Mi teszi különlegessé az új, Ahogy szeretném című dalotokat és a hozzá készült klipet?
A klipforgatás a tagcserénk idején történt. A gitárosunk, Kozmáry Benedek Kozma elbúcsúzott a zenekartól, és Kővári Dani jött a helyére. Ezen a dalon mindketten dolgoztak, mindketten hallhatók benne, mindketten játszanak rajta. Emellett azért különleges ez a dal, mert bár mind ez idáig a melankolikusabb, autentikusabb népzenékből táplálkoztunk, azokat dolgoztuk fel, ez a szerzemény egy kissé populárisabb hangzást kapott.
A dal születésének folyamata is szóra érdemes. Volt egy fél éven át tartó turnénk a Parno Graszttal, aminek során mélyebb betekintést nyertünk a cigányzenei világba. A koncertek után nem pakoltuk el a hangszereket, végigzenéltük a buszos hazautakat. Az egyik ilyen dzsemmelés során íródott a dal refrénje, kiteljesedése. A cigányzenei harmóniákat követő dallamvezetésen érezhető a Parno Graszt általi ihletettség. A klipet pedig az teszi extrán különlegessé, hogy ez az első saját rendezésű – ráadásul tőlünk szokatlan módon sztorit, cselekményt bemutató – videónk.
Én rendeztem, az egyik fotós operatőr barátunk, Csortos Szabolcs rögzítette kamerával, és én vágtam az elkészült felvételt. A végeredménnyel sikerült felülmúlnunk a saját elvárásainkat. Már pusztán az is egy pozitív meglepetés volt számunkra, hogy valóban sikerült leforgatnunk a klipet a nyári turnészezon közepén. Én személy szerint átlagosan havi húsz koncerten zenélek – a Kacaj mellett az Aurevoir. zenekarnak is tagja vagyok –, emellett dolgoztam egy hetet a forgatókönyvön, snittenként kitalálva a jeleneteket. Nagy falat volt, de jól sült el.
Hogyan készült a dalszöveg, és milyen jelenséget fogalmaz meg?
A zene nagyon populáris alapra – három alapvető popakkordra – épül, és ezt igyekeztünk ellensúlyozni a szöveggel. Általában én írom a dalszövegeinket, időnként ketten-hárman összefogva fogalmazzuk meg a sorokat, most viszont öten vettünk részt az alkotói folyamatban. Úgy érzem, hogy az eddigi legjobb Kacaj-dalszöveget sikerült így összehoznunk. Azzal kompenzáltuk a populáris, „primitívebb” harmonizálást, hogy minden sornak más a ritmikája, és a prozódia is folyamatosan változik. A dalban önfeledt boldogság jelenik meg, amit könnyű összetéveszteni a szerelemmel. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy szerelmes dal, de valójában nem az. A dalszövegben azt a bármiféle emberi kapcsolódásban előforduló jelenséget fogalmazzuk meg, amikor a kapcsolat elkezd monotonná válni, eluralkodik a mindennapokon a rutin és a langyos megszokás. Ekkor gyakran feltételekhez kötötté válik a feltétel nélküli szeretet. Ezt a témát járja körül a szöveg több aspektusból, hétköznapi képekkel társítva.
Mi teszi a zenekart jó csapattá és jó alkotóközösséggé?
A Kacaj jó működésének a kulcsa az, hogy a zenekarunk az örömzene megtestesülése. Huszonkét évtől negyvennyolc évig terjed a tagok kora, mindannyiunk zenei ízlésvilága más-más műfajok felé tekint, a népzene szeretete azonban közös bennünk és korosztálytól függetlenül összetart minket. Eleve ez hozta össze a társaságot, amikor annak idején, a folkkocsmák végén, kellő mennyiségű muzsikálás és kellő mennyiségű pálinka után előkerültek azok a hangszerek is, amelyek nem feltétlenül autentikusak, például a dob és a gitár, és örömzenélésbe kezdtünk. A mai napig ilyen módon, dzsemmelésekből születnek a dalaink a koncertekről való hazautak közben, ahogy azt az Ahogy szeretném példája is mutatja. Ezeket a számokat hajlamosak vagyunk Pécsre hazaérve még melegében, éjjel vagy hajnalban felvenni a stúdiónkban. Hál’ istennek a Kozma helyére érkező Dani hozzánk hasonló lelkületet képvisel, és hasonlóan áll a zenéléshez.
A dal vidám hangvétele előrevetít egy esetleges stílusváltást?
Nem, és megmondom őszintén, kicsit tartottam is attól, hogy azt gondolja majd a közönségünk, hogy elengedjük a rockosabb dalainkat és kevesebb lesz bennük a népzenei elem. Az Ahogy szeretném mellett három-négy dalunk készült el a közelmúltban, és mindegyik más-más szélsőséget képvisel zeneileg. Van köztük egy bluesosan induló, majd house-os témába átcsapó szerzemény, egy stoner zene, és van egy vonós négyes jelleget magában hordozó akusztikus dal is. Tehát továbbra is többféle műfajban alkotunk. Ennek nagyon örülök, mert az előző, sok műfajt érintő lemezünk kiadása után féltem attól, hogy ezt követően ismételni fogjuk önmagunkat ahelyett, hogy új irányok felé tapogatóznánk. A jelek szerint ettől továbbra se kell tartanom, és ehhez nagyban hozzájárult a tagcsere. Múth Ádám Ádi és én vagyunk a fő énekesek, és bár Dani gitáros-vokálos pozícióra érkezett, felköthetjük a gatyánkat Ádival. Nagyon tud a srác, kifejezetten jó énekes. A vokál így nagy potenciállá vált a zenekarunk hangzásában, és ezt szeretnénk kihasználni a dalainkban. Nagy erő van abban, ha négy – ráadásul négy különböző karakterű – férfihang szólal meg egyszerre akár unisonóban, akár több szólamban.
Mi indokolta a tagcserét?
Kozmával gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ötéves korunk óta legjobb barátunk vagyunk, sőt, olyanok vagyunk, mint a testvérek, össze vagyunk nőve. Amikor bekerültem az Aurevoir. zenekarba, őt is vittem magammal, mindig „csomagban” mozogtunk. Ő színpadtechnikusként, monitortechnikusként dolgozott az Aurevoir.-ban az elmúlt három évben. Most olyan élethelyzetbe került, amivel többé nem volt összeegyeztethető a két zenekarral történő folyamatos éjszakázás, miközben a civil munkahelyén is éjszakai műszakban dolgozott. Érthető módon kimerült. Ennek hatására drasztikusan úgy döntött, hogy teljes mértékben felszámolja, elengedi az éjszakázást. Felmondott a munkahelyén, elbúcsúzott a Kacajtól és az Aurevoir.-tól. Új fejezetet kezdett az életében, és így a zenekar életében is új fejezet kezdődik. A zenekarból való távozása azonban nincs hatással a köztünk lévő régi és mély barátságra. Korábban is volt már tagcsere a Kacajban, és az is abszolút konfliktusmentesen történt. Jóban maradtunk a távozó zenésszel, aki azóta is gyakran ellátogat a próbáinkra. A családias, örömzenei közeg a változások ellenére is megmarad.
Mi a zenekar missziója?
Az a célunk, hogy korszerűsítsük, aktualizáljuk a népzenét. Érthetőbbé és befogadhatóbbá szeretnénk tenni azt a fiatalabb generációk számára is. Fűződik ehhez egy kedves kis történet.
A logónk is innen ered: megláttuk a mintát egy 1967-es fotón az akkori Kacaj zenekar dobbőrén, és kissé feljavítva átemeltük azt a saját dobunkra. Tehát lényegében ennyi a missziónk: meg akarjuk mutatni, hogy mennyire jó dolog a népzene.
Mit gondolsz, miért van szükség a mai világban a népzenére, az abban rejlő zenei és emberi értékek éltetésére?
Szerintem hozzátartozik az identitásunkhoz a népzene. Nem igazán találkoztam még olyan magyar emberrel, aki ne tudott volna valamilyen módon azonosulni vele – függetlenül attól, hogy mennyire áll közel a zenei ízléséhez ez a műfaj. A vérünkben van a népzene, ami nem mellesleg nagyon szép esztétikával rendelkezik – ez az esztétika pedig hatalmas kincs a mai világban, ahol nem feltétlen a szép szöveg és míves nyelvhasználat jellemzi a dalokat. Fontos őrizni és közvetíteni a népzenében rejlő értéket.
Mennyire érzed nehéznek a zenekar küldetését a mai, felgyorsult világ fogyasztói társadalmában?
A nehézséget abban érzem, hogy a mainstream előadókkal ellentétben mi sokkal ritkábban adunk ki dalt, hiszen többet dolgozunk a szerzeményeinken, és így nem könnyű lépést tartani a zeneipar által diktált – és zenefogyasztók által megszokott – tempóval. Az is nehezítő tényező, hogy a mi zenénk hangszerelése sokkal érdekesebb és bonyolultabb például a popzenénél: nálunk az autentikus vonós hangszerek találkoznak a populáris vagy akár rockzenei hangszerekkel, dobbal és elektromos gitárral. Egy ilyen dal szerzése, felvétele, producerelése hosszabb és bonyolultabb folyamat, a próbák kivitelezéséről nem is beszélve, hiszen egy többfős társaságot – esetünkben hét embert – kell összeegyeztetni. Tehát bizonyos szempontból nehezebb a feladatunk, mint egy egyszerűbb műfajban játszó zenekarnak, de mindannyiunknak egyaránt szívügye a küldetés. Ha nem így lenne, nem csinálnánk.
A mindennapi életeteket is átszövi a zenétekben jelen lévő értékrend?
Bizonyos mértékben igen. Fontosnak érzem, hogy a magánéletünkben is képviseljük azokat az értékeket, amelyeket megjelenítünk a dalainkban, de nem beszélünk archaikus nyelvezetben a mindennapjainkban. Hozzáteszem, azt a dalszövegeinkben is igyekszünk kerülni, mert nem vagyunk folkrendőrök. Tudjuk, hogy egy mai fogalmazásmódban írt szöveg nem lehet egyenértékű és ugyanolyan erejű, mint egy évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedő és formálódó szöveg, de szerelmünk a népzene, és ehhez mérten igyekszünk kihozni a dalainkból a legjobbat.
Hogyan formálódtál emberileg a pályád során a népzene hatására?
Ez a formálódás már a zenei pályára lépésem előtt megtörtént. Mi, a Kacajt alkotó zenészek gyerekkorunk óta szeretjük a népzenét, sokunk népzenész családból származik vagy népzenei közegben nőtt fel és abban szocializálódott. Többen táncoltunk – én is a parketten kezdtem, később kezdtem el zenélni. Ha az ember a neveltetése miatt már gyerekkorában találkozik ezzel a kultúrával, akkor hamar kialakul benne a szépérzék. A népzene kincstára belekódolódik a személyes identitásába, és egész hátralévő életében meghatározza az értékrendjét. Bennem is nagyon erős értékmérő alakult ki a népzene hatására.
Mi az, amit elöljáróban elmondhatsz a javában készülő következő, második nagylemezetekről?
Reményeim szerint jövő tavasszal megjelenik, de nem merem ígérni, mert nem tudhatom, mit sodor elénk az élet. Az biztos, hogy még szélesebb zenei spektrumon kísérletezünk rajta, mint az első albumunkon. Az egészen mi magunk dolgozunk: én veszem fel a stúdióanyagot, amit Makai András barátommal keverünk, aki a dalok masterelését is végzi. Azon ügyködünk, hogy populáris hangképet alakítsunk ki az autentikus hangzásvilágból. Ez koncerteken és stúdióban történő zenélés esetében is hosszú folyamat, de úgy érzem, hogy már az Ahogy szeretném is jól reprezentálja a fejlődést, amelyen keresztülmegyünk. Remélem, hogy ez a fejlődés a teljes albumon meg fog mutatkozni.
