Az idei Madách Nemzetközi Színházi Találkozó tizenkettedik alkalommal fogadja a világ minden tájáról érkező színházi társulatokat, vendégelőadásokat. A fesztivál 2014-es alapítása óta eltelt időszak alatt a Nemzeti Színház szervezésében zajló találkozó az európai kulturális élet elismert színházi eseményévé nőtte ki magát. Az idei fesztiválon visszatérő vendégként találkozhatunk olyan kiemelkedő mesterek alkotásaival, mint Silviu Purcărete, Theodórosz Terzopulosz, Jan Fabre, illetve láthatjuk a tavaly elhunyt legendás litván rendező, Rimas Tuminas egyik utolsó színpadi művét is. Folynak az egyeztetések a Comédie-Française társulatával, mert egy friss, márciusi bemutatójukat hozzák el, Jean Racine-tól a Berenice-t. Megmutatkoznak a fiatalabb generációkat képviselő jelentős alkotók is, akiknek eltérő formanyelve érzékletesen jelzi a kortárs színház útkeresését és reflexióját a világban zajló folyamatokra.
A 12. MITEM programját a Mongol Nemzeti Dráma Színház nyitja meg 2025. április 25-én Az Ég fia című monumentális színpadi eposzával, amely az ősi Hun Birodalom megalakulásának 2220. évfordulójára készült 2011-ben. Az előadás számos szakmai díj elnyerése mellett nemcsak a mongol állami ceremóniákra és a nemzeti viseletkultúrára tett jelentős hatást, hanem hozzájárult a mongol nézők nemzeti öntudatának megerősítéséhez is. „Eljött az idő, hogy a hazáról és szülőföldről szóló művünkkel ismét megszólaljunk” – nyilatkozta Namnangiin Naranbaatar rendező az előadás felújításáról.
A Mexikói Nemzeti Színház társulatának többnyelvű (spanyol, maja és náhuatl) előadása, Az ördögi átváltozás, a 16. századi Mexikóba kalauzol el bennünket. Abba a korba, amikor az őslakosság leigázása után több katolikus szerzetesrend is igyekezett megtéríteni a bennszülötteket, színházi eszközökkel, de eltérő stratégiával. A Martín Acosta által rendezett dráma azt a súlyos kérdést feszegeti, hogy vajon sikerrel járt-e Mexikó spirituális meghódítása, és mennyire élnek tovább az ősi, szellemi tradíciók.
A tavalyi török–magyar kulturális évad nyomán tovább erősödtek a Nemzeti Színház törökországi színházi kapcsolatai. Idén az Isztambuli Városi Színház Az Ararát-hegy legendája című zenés produkcióján keresztül találkozhatunk a török színházi élet egyik fontos szereplőjének, Yiğit Sertdemir rendezőnek az alkotásával, amely az istenhit és hagyomány fontosságáról, a mindenható szerelemről és az áldozathozatal fontosságáról mesél látványos, szórakoztató formában.
A Kolozsvári Állami Magyar Színházzal fennálló szakmai-művészi együttműködés újabb állomását jelenti az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Janovics című előadás (kritikánk itt olvasható) meghívása, amely Vecsei H. Miklós és Németh Nikolett szövege, illetve a társulat improvizációi nyomán született. Az Ifjú barbárok sikere után a már összeszokott alkotógárda a kolozsvári színház történetének egyik emblematikus és tragikus alakjának, Janovics Jenő színész-igazgatónak a sorsát állítja középpontba, a kiváló színész, Bács Miklós megformálásában.
A belgrádi Jugoszláv Dráma Színház A menthetetlen című előadása Thomas Bernhardt drámájának és Alekszandr Puskin Mozart és Salieri című tragédiájának ötvözéséből született, amely a legendás zongoraművész, Glenn Gould élettörténetét Mozart és Salieri hírhedt rivalizálásával állítja párhuzamba. „A művészet nem más, mint lángra lobbanás” – mondja a főszereplő, Glenn Gould. Ám a Nataša Radulović által rendezett előadás azzal az örök dilemmával szembesít, hogy vajon létezik-e a művészetben abszolút tökéletesség? A Szerbiában számos színházi díjat elnyert előadás során az alkotás vágya és az emberi természet kicsinyessége kerül szinte feloldhatatlan konfliktusba, szembesítve bennünket is önnön korlátainkkal.
„Miért gyakorol ránk még mindig ilyen félelmetesen nagy hatást az Oreszteia?” – teszi fel a kérdést a görög rendező és színházpedagógus, Theodórosz Terzopulosz, aki több évtizedes pályájának egyik csúcspontjaként tavaly Aiszkhülosz örök érvényű tragédiáját mutatta be az athéni Görög Nemzeti Színház társulatával. Korunk zaklatott emberi viszonyai, a történelem viharában vergődő ember küzdelme és a lét sötét természete leginkább az ősi mítoszokon keresztül ragadható meg, amelynek Terzopulosz igazi mestere. A Nemzetközi Színházi Olimpiát elindító és a Nemzeti Színházban két előadást is jegyző görög rendező látványos és különleges rendezése 2024-ben elnyerte a görög kritikusok nagydíját.
Az irodalmi Nobel-díjas Misima Jukio születésének százéves jubileumáról emlékeznek meg a milánói Centro Teatro Attivo Handzso (Legyező) című előadásával, amely a 20. század egyik legismertebb japán írójának kortárs nó darabja nyomán született. Az előadás rendezője, Mattia Sebastian Giorgetti a japán színházi kultúra elmélyült ismerője, és egyúttal a Toga SCOT Suzuki Company társigazgatója is, aki a kortárs színházpedagógiában külön irányzatként ismert Suzuki-módszert képviseli Európában. Az ősi mítoszokhoz visszanyúló meseként és szürreális drámaként is értelmezhető Handzsóban a rendező „a klasszikus elemeket kortárs érzékenységgel elegyítve, egy fiatal művész gyötrelmes várakozását vitte színre, megrendítő kifinomultsággal tárva elénk a szerelem, identitás és őrület örök témáit”.
Először szerepel a MITEM programkínálatában a gnieznói Teatr Fredy Lengyelországból, méghozzá Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című kultikus könyve nyomán készült előadással, amely a fiatal magyar rendező, Szilágyi Bálint színpadi látomásaként modern felfogásban, futurisztikus színházi eszközökkel mutatja be a mai világunkban is felfedezhető embertípusokat, a magány fullasztó érzését és azt a titkot, amely a rózsa metaforáján keresztül az emberi lélek „megszelídítésre” irányuló vágyát jelképezi. Az előadás „kis hercege” egy furcsa, bizarr, rejtélyes, olykor félelmetes világon vezeti végig a közönséget, amely egyúttal vicces és gyönyörű is, ám a különös találkozások végül arra a felismerésre vezetnek, hogy „a fölnőttek fölöttébb furcsák”. A nézők pedig feltehetik maguknak a kérdést: vajon hová lett az ártatlanságunk, kíváncsiságunk és boldogságunk?!
A Színházi Olimpián és a tavalyi MITEM-en bemutatkozó Diana Dobreva nemcsak a kortárs bolgár színházi élet kiemelkedő alakja, de európai szinten is jegyzett alkotó, akinek két új rendezését is láthatja az idei fesztivál közönsége. Dobreva színházi formanyelvére jellemző a látványos, metaforikus ábrázolás, amely sajátos misztériumszínházként gondolja újra a Herman Melville Moby Dick című regényéből Alekszandr Szekulov által színpadra írt történetet. A szófiai Ivan Vazov Nemzeti Színház előadásában egy hajóskapitány és legénysége hatalmas fehér bálnát üldöz, amely végül egy sajátos, bibliai hangvételű spirituális útkereséssé válik. A fenséges, elérhetetlen bálna pedig az a megmagyarázhatatlan „valami“, amellyel az embernek örök idők óta együtt élnie – „az idő múlásától való félelem, az örökkévaló utáni vágy és az abszolútum keresése egy olyan világban, ahol az ember fölött Isten tekintete magasodik”. Dobreva másik rendezése pedig, amely Alessandro Baricco Vér nélkül című regénye nyomán született, a Plovdivi Dráma Színház társulatának előadásában szólal meg, és a polgárháború, a halál és bosszúvágy rettentő labirintusában vergődő emberek dilemmáit állítja elénk.
A Sardegna Teatro (Cagliari) és a tiranai Teatri Migjeni Shkoder koprodukciójában egy különleges látásmóddal és munkamódszerrel dolgozó, gyakran marginalizált közösségekkel is foglalkozó alkotó, Davide Iodice rendezését láthatjuk A látogatás címmel, amely H. G. Wells A csodálatos látogatás című regénye nyomán került színpadra albán nyelven. A szívszorító történet szerint egy sebesült angyal kerül a kicsinyes és rosszindulatú emberi közösségbe, amely veszélyt lát a „kívülről jövő” és tőle „különböző” lényben, ezért kitaszítja magából. Az előadás egyfajta kortárs társadalomkritika, ugyanakkor legfőbb üzenete összecseng a fesztivál többi előadásának gondolatiságával is – a földi létezés tragikumával szemben az igazi menedék csak a szerelem, a szeretet lehet.
Januárban Kassán mutatták be a Rómeó és Júlia kétnyelvű, szlovák–magyar változatát Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatójának rendezésében. Az előadásban a Montague családot a Nemzeti Színház művészei, a Capuleteket pedig kassai szlovák színészek alakították, és a két társulat egymást inspiráló munkája – a rendező szerint – egyértelműen bizonyította, hogy Shakespeare örök érvényű klasszikusa egy „határtalan szerelmi történet” és a színházművészet iránti közös szenvedély hidakat képes teremteni a magyar és a szlovák nép között. Ez az előadás is a MITEM-en vendégeskedik.
A kínai Xi'an Yisu Színház előadása Sanhsziból hasonlóképpen a civilizációk és népek összeütközésének történelmi viharában játszódó szívszorító szerelmi történet. A Liu Enping szövegéből Yang Jun által rendezett előadás, a Zhaojun utazása a han nemzetség és a hun népcsoport közötti konfliktus és egymásra találás szövevényes, intrikákkal teli útját meséli el, amelynek során eljön az a pillanat, amikor a főhősnek egy súlyos, drámai döntést kell hoznia, hogy megakadályozza a háború küszöbén álló két nép összecsapását.
A román színházi élet kiemelkedő alkotója, Silviu Purcărete, az idei fesztiválon két előadással is jelen lesz. A bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház társulatával a Radu F. Alexandru által megírt kortárs Hamlet-parafrázisát, a Gertrudot állította színpadra, amely újraértelmezi Shakespeare klasszikus művét – az ismert szereplőknek új jelentést és árnyalatokat ad, illetve új fénytörésben mutatja meg Hamlet gyötrelmes igazságkeresését. A produkciót méltató kritikák szerint Silviu Purcărete Gertrud című előadása „egy tökéletes vizuális költemény nagyszabású színészi alakításokkal. (…) A színház mint misztérium és előadó-művészet tisztaságának kivételes erejű képi megjelenítése.”
Silviu Purcărete másik rendezése, melyet a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház előadásában láthatunk, egy egészen különleges nyelvi és kulturális csemege. A meghatározó jelentőségű román költő és drámaíró, Marin Sorescu Jónás című műve „egy lenyűgöző metaforikus dráma (…) és Purcărete Jónása csodálatos főhajtás a román spirituális örökség előtt, amely segítségével e nép az univerzummal és a természettel való megbékélést keresheti” – írja Constantin Chiriac, a Nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház igazgatója. A drámát Purcărete egy neves japán színész, Szaszaki Kuranoszuke főszereplésével állítja színpadra idén áprilisban, és a bemutató utáni turné első állomása Budapest lesz.
A MITEM záróelőadásaként újra visszatér a Nemzeti színpadára a tel-avivi Gesher Színház, amely az előző fesztiválon nagy sikerrel játszotta a legendás litván színházi alkotó, Rimas Tuminas Anna Karenina-adaptációját. A tavaly tragikusan elhunyt rendező legutolsó munkája, az Edmond Rostand költői drámája nyomán készült héber nyelvű Cyrano (Egy szerelem komédiája) rendkívül összetett drámát tár elénk, amely a szabadság, a szerelem, a halál, a társadalommal való konfliktus és a háború témáit járja körül.
Az utóbbi évek egyre súlyosbodó geopolitikai kataklizmái folyamatos kihívás elé állítják a kulturális élet szereplőit, és azon belül is a színházi alkotókat – a gyűlölködéssel, a pusztítással és az értékvesztéssel szemben képesek vagyunk-e még a kölcsönös megértés jegyében a párbeszédet, a közös alkotást, a teremtést előtérbe helyezni? – teszi fel a kérdést a fesztivál közleménye.
