjában Szakonyi Károly, Görgey legrégebbi barátja, írótársa. – Őszinteségét, nyitottságát érezzük, ha a verseit, prózáját olvassuk: az élet dolgai iránti érdeklődést, a titkok megfejtésének vágyát, az indulatok forrásának fáradhatatlan kutatását és megértését. Soha ne higgy a csillogó szavaknak, az igazság egyszerű és szerény – írta leánykori emlékkönyvébe az unokabátyja. Csodáld és szeresd örökké az erkölcsi törvényt önmagadban, és a csillagos eget fölötted. Gergely Ágnes nem hisz a csillogó szavaknak, és művészetében sem él velük. Ismerve életútját, tudhatjuk, milyen terhek, fájdalmak, tapasztalatok késztették mindig is az igazság kimondására költészetben, irodalomban – tette hozzá.
Gergely Ágnes köszönőbeszédében arról mesélt, hogy 1957-ben miként ismerkedtek meg Görgey Gáborral. – Egyszerre jelentkeztünk az Európa Könyvkiadóban, hogy fordítók szeretnénk lenni. Ő is, akárcsak én, fordítóként kezdte. Nem volt önbizalmam, hiszen ki volt a költő akkor? Ady Endre – fogalmazott. – Rögtön szakmai dolgokról, a fordításokról kezdtünk el beszélgetni. Bartos Tibor főszerkesztő azonnal munkát adott mindkettőnknek. James Joyce-ot fordítottam, ami egy 23 éves kislánynak hihetetlen kitüntetés volt. A Kamarazene című cikluson dolgoztam, és azt mondták, a címére való tekintettel különösen fontos a versek zeneisége. Volt egy sor, ahol az szerepelt, hogy kihajol az ablakon, ám nem jött ki a szótagszám, ezért ajtót írtam, mert az könnyebben ejthető. Azt mondta Bartos Tibor mikor elolvasta: – Én akkor hajolok ki az ajtón, hogyha hányok. – Úristen, hova kerültem – gondoltam, de amire emlékszem, hogy Görgey Gábor is nagyot nevetett ezen, és az 1957- es év ellenére sokat nevettünk, és nagyon ránk fért a jókedv, amit a mai napig igyekszem megőrizni, a mai este pedig hozzásegít ehhez – zárta beszédét.
A díj összege nettó egymillió forint, amelyet egy díszoklevél és egy Madarassy István ötvös-, szobrászművész által készített kisplasztika kíséretében adtak át.
