Támadnak a műanyag katonák

Egyéb

Kisebb értetlenség fogadta a film elkészültét, hisz a G. I. Joe-k figurája ma már korántsem olyan népszerű, mint a kilencvenes évek elején volt itthon. Más kérdés, hogy a hangsúlyos látványvilág ma már jobban ki bontható, hiszen, ha más nem is, a  trükkök a lehető legprofibbak a filmben. Szupergyors repülőgépek, extrém fegyverek, leomló Eiffel-torony - van itt minden, ami a szemnek ingere.
 
"A világ nem elég"
 

A sztori igazából lényegtelen is: egy fegyvergyáros kifejleszti a nanoatkákkal töltött robbanófejet, melynek célba érésekor az atkák pillanatok alatt felzabálják a célpontot, majd minden mást is, egészen addig, amíg a bombát nem deaktiválják. A fegyvergyáros - egy őrült tudós és pár szuperharcos segítségével - világuralomra tör, ehhez pedig le akarja bombázni Párizst, Moszkvát, Pekinget és Washingtont.

 
A terv megakadályozása persze a G. I. Joe-k, vagyis egy titkos katonai alakulat feladata, amibe frissen belecsöppen két újonc, Duke és (a magyar fordításban elég szerencsétlen becenevet kapott) Kioldó. Persze mondanunk sem kell, hogy mindkét oldal technikailag remekül felszerelt bázissal rendelkezik, ami monumentális jelenetek egész sorához ad alapot az alkotóknak. Az egyik leglátványosabb trükk amúgy - persze az Eiffel-torony felborulásán túl - az úgynevezett gyorsítóruhákhoz kötődik, melyek felvételével az ember rendkívül gyorssá válik, egy száguldó autót is simán utolér.     
 

Van a történetben szerelmi szál, nem is egy, hanem mindjárt kettő (világos, hogy a két újonc esik szerelembe egy-egy szép hölggyel), és van legalább két (akár ellenséges) viszony, melynek hosszú-hosszú története van - így alkalmat ad a visszatekintésekre, megbontva a sztori linearitását. Persze azon így sem kell aggódni, hogy a cselekmény esetleg követhetetlenné válik, hisz sok eleme éppen hogy roppant kiszámítható.

 
Az ismert színészek feldobják a filmet
 
Vannak patetikusnak szánt jelenetek is, amelyek azonban már-már nevetségesnek hatnak, egyszóval tényleg ne a történet vagy az eredeti filmes eszközök miatt üljünk be a G. I. Joe-ra. Akinek valamilyen nosztalgikus vonzódása is van a történet alapjául szolgáló játékokhoz, az sem fog feltétlenül elégedetten távozni a moziból, hisz a látvány nem teljesen hű az eredeti figurákhoz, azok miliőjét sem adja vissza igazán: ahhoz - szerencsére vagy sem - nem elég karikatúraszerűek a helyzetek.
 
A filmet kétségkívül megdobja az a pár ismert arc, aki feltűnik egy-egy mellékszerepben: a G. I. Joe csoport kapitányát Dennis Quaid (Kedves ellenségem, A rock 'n' roll ördöge, Két és fél kém), az Egyesült Államok elnökét pedig Jonathan Pryce (Brazil, Grimm, Carrington - A festőnő szerelmei) alakítja. A szuperkatonák között emellett megjelenik a Múmia-filmek arca, Brendan Fraser, a sorozatrajongók örömére pedig a Lost Mr. Ekója, Adewale Akinnuoye-Agbaje is.