Különleges tehetsége abban rejlett, hogy a bécsi operett hagyományait ötvözte a magyar népzene és a verbunkos hangzásvilágával, ezzel megteremtve a magyar operett egyedülálló stílusát, utat nyitva Kálmán Imrének, Lehár Ferencnek. Élete és munkássága azonban nemcsak a zenei világra, hanem a szerzői jogvédelem területére is jelentős hatást gyakorolt, hiszen jogászként úttörő szerepet játszott a művészek jogainak védelmében.
A szegedi csodagyerek
Huszka Jenő 1875. április 24-én született Szegeden, zeneszerető családban. Édesapja, Huszka Ödön törvényszéki bíró szenvedélyesen zenélt: fuvolán játszott, és a helyi dalárda tagja volt. Édesanyja, Burger Etelka szintén támogatta fia zenei érdeklődését, aki alig volt ötéves, amikor fellépett egy, a szegedi árvízkárosultak megsegítésére rendezett jótékonysági koncerten. A szegedi zenede első növendékei között volt, aki 1886-ban olyan bravúrosan játszotta Bériot 7. koncertjét, hogy a helyi sajtó is elismerően írt róla.
Már gimnazistaként kísérletezett a színpadi zeneszerzéssel: a Párbajhősök című darabot csak családi körben mutatták be, a Levél című vígjátékát azonban merész húzással elküldte a Nemzeti Színház igazgatójának, Paulay Edének. Bár a művet elutasították, Paulay segítő észrevételei nyomán Huszka alaposan elemezte saját munkáját.
Zenei és jogi multitalentum
A zene mellett a szülők fontosnak tartották, hogy „komoly” pályát (is) válasszon, így a jogi tanulmányokat is el kellett kezdenie. Érettségi után, 1893-ban Huszka Budapestre költözött, ahol párhuzamosan folytatta jogi és zenei tanulmányait. A Zeneakadémián a hegedű tanszakon Hubay Jenő tanítványa lett, a zeneszerzés szakon Koessler Jánoshoz járt, miközben a jogi egyetemen is kiváló eredményeket ért el. 19 évesen jelent meg nyomtatásban első műve, a Jogászcsárdás. A Pesti Napló 1895. januári számában nagy sikert jósolt neki a jogi és a zenei világban is. A jóslat beigazolódott.
Az élelmes fiatalember tanulmányai során nemcsak zenészként, hanem koncertszervezőként is tevékenykedett. Az ő szervezésében lépett fel Budapesten Siegfried Wagner, és debütált a mindössze 18 éves Dohnányi Ernő.
1896-ban megszerezte a jogi doktorátust, majd egy évre Párizsba utazott, ahol a híres Lamoureux-zenekar első hegedűseként dolgozott, velük utazott Londonba is. Ez az időszak nagy hatással volt zenei látásmódjára. Hazatérése után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti osztályán helyezkedett el.
A slágergyáros
Huszka Jenő első színpadi műve, a Tilos a bemenet című énekes bohózat 1899-ben nem keltett nagy feltűnést. Az áttörést az 1902-ben bemutatott Bob herceg hozta meg. Az első, melodrámai verzió már 1895-ben megvolt, amelyet az Otthonban, a hírlapírók körében be is mutattak. Ezt minisztériumi kollégájával, Martos Ferenccel írta. Párosuk a Földművelésügyi Minisztériumban hozzájuk hasonló munkakört betöltő Bakonyi Károllyal egészült ki, így állítottak be Porzsolt Kálmán irodájába. Ugyan a Népszínház igazgatója nem volt elragadtatva az általa csak „úri műkedvelőnek” tartott fiatalemberek darabjától, de jobb híján december 20-án bemutatta. A premieren kétezren tapsoltak, a Fedák Sári főszereplésével debütáló operett üstökösszerű sikert aratott, a következő 11 hónapban több szinte mindennap játszották, a legnagyobb slágert, a címszereplő „Londonban, hej, van számos utca…” kezdetű belépője lett a legnépszerűbb dal.
A Bob herceg után következett a ma már kevésbé ismert Aranyvirág (1903), amely a Király Színházat nyitotta meg, a Gül Baba (1905), amelynek „Darumadár fenn az égen…” kezdetű dalát sokáig népdalnak hitték, a Lili bárónő (1919) és a Mária főhadnagy (1942), amelyet rekonstruált, csonkítatlan verzióban mutatott be 2023-ban a Budapesti Operettszínház Homonnay Zsolt rendezésében. Huszka Jenő tizennégy operettet, illetve daljátékot komponált, amelyekből többet filmre adaptáltak.
A szerzői jogvédelem keresztapja
Huszka Jenő nemcsak zeneszerzőként, hanem jogászként is maradandót alkotott. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban végzett munkája során már korán felismerte a szerzői jogvédelem fontosságát. 1907-ben alapító tagja és alelnöke lett a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének (MARS), majd 1919-től 25 évig vezette a szervezetet, a mai Artisjus elődjét. Emellett a Szerzők Mechanikai Jogait Védő Részvénytársaság vezetőjeként is tevékenykedett, és 18 évig alelnöke volt a Nemzetközi Szerzői Jogi Szövetségnek (CISAC). Munkássága során korszerű kereteket dolgozott ki a művészek jogainak védelmére, ezzel hozzájárulva a magyar zenei élet professzionalizálódásához.
Közéleti szerepvállalása is jelentős volt: a Magyar Zeneszerzők Szövetségének elnökeként és a Zeneszerzők Világszövetségének alelnökeként (1930-ban, Budapesten) a magyar zenei kultúrát képviselte itthon és külföldön egyaránt.
Az élet regénye
Huszka Jenő 1960. február 2-án, 84 éves korában hunyt el Budapesten, tüdőgyulladás következtében. Sírja a Farkasréti temetőben található.
Kétszer nősült. Első felesége Lippich Leona volt, akit 1906-ban vett el, és két gyermekük született, Éva és Lilly. A házasság 1921-ben válással ért véget. Második feleségét, Arányi Mária írónőt – aki a Képzőművészeti Akadémián is tanult, majd sokat dolgozott a Mafyar Rádióban is – 1928-ban ismerte meg, házasságukból egy fiú, ifjabb Huszka Jenő született 1930-ban. Arányi Mária 1977-ben Szellők szárnyán címmel életrajzi regényt írt férje életéről.
Huszka derűs, társaságkedvelő személyisége miatt a művésztársadalom megbecsült tagja volt. Fonyódon is szívesen időzött, ahol a bélatelepi villasor művészeket vonzó közösségében olyan hírességekkel töltötte idejét, mint Fedák Sári vagy Péchy Erzsi. A Fonyódi Múzeumban ma emléksarok őrzi hagyatékát.
