Húsz éve színpadon Az operaház fantomja a Madách Színházban

A Madách Színház 2003. május 30-án mutatta be Andrew Lloyd Webber Az operaház fantomja című musicaljét Szirtes Tamás rendezésében. A musical bemutatásának jogáért három színház versengett, végül a Madách Színház csapatát és Szirtes Tamás rendezőt érte a megtiszteltetés, hogy a világon először saját felfogásban, vagyis non-replica változatban mutassa be a világhírű darabot. A siker azóta is töretlen. A 900. előadást 2022. november 11-én ünnepelték, és közeleg a magyar Az operaház fantomja premier huszadik évfordulója. November 3-án és 19-én különleges gálaelőadással várja a nézőket a körúti teátrum: színpadra lép az összes Fantom, Christine és Raoul, akiknek húsz éve szól a vastaps a Madách Színházban.

17 olyan közreműködő művész van a magyar előadásban, akik a kezdetek óta, azaz húsz éve játszanak a darabban. Két Fantom, Sasvári Sándor és Csengeri Attila, Carlotta szerepében Röser Orsolya és Sáfár Mónika, a Firmin karakterét alakító Galbenisz Tomasz és Weil Róbert, valamint a Kikiáltót megformáló Pusztaszeri Kornél, tíz művész pedig a kórust erősíti a kezdetek óta, ők is többször feltűnnek a színen.

A Fantom története

1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez az Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt, szenvedélyes és látványos musical.

A londoni ősbemutató

A darab londoni ősbemutatója 1986-ban volt, a közönség óriási sikerként értékelte, ezt bizonyítja az is, hogy mára a világ legtöbbet játszott musicalje lett, megelőzve a Macskákat és a Chicagót.

A darab Gaston Leroux azonos című regénye alapján készült, 1984-ben pedig éppen színpadon volt az East Enden egy zenés változata, Ken Hill adaptációja. Andrew Lloyd Webber azt is megnézte, majd megírta a saját sikerdarabját.

Cameron Mackintosh ezt írja: „Amikor Andrew először beszélt nekem az ötletről, feltételeztem, hogy már hozzáfogott a partitúra írásához: valójában ez korántsem volt így. Az 1984-ben kiadott első sajtóközleményünkben az állt, hogy Az operaház fantomja létező és eredeti zenét fog tartalmazni. Andrew-nak az volt az első gondolata, hogy főként ismert klasszikus műveket használ zeneanyagként, esetleg némi összekötő zenét ír majd, ha szükséges. Mindezek alapján az eredeti regényhez Gounod Faust operája szolgált volna hátterül. A legtöbb hétvégénket ezen az őszön azzal töltöttük, hogy Andrew lemezgyüjteményének operai gyöngyszemeiből toldozgattuk a zeneanyagot. Nagyon élvezetes munka volt, de nem bizonyult gyümölcsözőnek.” A darab zenéjét végül mégiscsak Andrew Lloyd Webber írta meg.

Az operaház fantomja Christine-jei és Fantomjai. Fotó: Madách Színház / Jardek Szabina