Magyarország az anyám, Amerika a feleségem

Polgári családból származott, édesapja orvos volt. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán kezdte meg. A második világháború idején zsidó származású édesanyja miatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, sikerült túlélnie a nyilas rémuralmat és Budapest ostromát. Miután a szovjetek magyarországi jelenlététől nem várt semmi jót, útlevélkérelmét pedig elutasították, 1946-ban átment a határon Ausztriába, s végül az Egyesült Államokban telepedett le.

1947-től 1994-es nyugdíjazásáig Philadelphiában a Chestnut Hill College történészprofesszora volt. Évekig adott elő vendégprofesszorként a legrangosabb intézményekben, többek között a Columbia Egyetemen, a Pennsylvaniai Egyetemen, a Johns Hopkins Egyetemen és a Princeton Egyetemen. Az 1980-as évektől rendszeresen járt haza, a rendszerváltás után előadásokat tartott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, az ELTE-n és a Közép-európai Egyetemen (CEU).

Sokat írt a második világháború történetéről, az amerikai történelemről és történetfilozófiai kérdésekről, kedvenc műfaja a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé volt. Több száz tudományos cikket, húsznál is több könyvet publikált angolul, ezek majdnem mindegyike magyarul is napvilágot látott. Első jelentősebb munkáját 1953-ban adta ki Nagyhatalmak és Kelet-Európa címmel. A hidegháború története című 1961-es művét mind a mai napig a hidegháborús korszak egyik legjobb elemzésének tartják, a könyvet 1966-ban bővített változatban jelentette meg.

Népszerű az Az európai világháború (1939–1941), valamint az 1945: A nulla év című alkotása. 1984-ben adta ki Az Egyesült Államok huszadik századi története című összefoglalását, 1988-ban pedig a magyar főváros múltjáról írta Budapest 1900 című könyvét. A párviadal című műve a Churchill és Hitler közötti, 1940. május-júliusi nyolcvannapos párbajról szól – amikor az új brit miniszterelnök egyedül nézett szembe az Európát meghódító náci Németországgal –, egyben a második világháború egyik legizgalmasabb szakaszának dokumentumokon alapuló krónikája. 1997-ben került a könyvesboltokba A történelmi Hitler című munkája, amely nem Hitler-életrajz, hanem a náci Harmadik Birodalom vezéréről megjelent biográfiák elemzése, de vizsgálja Hitler személyiségét és gondolkodását is. Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált, kiemelkedik közülük a szerző által is legjelentősebbnek tartott A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete (2004).

Lukacs több írásában érintette a Trianon-problematikát: egyetértett azzal az állásponttal, hogy Magyarország történetének legnagyobb tragédiáját az ország területét egyharmadára, lakosságát felére csökkentő Trianon jelentette, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy nemcsak külső, hanem belső okok is közrejátszottak a Magyarországra kényszerített békediktátum megszületésében és arra, hogy a hibás és rosszindulatú döntés már visszafordíthatatlan. Több írásában foglalkozott a történelmi traumák miatt sérülékeny, önbizalom-hiányos mai helyett egy „új magyar alkat” kialakulásának lehetőségével.

John Lukacs volt az amerikai katolikus történészek szövetségének elnöke, munkásságát az Egyesült Államokban 1991-ben Ingersoll-díjjal, 2001-ben George Washington-díjjal jutalmazták. Magyarországon 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, 2012-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki, 2014-ben Széchenyi Nagydíjjal ismerték el tudományos pályafutását. Több egyetem is díszdoktorává fogadta, 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtől kapott díszdoktori elismerést. 2021-ben a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szárnyépületében örökségét kiállító és nevét viselő állandó közösségi tér nyílt.

John Lukacs 95 éves korában, 2019. május 6-án szívelégtelenségben hunyt el a pennsylvaniai Phoenixville-ben lévő otthonában.

Lukacs – önmaga értékelése szerint – nem is konzervatív, hanem reakciós volt, a letűnőben lévő polgári kor képviselője; a modern demokráciára leselkedő legnagyobb veszélynek a populizmust tartotta. Magyarul is megjelent önéletrajzi kötetében, az Egy eredendő bűnös vallomásaiban (2001) azt írta: a reakcióst az különbözteti meg a konzervatívtól, hogy a megőrzés pártján van ugyan, de nem nacionalista. 2006-ban ugyancsak Egy eredendő bűnös vallomásai címmel riportfilmet forgattak vele Budapesten, amelyben életéről, a történelmi tudatról, Európáról és Amerikáról, az európai civilizáció válságáról, phoenixville-i otthonáról és szülővárosáról, Budapestről beszélt. 2013 májusában Búcsúelőadások címmel két előadást tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

Magyar-amerikai kettős kötődését természetesnek vette, szavai szerint angolul írt, beszélt, számolt, gondolkodott és álmodott, ámde magyarul érzett. „Nekem Magyarország a hazám, és Amerika az otthonom. Én Magyarország fia vagyok. De továbbmegyek. Az előbb azt mondtam, magyarul érzek. Ez az érzés olyan valami, amit az ember csak az anyjától kaphat. Innen nézve Magyarország az anyám, Amerika a feleségem” – vallotta egyik interjújában.

Fotó: Effigie / Leemage via AFP