Kérem olvasni! Hisz az semmibe se kerül…
A címben szereplő felszólítást a századfordulón, miskolci hirdetőoszlopon olvashatták a járókelők. „Lumpok, másnap Luna-vizet igyatok!” – kaptak biztos tippet azok a miskolciak, akik a Három Rózsa borozóba mentek, és előtte a kisebb kirándulásokra alkalmas biciklielődöket, a velocipédeket használták. Miskolc századfordulós hirdetéseiből élettel teli város képe rajzolódik ki. Hasonló élményben volt része annak is, aki idén a Múzeumok Éjszakáján a borsodi megyeszékhely programjait választotta.
Az idei Múzeumok Éjszakájának kiemelt helyszíne Miskolc volt. A rendezvények országszerte, így ott is a kétszáz éve született írólegenda, Jókai Mór alakjához és a mindennapjainkat egyre inkább behálózó és segítő technológiához, a mesterséges intelligenciához kapcsolódtak. Miskolc a városhoz ezer szállal kötődő költő, műfordító Lévay Józsefről is megemlékezett. Szemere Bertalan egykori írnoka, Borsod vármegye alispánja Jókaihoz hasonlóan kétszáz éve született.
A cikk elején szereplő századfordulós hirdetések a miskolci Herman Ottó Múzeum Miskolc anno… című időszaki kiállításán olvashatók, ahol Jókai Mór és Lévay József miskolci kötődéseiről szóltak a tárlatvezetések. Jókai Mór felesége, Laborfalvi Róza révén kapcsolódott a városhoz: a reformkor ünnepelt drámai színésznője (eredetileg Laborfalvi Benke Judit) a város szülötte volt. 1857-ben, a korábban leégett miskolci színház helyén megépült új ünnepélyes felavatásán ő is fellépett, az avatóbeszédet Jókai Mór tartotta. Az ünnepelt színésznő 1883-ban Miskolcon lépett utoljára színpadra, az esemény díszvacsoráján Lévay József laudálta.
De azt, hogy még dinók, ásványok és népművészeti alkotások is kötődnek Jókaihoz, csak a Herman Ottó Múzeum Mór-time című játékából tudhattuk meg. A múzeumi éjszakára szervezett társasjáték végigvezette az érdeklődőket az összes kiállításán, amelyeket Jókai egy-egy regényével kötöttek össze, hogy életművének sokszínűségére felhívják a figyelmet.
Az MI ásványAI című játékkal az okostelefonokba beépített kémiai elemeket ismertették meg a résztvevőkkel. A kincskereső látogatók a Kárpátok ásványait bemutató kiállításrészben az okostelefon működéséhez szükséges elemeket tartalmazó kőzeteket kereshettek.
Kiváló ötletnek bizonyult a festményszépségverseny megrendezése is. A szavazás aktuális állását a kiállítás bejáratánál képernyőn lehetett figyelni. Éjfélre szoros verseny alakult ki Csontváry Kosztka Tivadar és Keleti Gusztáv tájképei, valamint Borsos József gróf Szirmay Istvánnét ábrázoló portréja között.
Öröm volt látni, hogy a múzeum munkatársai mennyi programmal, játékkal készültek a gyerekek számára: népi mesterségeket próbálhattak ki, tematikus színezők várták őket minden múzeumi szekcióban, a Pannon-tenger kiállítás pedig már önmagában is lenyűgöző volt a számukra. Dinoszauruszok, mamutok és más ősállatok maradványai-makettjei láthatók itt, izgalmas interaktív tablók segítségével lehet elmerülni az őstörténet tudományában.
A Dűvő zenekar táncházzal és koncerttel örvendeztette meg a látogatókat, aztán Pindroch Csaba Segítség, megnősültem! című önálló estje következett.
Természetesen a Herman Ottó Múzeum tagintézményei is bekapcsolódtak a Múzeumok Éjszakájának programkínálatába: a Miskolci Galéria Rákóczi-házában a kortárs kiállításoké volt a főszerep. Nagy Judit gobelinművész tárlatán a legkisebbek is elsajátíthatták a szövés alapjait, és az Egy magyar nábob című regényből még egy, a gobelinszövéshez kapcsolódó idézetet is felkutattak a rendezők.
Az Enyém – tiéd – miénk – Fogyasztanak valamit? című tárlat az emberi fogyasztásra, annak környezetkárosító hatásaira hívja fel a figyelmet, míg a Hangszín kiállítás a zene és a képzőművészet összekapcsolására tesz izgalmas kísérletet. A kertben kialakított ideiglenes színpadon jazz-zenészek váltották egymást. A Miskolc Galéria Noneon című városi sétáján a miskolci belvárosban az egykori neonreklámok mára már sajnos hűlt helyeit járták végig a résztvevők.
A régészeti látványtár tárlatvezetésekkel, a régészszakma játékos bemutatásával készült a múzeumi estére. Régészhomokozót nyitottak, és megmutatták, hogyan jut el egy lelet a megtalálástól a kiállítási vitrinig.
Herman Ottó egykori villájában az állandó kiállításban szerveztek családi kincskereső játékot, a természettudós életét pedig kvízkérdések segítségével mutatták be. Az igazi meglepetést azonban a természet szolgáltatta: az Alsóhámorba látogatók naplemente után a szentjánosbogarak násztáncában gyönyörködhettek.
A Thália-házban idén újra – mint már huszonöt éve mindig – megnyílt a Légyott című kiállítás, amely egy csaknem kétszáz évvel ezelőtti, fiktív légyottra reflektál. Az elképzelt szituáció szerint Tompa Mihály meghívta Jókai Mórt és Lévay Józsefet is Csíz-fürdőre és Feketehegyfürdőre, abból az alkalomból, hogy mindketten a város díszpolgárai lettek. A valóságban ez a találkozás nem jöhetett létre (például mert Tompa Mihály már rég elhunyt, mire Jókai elnyerte a címet). A pályázók irodalmi és képzőművészeti alkotásokban örökítették meg az elképzelt találkozást.
„Kalap lenget, bor serceg, csobban a szó, / Múlt s jelen közt e’ találkozás híd gyanánt jó. / S ím a 25. Légyott nem pusztán csak móka – / Költői lakoma, hol díszben úszik a szó ma!” (részlet Henn László András Emléklapjáról).
Köszönjük a tárlatvezetést a Herman Ottó Múzeum munkatársainak.
Fotók: Budai Kriszta / Kultúra.hu
