„Ihletem csak otthon van” – Fekete Ildikó tojásfestővel beszélgettünk

Az ELTE matematika szakán végeztél. Mi a közös nevezője a matematikának és a tojásírásnak?

A geometriai alakzatok,
vonatkozások, amelyek logikusan vannak felépítve. A mintákat sok esetben
ceruzával sem kell előrajzolni. Ha az ember néhány tojást elkészít, látja,
melyek azok a felosztások, amelyeket egy bonyolultabb mintához is fel tud
használni: hogyan tud felezni, harmadolni, miképp lehet úgy megcsinálni, hogy
szimmetrikus legyen.

Hogyan ismerkedtél meg a tojásírással?

Akkor még nagyon kicsi voltam, ezért csak halvány emlékeim vannak, viszont édesanyám minden pillanatát pontosan fel tudja idézni. Ő mesélte el, hogy óvodás voltam, amikor a Néprajzi Múzeum húsvéti vásárán jártunk, és órákig álltunk az egyik stand mellett. Néztük, ahogy egy néni beavatja az érdeklődőket a tojásírás rejtelmeibe. Megmutatta, hogy milyen minták vannak és hogyan kell használni az eszközöket. Anyukám mindent megvett, amit kellett, akkortól kezdve otthon gyakoroltunk. Évente legalább száz tojást megcsináltunk. Mondjuk ez a munka hosszú évekig abból állt, hogy miközben anyukám dolgozott, én mellette álltam, és vezényeltem, mit hogyan csináljon. Végül egyszer csak azt mondta: „Kislányom, most már te is hozzáfoghatnál!” Eleinte nem ment. Először 16 éves koromban készítettem olyat, amivel elégedett voltam. Azóta viszont folyamatosan csinálom, nem csak húsvétkor.

Gyermekkorodban hímes tojással vártad a locsolkodókat?

Igen, a barátaim rendszeresen jöttek locsolni, bár amióta komolyabban foglalkozom a tojásírással, a húsvétokat nem töltöm otthon. De ha meglocsolnak, akkor szép tojásokat kapnak az ismerőseim, ezért mindig próbálkoznak.

Eladásra
nem dolgozol. Miért?

Ennek több oka van. Nem ebből élek, ez „csak” a hobbim. Egyrészt nincs annyi időm, hogy a saját szórakozásomon túl eladásra is dolgozzam, másrészt így azt sem kell figyelnem, hogy a munkámat rendesen megfizetik-e vagy sem.

Az alkotás
szabadságáról nem is beszélve.

Az meg a
másik. Ha el akarom adni, egyfajtából többet kell készítenem, de az nem túl
izgalmas, miközben rengeteg minta és tájegység létezik, ami felfedezésre vár.
Sokkal izgalmasabb valami újat létrehozni, mint olyat, amiről tudom, hogy már
képes vagyok megcsinálni. Ha valamiből csak egy van, azt szeretem megtartani.

Volt valaki
a családodban vagy a szülőhelyeden, aki ápolta ezt a hagyományt?

Sem a
családban, sem a szülőfalumban nem foglalkozott ezzel a mesterséggel senki.
Amióta kutatok és gyűjtök, kiderült, hogy a Fejér megyei régióra sem volt
jellemző. De számos olyan régió van, amely őrzi a hagyományt. Az egyik ilyen az
erdélyi Gyimes és környéke, az ottani minták nagyon elterjedtek. A hazaiak
közül pedig Baranya megyében művelik sokan ma is a tojásírást, amely az
internet segítségével egyébként újra kezd divatba jönni.

Te hogyan
kezdted el gyűjteni a mintákat?

Először a
szakkönyveket szereztem be, tanulmányoztam őket, majd amikor az összes mintát
elkészítettem, feltettem magamnak a kérdést: „Mi legyen most?” És egyszer csak
a Néprajzi Múzeum raktárában találtam magam. Ott számos új mintára leltem.
Azóta már a varsói múzeum raktárában is jártam, most pedig az a terv, hogy a
prágait is meglátogatom.

Hogyan
alkotsz?

Bár budapesti albérletben élek, mert a munkám és az egyetem a fővároshoz köt, ihletem csak otthon van. Amikor hazamegyek, nem tanulok, nem dolgozom, hanem elfoglalom édesanyám konyhaasztalát, és alkotok. Szegény olyankor rendre kiszorul a konyhából.

Tematikusan írom a tojásokat, mindig csak egy tájegységgel foglalkozom. A munka a minták gyűjtésével kezdődik. A hagyományos ábrák megrajzolása közben mindig rájövök, hogy melyek az adott tájegység jellegzetességei, és elkezdem őket variálni. Arra viszont mindig figyelek, hogy az eredeti jellegzetességek felismerhetők maradjanak.

Mit lehet
tudni a szimbólumok jelentéséről?

Nincs sok adat, bár a
gyimesi területeken több név és szimbólum maradt fenn. Azon a környéken
rengeteg olyan tojás van, amely egy-egy állat testrészét ábrázolja. Állítólag
rontás vagy bajelhárítás céljából, beteg embereknek adták őket. A nők
szimbóluma a tulipán. Úgy tartják, hogy minél jobban ki van nyílva a virág,
annál idősebb nőt ábrázol. A csillag pedig az élet körforgását jelenti.

És a tojás?

Az új élet kezdete, a megújulás és a feltámadás szimbóluma. Szerintem nagyon érdekes, hogy nemcsak a keresztény kultúrkörben, hanem világszerte találkozhatunk díszített tojásokkal. Ez azt bizonyítja, hogy a tojás nem kizárólag a húsvét jelképe.

Milyen szimbólumokat
használnak húsvétkor?

A hímes tojás hozzátartozik a keresztény örökséghez. A hagyomány szerint amikor Jézust keresztre feszítették, az anyjánál, Szűz Máriánál volt egy kosár tojás. Jézus vére rácseppent a tojásokra, így váltak pirossá. A piros tojások tehát Krisztus vérét szimbolizálják. Ezt azonban nem a keresztények találták ki. A rengetegféle minta közül csak elenyésző számú keresztény eredetű. A tojásdíszítés hagyománya pogány gyökerű. Több olyan minta van, amelyet kezesnek vagy ujjasnak hívnak, főképp a gyimesi területeken. Ezeken sokszor hat ujj jelenik meg, amely a sámánok ismertetőjegye volt, akik általában valamilyen testi rendellenességgel születtek.

Ki kinek adta a hímest a
hagyomány szerint?

Ez területenként változott. A legismertebb eset az, amikor a fiú a locsolkodásért cserébe kapja a lánytól. Noha most azt mondjuk, hogy azért locsolják meg a lányokat, hogy a következő évben is szépek legyenek, ez a tevékenység eredetileg a termékenységet szolgálta. Régebben mindenki tisztában volt a szimbólumok jelentésével.

Másfajta tojás járt a
szerelmesnek, mint egy átlagos locsolónak?

Sok helyen igen. Vannak például szerelmes és varázsló motívumok, ilyeneket nyilván nem készít az ember akárkinek. Gyimesben a piros színű tojás a legelterjedtebb. Ha egy fiú kék színűt kapott, megtudta, hogy a lány nem tart igényt a közeledésére. Míg Zengővárfaluban a keresztanya a keresztgyermekének adta, Sárközben az egyik lány a másiknak, az örök barátság jeleként ajándékozta a hímest. Az utóbbinál a tojások egy komatálra, a kalács és a bor mellé kerültek.

Hogyan készültél az idei
húsvétra?

Sokan azt gondolják, hogy akik tojásírással foglalkoznak, azok számára ez elmélyült időszak, de ez nem igaz. Országszerte rengeteg rendezvényre és kiállításra meghívnak ilyenkor, a járvány miatt ezeket most online tartják meg.

Mettől meddig tart számodra
a húsvéti készülődés?

Karácsony után kezdődik.
Mivel számomra a tojásírás hobbi, a hosszabb, mint a nyári vagy a karácsonyi
szüneteimben tudok teljesen új koncepciókkal foglalkozni, kollekciókat elkészíteni.

Mennyi időt töltesz egy-egy
kiállítás anyagának elkészítésével?

Ez attól függ, hogy mennyire
bonyolult a minta. Egy egyszerű mintázatú piros tojás fél óra alatt kész van.
De egy több színből álló, dús mintázatú esetében akár egy napig is eltarthat a
munka. A legutóbbi, Hucul című, százdarabos kollekciómon két hónapon
keresztül, reggeltől estig dolgoztam. Nagyon örültem, amikor befejeztem, de
soknak éreztem, ezért egyelőre nem szeretnék hasonló nagy projektbe belevágni.
Megjegyzem, az előbb említett extrém eset volt. Legtöbbször egy hónapig tart
egy kiállítás anyagát összeállítani.

Csendben dolgozol vagy esetleg zenét hallgatsz közben?

Legfeljebb két-három órát
töltök csendben, de hamar megunom, ezért attól fogva mindig megy valamilyen
film a háttérben. Olyan sosem, amit még nem láttam, mert nem vonhatja el a
figyelmemet. Van egy listám, amelyen sok olyan film van, amit már láttam, így a
hallgatásuk során bármikor fel tudom venni a fonalat.

Milyen filmek vannak a
listán?

A Csillagok háborúja, a Mézga család és természetfilmek.

Ihletet is merítesz belőlük?

Nem, kizárólag háttérzajként
funkcionálnak. Az ihlet munka közben jön. Lépésről lépésre haladok, és mindig
csak azt tudom, hogy a következő tojás milyen lesz, előrébb nem tekintek.

Művészetként tekintesz a
tojásírásra?

Abszolút. A másolást nem nevezném művészetnek, de azáltal, hogy a saját elképzeléseimet és gondolataimat is beleteszem a munkába, egyedit alkotok. És ezt nemcsak én, hanem minden pályatársam észre fogja venni. Egyébként annyira kicsi ez a szakma, hogy könnyen felismerjük egymás alkotásait, mert jól tudjuk, ki milyen árnyalatokat használ, hogyan pöttyöz, milyen a színvilága.

Mennyien űzik ezt a
mesterséget hivatásszerűen?

Talán harminc-negyven ember foglalkozik ezzel az országban. Az online közösségnek köszönhetően viszont megtudtam, hogy sokkal több olyan ember van, aki művészi szinten tudja a tojást írni, mégis csak húsvétkor teszi. A facebookos csoportban rengetegen vannak. Elképesztően jó, hogy a tapasztalatainkat megoszthatjuk egymással. A magyar mellett amerikai és új-zélandi tojásos csoportok is léteznek, amelyeknek tagja vagyok. Náluk ez nem hagyomány, az internet révén mégis megszerették, és annyira ügyesek, hogy érdemes őket nyomon követni.

Portréfotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu