„Nagy lehetőség, hogy a horvát olvasóközönség kap egy tömbösített, nagy programcsomagot, amelyen keresztül bemutathatjuk, hogy a magyar irodalmat rendszeresen fordítják horvátra, és vannak kiadók, amelyek rendszeresen kiadják ezeket a köteteket. Most ezt a több évtizedes kiadói-fordítói együttműködést ünnepeljük meg azzal, hogy számos Horvátországban is ismert magyar írót viszünk el személyesen Zágrábba” – emelte ki Keresztes Balázs, a Petőfi Kulturális Ügynökség Közép-európai Irodalmi Igazgatóság csoportvezetője az eseményre készülve. Az elmúlt két évtizedben a régióban megjelent műfordítások kiemelkedően nagy száma jól mutatja az együttműködés sikerességét: így 2024-ben ennek a trendnek a megerősítését és folytatását tűzték ki célul a szervezők.
A hatnapos rendezvényen számos magyar vonatkozású program várta az érdeklődőket: könyvbemutatók, szakmai beszélgetések, koncertek és gyermekprogramok. A Kultúra.hu a könyvvásárhoz kapcsolódóan számtalan interjút és beszámolót készített, bemutatva azt, hogyan építi tovább a két ország közötti irodalmi hidakat ez a különleges esemény.
A programot november 12-én Nádas Péter, az Interliber díszvendége nyitotta meg: az írói hivatás jelenkori kihívásaira, a technológia és a gazdasági érdekek irodalomban való térnyerésére, valamint az írói identitásra, a modernitás utáni alkotói szerepvállalásra reflektált beszédében. November 13-án be is mutatták Nádas Péter Szépírás mint hivatás című művének horvát nyelvű kiadását, melyet Xenia Detoni tolmácsolásában foghatnak kézbe az olvasók. Nádast Seid Serdarević kérdezte a kötet megjelenése apropóján az írói hivatásról, alkotói munkamódszerekről és a vidéki élet jótékony hatásairól.
Szemeket felnyitni egy könyv is tud
November 12-én és 13-án is folytatódtak a magyar vonatkozású programok a díszvendégségünk részeként: könyvbemutatók és horvát–magyar irodalmi kerekasztal-beszélgetés, Kaláka-koncert és interaktív Szabó Magda-gyermekprogram is belefért a napba. November 14-én mutatták be Tóth Krisztina A majom szeme című kötetét. A beszélgetés során felmerült, hogy az olyan sötét történetekben, mint amilyen A majom szeme is, milyen ellenponttal érdemes élnie az alkotóknak. Tóth Krisztina szerint ennek fő eszköze a humor. „Mint egy sötét festményben, muszáj lennie fényes pontoknak is ahhoz, hogy értelmezhető legyen a mű. Egy regényben az emberileg tiszta szereplők és a humor tud valamilyen feloldást adni a mellkasunkra ülő szorongásnak.” Az Interliber könyvvásárra jelent meg Jászberényi Sándor Mindenki másképp gyászol című kötete is, ennek apropóján Boris Rašeta újságíró és Xenia Detoni műfordító társaságában beszélt arról, hogyan hatottak rá a háborús élmények, és vallott arról, hogy mi is a célja az írással. „Sok dolgot láttam a Közel-Keleten, szemtanúja voltam az emberek haldoklásának, feküdtem aknatűzben, fogtak rám fegyvert, és számtalan forradalom és háború agressziója zúdult rám. Három vallás különböző ördögűzését végignéztem. Egyetlen dolgot nem láttam: Istent, vagy legalábbis valamilyen szervezőerőt.”
Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című kötete idegen nyelven először horvátul jelent meg, így a szerző nagy örömmel készült a vásárra. „A traumának nincsen nyelve. Az ember alapvágya és -szükséglete ugyanaz: hogy szeretve legyen, hogy elfogadva legyen, hogy kicsi korától kezdődően értő és érző környezet vegye körül, hogy úgy reagáljanak rá, ahogyan az neki jó, és nem úgy, ahogyan azt a környezet jónak tartja. Ebben nagyon hasonlóak vagyunk, teljesen függetlenül a nyelvtől, amelyet beszélünk és a kultúrától, amelyben élünk” – emelte ki.
Minél több nyelvet ismer az ember, annál többet ismer a világból
A könyvbemutatókon túl a magyar küldöttség szakmai programjában kiemelt helyen szerepelt a műfordítás kérdésköre. Xenia Detonit joggal nevezhetjük a magyar irodalom „horvát hangjának”: több mint húszéves fordítói pályafutása alatt mások mellett Bartis Attila, Esterházy Péter, Nádas Péter, Jászberényi Sándor és Márai Sándor köteteit ültette át horvát nyelvre, ezzel hatalmas szerepet vállalva a magyar irodalom nemzetközi népszerűsítésében. A kulturális menedzserből lett, Balassi-nagydíjjal is kitüntetett műfordító a horvát–magyar könyvszakmai kapcsolatokról beszélt.
A november 17-i zárónap is derűsen telt, fellépett többek között az Alexander Petrovics Koktél nevű formáció is, amely Petőfi-verseket vitt a könyvvásár zenei színpadára. A bemutatók sora tovább folytatódott: november 17-én debütált horvát nyelven Kollár Árpád meseregénye – A Völgy, írta Tárkony – Kovács Lea fordításában. „Nem különbözünk annyira, hogy ne értenénk meg egymás irodalmát, ugyanakkor a meglévő különbségek érdekesek lehetnek, és végtére is, ha mi nem olvassuk egymást, akkor ki olvasson minket?” – emelte ki Kollár Árpád. Kovács Lea most az egyik legtöbbet foglalkoztatott horvát műfordító, s azt vallja, hogy „a műfordítás nemcsak munka, hanem hivatás. Nem lehet ellenállni, mert erősebb nálam, ez az alkotói szándék, az alkotási folyamat.”
Itt voltak a Pál utcai fiúk
Kevesen tudják, hogy Molnár Ferenc műve, A Pál utcai fiúk Horvátországban is kötelező olvasmány, ehhez kapcsolódóan a könyvvásár ötödik napján egy kvíz keretében diákcsoportok versenyezhettek egymással az ifjúsági regény ismeretében. A Pál utcai fiúkhoz kapcsolódó élményeit pedig Ember Márk osztotta meg, aki magyarországi szerb család leszármazottjaként mesélt gyermekkori olvasmányélményeiről és a kétnyelvűségről. „A Pál utcai fiúk olyan alapvető emberi dolgokról szól, ami megtörténhet bárhol. Ez rólunk szól, emberekről, ez mindannyiunk felnövéstörténete.”
