Kertek alatt – Természetes vadság, gyep- és méhlegelő-telepítés
Cikksorozatunkban Mészáros Zsolt segítségével merülünk el az otthoni kertészkedés fortélyaiban, a tudatos természetszemlélés és nem utolsósorban a fák, erdők és mezők világában. Ha te is úgy érzed, hogy több időt töltenél növények társaságában, ha egy kicsit otthonosabban mozognál a kertben és szívesen megismernéd közelebbről a körülöttünk élő növényvilágot, a Kertek alatt neked szól! Zsolt ezúttal a természetes vadság fényében beszél a gyep- és méhlegelők telepítéséről.
Gyepesítés
A gyeptelepítés folyamatát már augusztus végén érdemes elkezdeni. Mérjük fel, hogy milyen jellegű gyep számára ideális a kertünk: vannak kifejezetten magas és alacsonyabb fény- és vízigényű fűfajták is, és nem mindegy, hogy melyiket ültetjük nagy lombkoronájú fa vagy éppen tűző nap alá. A letisztult fűkeverékek mellett létezik az úgynevezett vad gyep nevű keverék is, ami ellenálló, virágzó fajtákat – például virágos lóherét és kisebb zsályát – is tartalmaz.
Kezdésképp lazítsuk fel a talajt, de csak kismértékben! Ugyanis ha túlságosan fellazítjuk, akkor a fűmagok öntözése során beiszaposodhat, összeernyedhet a terület.
Ősszel, a magok kicsírázását követően érdemes figyelni a földet, és kiszedegetni, eltávolítani az esetlegesen előbukkanó gyomokat. Ezt óvatosan, lábujjhegyen és nagy lépésekben közlekedve tegyük, máskülönben nagy rombolást okozhatunk a talpunkkal. Télen pedig egyáltalán ne lépjünk a frissen vetett talajra, ahogy a régebbi gyepre sem, mert a fű erősen sérülékeny. Tavasszal aztán újra kezdődhet a gyomtalanítás, hogy kiiktassuk az olyan rivális növényeket, mint például a libatop, disznóparéj és a toklász.
Szép, hasznos, szükséges: vadvirágos méhlegelők
A méhlegelők létrehozása tapasztalatom szerint egyszerű. Kissé fel kell lazítani a talajt, majd rászórni a sok-sok magot. Én kertészetből szereztem be a vadnövény-magkeveréket, de nagyobb áruházakban és kis boltokban is elérhető lehet. A magok nagyon hamar kicsíráznak, rövid idő alatt felnőnek a díszelgő növények, és egy idő után el is száradnak. Ekkor nem annyira kedveznek a szemünknek, de ne piszkáljuk, ne távolítsuk el őket, ugyanis ebben az állapotukban érlelik be és vetik el a következő év méhlegelőjét alkotó magjaikat. A méhlegelőnk így nem csupán évről évre kihajt, hanem terjedni is tud.
A méhlegelő egyik előnye, hogy a véletlenszerűen elhelyezkedő növények között nem tudnak tömeges pusztításba kezdeni a kártevők. Képtelenek végigsöpörni az egész parcellán, mert nem közvetlenül egymás mellett, csoportokban helyezkednek el a kedvenc növénycsemegéik, hanem szétszórtan, biztonságos távolságra egymástól – éppúgy, ahogy a mezőkön, réteken.
Annak érdekében, hogy az időközben kiszáradó vadnövények mellett élő, színes virágok is virítsanak a kertünkben, érdemes ellenálló nyári virágokat ültetni a méhlegelő mellé, köré: porcsinrózsát, vasirágot, dísznapraforgókat – belőlük akár lépcsőzetes szinteket is kialakíthatunk, ha magasságsorrendben ültetjük őket egymás elé.
Ha már elrendezésről van szó, el kell hogy mondjam: én a természetes vadság híve vagyok. A szabályos és szántóföldszerűen kimért kialakítás helyett a buján burjánzó összkép tetszik. A természetben ott nő ki egy mag, ahova épp leesett – hát akkor mi, emberek is játszhatunk! A szemünknek is kellemesebb érzést nyújthat egy színekben és formákban gazdag kert harmóniája, mint egy szigorú komolysággal elrendezett terület látványa.
Egy méhlegelő nem csupán esztétikus, hanem kifejezetten hasznos és szükséges is. Táplálékot nyújt a beporzó és egyéb rovaroknak – gyakran hallok tücsökciripelést esténként –, búvóhelyet ad az állatoknak, köztük rigóknak és sünöknek. Emellett kiváló talajtakaró ez a sűrű, tömött virágállomány. Én apró fenyőfákat is ültettem a méhlegelőbe, így tavaszi-nyári virágzást követően a tűlevelek zöldellése tölti meg élettel a területet.
Felmelegedés, éghajlatváltozás – fel van adva a lecke
A felmelegedés feladja a leckét azoknak, akik burjánzó kertre vágynak. A nyári meleg miatt indokolt lehetne a mediterrán növények ültetése, hiszen ezek kifejezetten jól bírják a hőséget, ám az ő telepítésük nem igazi megoldás. Ugyanis igen kemény telek tudnak lenni hazánkban. Ha északkelet felől betör a sarkvidéki légtömeg, mínusz húsz fok alá eshet a hőmérséklet a szélcsatornában érintett területeken.
Nyáron túl meleg van, télen túl hideg. Szélsőséges az időjárás. Jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk, milyen növényzet viselné jól ezt a tág hőintervallumot. Hogy egy konkrét példát mondjak: a közönséges lucfenyő élvezte a legutóbbi zord, havas telet, a nyári negyven fok azonban abszurd számára, erősen megviseli. Az őshonos fáink közül a mezei juhar, a virágos kőris és a galagonya az, ami meglátásom szerint még jól bírja a megváltozott klímát.
Van esély arra, hogy a tanulásra és stratégiaalakításra képes fák szépen, fokozatosan idomulnak az időjáráshoz, és ehhez szükséges információkat helyeznek el a magjaikban. Ha így is lesz, ez egy nagyon hosszú folyamat. Más kertészekhez hasonlóan én is azt mondom, hogy most abban a fázisban vagyunk, amikor nem tudjuk, mi fog történni. Ez egy átmeneti időszak, amit mindenki úgy kezel, ahogy tud.
Címlapfotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu
