„Gyermekkorom óta a kertben érzem magam a legjobban” – Beh Mariann kertészmérnökkel beszélgettünk

Beh Mariann már egész kis korától tudta a választ a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre. Szüleivel és nagyszüleivel ideje nagy részét a természetben töltötte, a családi kert pedig az állandó izgalmak mellett a megnyugvást jelentette neki. Kertészmérnökként és mezőgazdasági biotechnológusként végzett, majd otthon termesztett gyógynövényeiből és fűszereiből teákat, fűszersókat, lekvárokat készített, és workshopokat tartott, első kislánya születése után pedig a hobbi vállalkozássá nőtte ki magát. Első könyvében, A kert konyhájában a fűszer- és gyógynövények, vadon termő ehető növények és virágok felhasználásának sokszínűségét mutatta be. Második munkája teljes egészében a levenduláról szólt. A Bazsalikomoskert megálmodójával beszélgettünk gyermekkorról, tihanyi emlékekről és legfőképpen egyik kedvenc gyógynövényéről, a levenduláról.

Honnan jött a növények iránti szereteted, és hogyan vezetett a vállalkozásod kialakulásához?

A növények iránti szeretetem már egész kis koromban kialakult, nagyban meghatározta a családi környezet. Budafokon éltünk egy nagy, kétgenerációs házban, rengeteget jártunk a természetbe, horgásztunk, kertészkedtünk, piacra mentünk, a nagyszüleimnek pedig a veteményes mellett üvegházuk is volt, én pedig mindig ott sürögtem-forogtam a kertben nagypapám körül. Óriási élmény volt, amikor megengedte, hogy leszedjek egy zöldséget, vagy segítsek neki a kerti munkában, esetleg önállóan ültessek. Ez öröklődik egyébként tovább, mert a kislányaimon már most látom, hogy hatványozottan kialakult bennük a kerthez való kötődés. Sokszor szó nélkül kimennek, és kiszedik például a retket, vagy versengenek, hogy ki szedi le az első megérett szamócát. Ezt ugyanígy éltem meg én is, és ezt vittem tovább iskoláskoromra is. A szülői háttér mellett a tanáraim által még inkább nőtt az érdeklődésem, mert nagyon jó környezet- és biológiatanárom volt. Annyira megszerettették velem a természetismeretet, hogy a növények lettek a mániáim, és amikor végeztem a gimivel, egy percig sem volt kérdés, hogyan tovább, mert tudtam, növényekkel akarok majd foglalkozni.

Miután végeztem a kertészeti tanulmányaimmal, még két évig ott maradtam az egyetemen, a biotechnológia MSc-n, mert az volt a tervem, hogy kutatni fogok. Hamar rájöttem, hogy muszáj kint lennem a természetben. Ezért az egyetem után egy mezőgazdasági cégnél helyezkedtem el, majd 2014-ben megszületett a kislányom. Ekkor jött a saját vállalkozás ötlete, ami igazából csak hobbiként indult. A család már azelőtt is termesztett nagyobb mennyiségben gyógy- és fűszernövényeket, valamint ehető virágokat. Ezeknek a növényeknek kevés a kártevőjük és kórokozójuk, ezért néhány éven belül annyira elszaporodnak, hogy az ember nem tudja csak saját célra felhasználni az egész termést. Mi is így voltunk vele, ezért elkezdtünk teákat, fűszersókat, szörpöket készíteni a szüleimmel, és adtunk belőle a tágabb családnak, az ismerősöknek, a barátoknak.

Aztán az anyasággal valahogy a kreativitásom is felerősödött. Már akkoriban is sokat jártunk gasztrofesztiválokra, piacokra, és nagyon szerettem a szép csomagolású gasztrotermékeket, így jött az ötlet, hogy kezdjük el mi is igényes csomagolásban árulni ezeket. Mivel otthon voltam anyaként, nem éreztem nyomást vagy elvárást, abszolút szerelemprojektként indult a vállalkozás. Akkor még Budapesten éltünk, nagyon sokat jártam piacozni, workshopokat tartottam, ez volt az én-időm.

Őstermelőként kezdtem, tehát mindent én csináltam, én szedtem le és szárítottam, csomagoltam, szállítottam ki a boltokba a termékeket. Pár éve úgy döntöttem, hogy szintet lépek, és webshopot csinálok, valamint elkezdtem egy teaüzemmel dolgozni, amely az én receptjeim és elképzelésem szerint gyártja és csomagolja a termékeimet. Ez nagyon nagy segítség volt abban, hogy a vállalkozásom kreatív része megmaradhasson. Azt az időt, amit addig morzsolgatással, szárítással, csomagolással és címkézéssel töltöttem, meg hogy miként értékesítem, hogyan juttassam el a termékeket az üzletekbe, felváltotta a kreatív munka: a könyv- és cikkírás, az új termékek összeállítása és egy hamarosan megnyíló teázó, kert, workshophelyszín Kecskemét belvárosában.

2021-ben jelent meg a második könyved, amelyet a levendulának szenteltél. A kötet ajánlójában többek között az is szerepel, hogy „a tihanyi nyarak emlékére”. Hogyan kötődsz Tihanyhoz?

Tihany hatalmas szerelem gyermekkorom óta. Kiskoromban lementünk egy hétre nyaralni, és amíg anya olvasott meg biciklizett, mi apával egész nap horgásztunk. Imádtam. Azóta nincs olyan év, hogy ha csak egy napot is, de ne menjek Tihanyba. Nincs ott házunk és nincsenek ott rokonaim, mégis már egész fiatalon beleszerettem, mert olyan energiák járják át, amik sehol máshol nincsenek. Amikor például a levendulás könyvemet írtam, a családdal megkerestük az őslevendulást, mert ott még nem voltam soha  – azóta bekerítették villanypásztorral azt a részt, úgyhogy azt hiszem, hogy idén már nem is lehet úgy bemenni –, és óriási élmény volt látni azokat a 8–10 cm átmérőjű levendulatöveket, amelyeket még Bittera Gyula telepített, és tudni, hogy vannak közöttük olyanok is, amelyek százévesek.

Azt írtad a könyvben, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtál bele az írásba, és te magad sem hitted, hogy ilyen sokat lehet elmondani erről a növényről. A levendula 2018-ban az év gyógynövénye lett, az utóbbi években pedig egyre divatosabbá vált. Miben rejlik a népszerűsége?

Az egyik, ami miatt nem tudják megunni az emberek, az a megjelenése, ugyanis a lila szín már önmagában nyugtató hatású. A levendulaolaj a teafa mellett a legtöbbet használt illóolaj. A Lavandula angustifolia (orvosi levendula) olaj rendkívül sokoldalúan és biztonságosan használható. Nem irritáns, tisztán, hígítás nélkül a bőrre kenhetjük, amit kevés illóolajról mondhatunk el. Én nyáron a csuklómra kenve is rendszeresen használom a citrusosabb illatú változatát parfüm helyett. Kisebb égési sérülésekre, horzsolásokra, sebekre néhány csepp levendulaolaj csillapítja a fájdalmat, fertőtlenít és elállítja a vérzést. Fontos azonban, hogy százszázalékos tisztaságú, bio-levendulaolajat használjunk a bőrön. Párologtatóba téve a levendulaolaj oldja a feszültséget, idegességet, szorongást, álmatlanság esetén segíti a nyugodt alvást. Használhatjuk megfázás, köhögés kezelésére is, mert fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és hurutoldó hatású. A levendulaolaj felhasználásával egyszerűen készíthetünk természetes, de annál hatásosabb tisztítószert. Szórófejes üvegbe 1 dl ecetet, 4 dl vizet és 15 csepp L. angustifolia vagy L. x intermedia illóolajat adunk, majd alaposan összerázzuk. A levendulateát szintén sokan kedvelik, nyáron is nagyon finom, nyugtató, hűsítő jegesteát készíthetünk belőle. Érdemes más gyógynövényekkel, például a citrusos ízű citromverbénával, citromfűvel vagy citromnáddal kombinálni. A levendulatea idegnyugtató hatású, görcsoldó, emésztést segítő, antibakteriális, alkalmazható idegesség esetén, fejfájásra.

A másik felhasználási területe a gasztronómia. Magyarországon étkezési célra csak a Lavandula angustifolia virága ajánlott. A könyvemben említettem is, hogy a levendula sokaknak a szappanos, tolakodó íz- és illatvilágot jelenti. De nagyon sok olyan konyhai eljárás van, amelyik nem ezt hozza ki a növényből. Például ha vajban megfőzzük a virágokat, és utána a leszűrt vajat használjuk fel, akkor egy sokkal kevésbé intenzív, mégis nagyon kellemesen levendulás vajat kapunk, amit sokféleképpen fel tudunk használni. Ehhez 100 g vajat körülbelül 80 fokra hevítünk, ebbe dobunk bele 2–3 egész, szárított levendulavirágot, és a legalacsonyabb lángon fél órán át főzzük. A levendula levele is felhasználható, mint mondjuk a rozmaring esetében. A levendulaleveleket kis mennyiségben húsok, halételek, gombából készített fogások fűszerezésére használhatjuk.

Szerinted melyik az a növény, amely viszont méltatlanul el van hanyagolva?

A csalán úton-útfélen ott van, és elmegyünk mellette, lekaszáljuk, pedig tavasszal például mindenkinek érdemes ennie; régebben az emberek beépítették a tavaszi étkezési szokásaikba. Jó hatásai vannak, segít megszabadulni a télen összegyűlt méreganyagoktól. A belőle készült főzeléknek nagyon magas a vitamin- és ásványianyag-tartalma. Persze a csalánt kevesen szeretik, mert szúrós, és a szárítása is hatalmas macera, de megéri a fáradságot. Használ, ha valaki fáradékony vagy ha légúti megbetegedésben szenved, és antibakteriális hatása van. A Balatonnál is sok van belőle. A vadkakukkfű és a kakukkfű szintén ilyen szupernövény, és már nagyon sok kísérlet bebizonyította, hogy nagyszerű természetes antibiotikumok.

Az új könyved elsősorban a gyerekeknek szól majd. Mi inspirálta, és miről szól?

Amint említettem, muszáj kiélnem a kreativitásomat, és ha egy kis szabadidőm is van, vagy épp befejezek egy feladatot, akkor gyorsan kitalálok valami mást. Magát a könyvet és a történetet a gyerekeim és az életünk inspirálta. Az első két könyvem után ezt a kötetet is a BOOOK Kiadó adja ki, amely örömmel fogadta az új ötletemet. A gyönyörű illusztrációkat Váradi Heni készítette hozzá, akivel még az egyetemen lettünk barátok. Egy edukatív könyvet szerettem volna. Két fejezete van, az egyik a fűszernövények cserépben termesztéséről szól, a másik pedig a kerti fűszernövényekről, ehető virágokról. Ha a kisgyerek érdeklődik a fűszernövények és a gasztronómia iránt, akkor a könyvből megtanulhatja, hogy mik azok a konyhában is sokszínűen felhasználható növények, amelyeket a balkonon vagy a kertben lehet termeszteni. A fűszernövények iránti szeretetet, amit a kislányaim nap mint nap megtapasztalnak, szeretném most ebben a könyvben átadni.

Fotók: Török-Bognár Renáta