Hajnóczy Soma: A kudarc iszonyú fontos része a sikernek

Meglátásod szerint mi a bűvészkedés lényege?

Szerintem kettős feladata van egy bűvésznek. Egyrészt az, hogy csodát mutasson a közönségnek, másrészt az, hogy szórakoztassa őt. A bűvésznek meg kell találnia önmagát a színpadon annak érdekében, hogy képes legyen önazonosan megragadni és „behúzni” az emberek figyelmét, ezáltal pedig hatást gyakorolni rájuk – ez az alap, aztán persze vannak eltérések a folyamatban attól függően, hogy színpadon, személyes közelségben vagy videón csinálom a trükköket.

Hogyan tudsz minél teljesebb önazonossággal jelen lenni a színpadon?

Huszonnégy évesen lettem világbajnok, ezt követően még jó tíz évre volt szükségem ahhoz, hogy igazán megtaláljam magam a színpadon. Az utóbbi öt-hat évben érzem azt, hogy tényleg nyeregben vagyok, és hogy amikor színpadra lépek, az van, amit én akarok.

Azt szoktam mondani, hogy én vagyok a közönség idegenvezetője a saját fejemben, és ha én jól végzem a munkámat, akkor ténylegesen ki tudom ragadni őket az életükből az előadás idejére.

Mindegy, hogy húszan, háromszázan vagy ötezren vannak. Ez egy energiajáték, egyfajta adok-kapok a közönséggel. Ha látják, hogy ténylegesen, magabiztosan képes vagyok elkormányozni őket, velem jönnek.

Mi a személyes motivációd a szórakoztatás szándéka mögött?

Az, hogy szerintem a mai világban szükséges, sőt, elkerülhetetlen a szórakoztatás. Ki kell váltani valamilyen érzelmet – ez nemcsak a bűvészetre, hanem minden művészeti ágra igaz. A kiváltott érzelem lehet pozitív vagy negatív, lehet meghökkenés, meglepődés, együttérzés, sírás, nevetés, harag, düh, empátia, bármi. Az érzelemmentes, „semmilyen” produkció nem hagy nyomot. Arra tisztán emlékszünk, ha valami nagyon tetszik vagy nagyon nem tetszik, de a közömbös dolgokat hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Nem átverni akarom az embereket, hanem olyan ajándékot adni nekik, ami kiemeli őket a hétköznapi valóságból. A bűvészet számomra egy eszköz. Színpadon lenni szeretek igazán, és a bűvészetben vagyok annyira jó, hogy általa a színpadon legyek és lehetőségem legyen adni valamit. A bűvészet mellett egy csomó minden mást is bevonok a művészetembe, például olyan zárószámunk volt tavasszal Az Illúzió Mesterei műsorában, ahol egyetlen trükköt hat különböző zenei stílusban adtam elő, mindegyiket megénekeltem.  Közepes énekes vagyok, viszont kiváló bűvész, így a közönségem elfogadja tőlem, hogy más irányokat is belopok az előadásomba.

Hogyan tudod kizökkenéstől mentesen, fókuszáltan megélni a pillanatot bűvészkedés közben?

Intenzív helyzet a színpadon való jelenlét. Annyira figyel az ember arra, amit csinál, hogy azzal megérkezik a pillanatba. Bár, a világbajnoki műsorszámom előadása érdekes kivétel volt. Százezerszer megcsináltam gyakorlásképpen a tízperces műsort, és annyira belém ivódtak a mozdulatok, hogy miközben a testem önmagától csinálta azt, amit kellett, minden máson gondolkoztam. Olyan érzés volt, mintha leültem volna magamban egy kis hokedlire, és bentről figyeltem volna, ahogy végigcsinálom a műsort – de ahogy említettem, ez egy kivételes helyzet volt. Alapvetően muszáj jelen lenni, mert ezáltal lehet jó az egész.

Az AI világában is van illúzió, de a bűvészkedés által keltett illúzió egészen más. Miért érzed fontosnak, hogy éltesd az általad képviselt hivatást a mai, sok szempontból illuzórikus korban?

Mindössze azért, mert élvezem. Ez talán furán fog hangozni, de száz év múlva mindenki halott lesz a kortársaink közül, az emberek nagy részére nagy valószínűséggel nem is fognak emlékezni.

Mindenkinek azt javaslom: azt csináld, amit a szíved diktál, és próbálj bizonyos morális keretrendszer szerint jó, megfelelési kényszertől mentes életet élni! Az egész világunk azt üzeni, hogy „valósítsd meg magad, legyen sok követőd, keress sok pénzt”, de mindez csak bullshit. Szerintem a lényeg: legyél boldog!

Persze, ehhez kell egy csomó minden – akár social media követők is, ha valakinek ez sokat jelent –, de nem véletlen, hogy a világ legnagyobb szupersztárjainak élete sokszor darabokban van. Michael Jackson az egyik legnagyobb popsztár, aki valaha élt a Földön, ennek ellenére egy emberi roncs volt. Szerintem fontos, hogy helyretegyük a dolgokat, a motivációt. Én azért bűvészkedek és szórakoztatok, mert szeretem ezt csinálni. Hozzáteszem, pár éve volt egy erősebb kiégésem, amikor nyolc hónapra mindent zárójelbe tettem annak érdekében, hogy visszataláljak önmagamhoz.

Mi változott ennek hatására?

Jóval kevesebb előadást vállalok, mint előtte, mert rájöttem, hogy a harmonikus működés az, ami boldoggá tesz. Inkább csinálok meg évi ötven-hatvan előadást úgy, hogy élvezem, és konkrétan örömömet lelem benne, mint csinálok száznegyvenet úgy, hogy közben nyögök.

Hogyan tudod fenntartani a harmóniát, hogyan tudsz arany középúton maradni?

Nem tudok, csomó sebből vérzik az életem több különböző része, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt a magam koordináta-rendszerében.

Dolgozom az életemen, igyekszem ezt megvalósítani. Most negyvenegy éves vagyok – látom, hogy eddig mi fért bele, és azt is, hogy ezután nagyjából mi jöhet még. Ilyen idősen számot vet az ember azzal kapcsolatban, hogy minek van értelme az életben, és minek nincs.

Kívülről úgy tűnhet, hogy a sikereidet oldott és játékos könnyedséggel éred el. Milyen folyamat játszódik le a háttérben?

A sikert nem adják ingyen. A világbajnoki címig nem könnyű út vezet. Pár éve csináltunk egy projektet, amiben útjára indítottam száz forintot, és azt addig görgettem, míg végül vettem egy házat, amit odaadtam egy rászoruló családnak. Ez egy tizenegy részes vidám, lendületes videósorozatként jelent meg a YouTube-on, de az ezzel járó munka hét hónapon át rettenetesen megterhelő volt. Teljesen rámentem testileg-lelkileg. Büszke vagyok a projektre és a sikerre, de annak az érmének is volt egy másik oldala – és ezt nem kell, hogy lássa a közönség.

Az a lényeg, hogy szórakoztassak, és az én személyes döntésemen múlik, hogy mit teszek meg ennek érdekében. Sokan vannak, akik hajlamosak azt gondolni, hogy a sikeres embereknek könnyű. Nyilván kell egy érzék és tehetség ahhoz, hogy valaki jó legyen abban, amit csinál, de meglátásom szerint a siker nyolcvan százalékát a befektetett munka jelenti.

Sosem bizonytalanítottak el a karriered építése közben megélt kudarcaid?

Dehogynem, az egyetem alatt – gazdasági vonalon végeztem, kontroller vagyok – majdnem abbahagytam a bűvészkedést.

Olyan nincs, hogy hirtelen nagyon sikeres lesz egy ember. Olyan van, hogy sokszor elbuksz, aztán felállsz és újra nekifutsz. Ezt csináltam én is. Most is úton vagyok, és igyekszem észrevenni, miben fejlődhetek.

Az édesanyád és a húgod pszichológus. Mit gondolsz, van kapcsolódás a pszichológia és a bűvészet között?

Igen, részben. Van egy félig kész előadásom Félelmeink és vágyaink munkacímmel, ahol eszközként használom a bűvészetet, hogy mélyebb témákról beszéljek – ez valószínűleg a családi pszichológiai hátteremnek köszönhető. Emellett írtam egy Az ifjú Bűvész és a bölcs Nyúl című, Gondolatok a világ dolgairól alcímű könyvet, amiben élettapasztalatokból merített bölcsességeket fogalmaztam meg egy nyúl és egy ifjú bűvész diskurzusában, kreatív módon annak érdekében, hogy a szövegen keresztül motiváljam és picit elgondolkoztassam az embereket például a siker, a kudarc, a barátság, a pénzügyek, a fájdalom és a határok témája mentén.

Sok pszichológiai tényező van a bűvészetben, iszonyú sok soft skillt lehet használni. Van is egy előadásom, ami pont erről szól. A TOP SECRET-ben beviszem a közönséget a kulisszák mögé, és megmutatom, hogyan lehet befolyásolni, manipulálni és átverni az embereket.

Miért érzed fontosnak, hogy mindezt megmutasd?

Tudok szórakoztatni, nevettetni, de motivál az, hogy valami módon többet adjak ennél. A TOP SECRET azért született meg, hogy mélyebb üzenetet közvetítsek, megmozgassam és elgondolkoztassam a közönség tagjait. Találkoztam olyan emberekkel, akik egy évvel az előadás megtekintése után azt mondták nekem, hogy még mindig rendszeresen az eszükbe szokott jutni, amit ott láttak és hallottak – ez jó érzés.

Jövő márciusban indul az új, Húsz szempár munkacímű előadásom, ahova csak húsz ember jöhet majd be azért, mert azt gondolom, hogy a csodát, a Narnia-érzést, a Harry Potter-feelinget csak személyes közelségben lehet megteremteni. Itt mindenki aktív része lesz ennek a prémium, dress code-os előadásnak, aminek a szép, öt csillagos Mystery Hotel Budapest ad otthont. Van egy gyönyörű helyiségük, aminek már a megközelítése is egészen varázslatos: kinyitunk egy könyvespolcon lévő dobozkát, majd egy elhúzódó tükrön át belépünk a terembe.

Olyan az egész pályád, mint az Alice ​Csodaországban, a való világban…

Már csak a nagy kalap hiányzik a fejem tetejéről. (nevet)

Mire vagy a legbüszkébb?

Nehéz kérdés. Talán arra, hogy nagyon jól meg tudtam tartani az évek során a szép számban meglévő baráti kapcsolataimat, és arra, hogy béke van a családomban, jóban vagyok a szüleimmel. Szakmailag pedig a világbajnoki címem emelem ki. A történelem során mindössze huszonegynéhány ember kapta ezt meg, én vagyok az egyik. Ez jó érzés, büszke vagyok rá, de nem lovagolok rajta. Lelkesen várom, hogy vajon mi minden van még előttem, és kíváncsian figyelem: milyen örömöket tartogat az élet?

 Fotók: Hegyi Júlia Lily/Kultúra.hu