Ödön von Horváth 1932-ben született drámája a nagy gazdasági világválság viszontagságos időszakába enged betekintést, egy fesztivál látszólag felszabadult és vidám szűrőjén keresztül. A kábult forgatagban azonban valójában mindenkit a jobb élet utáni vágy és a napi problémák megoldása hajt. Ebben a miliőben gyökeret ereszt a féltékenység, sértődöttség és rosszindulat, az eltérő élethelyzetekből adódó konfliktusok pedig egyre messzebb sodorják egymástól a darab két főhősét, Karoline-t és Kasimirt.
A mű szereplőinek életéből hiányzik a biztonsági háló. A munkanélküliségtől való rettegés és a megfelelő társadalmi státusz elérésének vágya hazugságokra és megalkuvásra sarkallja őket. Olyan dilemmákkal és vágyakkal élik a mindennapjaikat tehát, mint a mai húszas-harmincasok közül sokan.
Ugyan Horváth műve az Oktoberfesten játszódik a két világháború között, Hegymegi Máté – aki először rendez a Budaörsi Latinovits Színházban – tudatosan szeretné elemelni az előadást a dráma terétől és idejétől, ezzel is jelezve, hogy ezek az események bárhol és bármikor megtörténhetnének. Mindemellett elsősorban arra keresi a választ, hogy az elkeseredett harcban, amit a felszínen maradásért vívnak a szereplők, van-e létjogosultsága a szerelemnek, és ha igen, ki, milyen formában próbálja megélni azt.
Ahogy a rendező az olvasópróbán elmondta, a pandémia időszaka sarkallta arra, hogy újra elővegye Horváth színdarabját. Ekkor támadt fel benne a vágy, hogy valamilyen formában beszéljen arról az egzisztenciális válságról, amelybe bárki belesodródhat. „Az ember a körülményeinek függvénye” – hangzik el a drámában, a szereplők pedig látszólag valóban az adott pillanat függvényében hoznak döntéseket, sok esetben emocionális alapon.
„Ebben a darabban nagyon nagy érzelmeket lehet bejárni, ezzel szeretnék majd dolgozni” – avatott be minket rendezői koncepciójába Hegymegi az olvasópróbán, hozzátéve, hogy az Ödön von Horváth által felvázolt rideg, kemény világot meg akarja törni, amelyre jó lehetőséget teremt a különböző performanszok alkalmazása. A tervek szerint a statikusságot megtörő elemként jelenik majd meg az előadásban többek között a ketrecbe zárt csimpánzok motívuma, és ugyanezt a célt szolgálja a Torzszülöttek zenekar részvétele is (a zeneszerző Urbán Kristóf). Egyébként a Gáli József fordítása alapján készült szövegkönyvbe a rendező és Zsigó Anna dramaturg a jelentős rövidítések és aktualizálás mellett beemelte többek között Yuval Noah Harari gondolatait is.
A Karoline és Kasimir egyszerre grandiózus, mégis letisztult díszletének megtervezésére a Liliom komplex konténerterét is megálmodó Antal Csabát kérte fel a rendező. A díszlet központi eleme egy Zeppelin lesz, amely a színpadon túlnyúlva végteleníti majd a teret. A mindent uraló léghajónak fontos szerepe lesz a jelenetekben, ugyanakkor szimbolikusan Karoline vágyképeként és lázálmaként tételeződik majd.
Pető Kata jelmezei, amelyek stílusukban egyszerre idézik a kisvárosi búcsúk és a nagyszabású fesztiválok hangulatát, azt a célt szolgálják majd, hogy színeikben illeszkedjenek a háttérhez, lehetőséget teremtve a játszóknak arra, hogy szó szerint beleolvadjanak a környezetükbe.
Ahogyan a díszlet Karoline meghatározó szerepére utal, úgy a darab címének módosítása – a két főhős nevének felcserélése – is az eredeti műhöz képest megváltozott alá-fölé rendeltségi viszonyokat jelzi. Itt ugyanis, ahogyan az olvasópróbán Hegymegi Máté fogalmazott, Kasimir tulajdonképpen egy utánfutó. Az előadás címszereplői Hartai Petra és Fröhlich Kristóf lesznek, mellettük Mertz Tibort, Ilyés Róbertet, Chován Gábort, Sas Zoltánt, Bohoczki Sárát, Szőts Orsit és Koós Boglárkát, valamint a Torzszülöttek nevű zenekart láthatják majd a nézők.
Forrás és fotók: Budaörsi Latinovits Színház
