Volt idő, amikor a kertészkedés inkább már csak a nyugdíjasok sportja volt: gumicsizma, kapa, muskátli. Aztán jött a klímaszorongás, a Covid alatti bezártság, és hirtelen a retekvetés is menő lett. Ismét zöldellnek a veteményesek, az erkélyeken nő a bazsalikom, és élet-halál harc folyik a városi közösségi kertek talpalatnyi ágyásaiért.
A kertészkedés újra helyet kér a mindennapokban, és nemcsak azért, mert szép, hasznos és fenntartható, hanem mert egyre többen érzik úgy, hogy szükségük van arra a fajta lassulásra, amit egy mag elültetése, egy palánta gondozása adhat. A természet ritmusa egészen más, mint amit a digitális világ diktál, és úgy tűnik, ez a különbség ma már nem hátrány, hanem vonzerő.
Ezt a növekvő érdeklődést ismerte fel és formálta fesztivállá négy, a kertkultúrában jól ismert szereplő – Borbás Marcsi, Kosztka Ernő, McMenemy Márk és Szomoru Miklós –, amikor idén először életre hívták a Kertfesztivált. A pilisvörösvári Kacsa-tó környezete ideális hátteret biztosít az eseménynek, még ha a szeszélyes májusi időjárás nem is éppen kegyes a szervezőkhöz és látogatókhoz, ugyanakkor jól tükrözi azt a kiszámíthatatlanságot, amellyel a kertészeknek nap mint nap meg kell küzdeniük.
A rendezvény nem csupán a növényekről szól: a programok olyan szemléletet képviselnek, amely túlmutat a praktikumon. Hiszen a kert ma már a tanulás és az ökológiai gondolkodás egyik terepe és válasz egy sor olyan kihívásra, mint a klímaváltozás, a fenntartható életmód iránti vágy, vagy a kiszállás a folyamatos mókuskerékből. Aki ma kertet művel, az egyúttal döntést is hoz arról, hogyan szeretne élni.
Ugyan nehéz szívvel, de kénytelen voltam otthagyni a Kertfesztiválon egy törpe Ginkgo bilobát, de azért számos fontos dolgot magammal hoztam.
Minden a talajjal kezdődik
Borbás Marcsi szerint állatvédőből éppen elég van, a talajjal viszont kevesen törődnek, ezért deklaráltan a talajjal és a növényekkel van. Hiszen a talaj a kert lelkivilága, és ha az nincs rendben, hiába ültetünk bármit, semmi vagy csak satnya eredmény fog születni. Azért nincsen minden veszve, a nap folyamán a talaj védelmére gyakorlatilag minden előadó felhívta a figyelmet.
A kert nem a miénk
Például McMenemy Márk is, aki rámutatott, hogy egyhektárnyi egészséges talajban 36 tonna mikroorganizmus él, ami hat afrikai elefánt tömegének felel meg. A gilisztát pedig egyenesen a kert humusztermelő hősének nevezte, aki mindennap testtömegének megfelelő trágyát állít elő, és jobban szellőztet, mint egy ventilátor.
Az ismert kerttévés ma már ökológiai szemlélettel nézi a talajt és a kertművelést, de nem mindig volt ez így. Amikor belekezdett, nagy lendülettel szerszámokat vett, gyomirtót szórt, kártevőt irtott, aztán csodálkozott, hogy nőtt a káosz. Később rájött, hogy a kert nem háborús övezet, hanem együttműködési terület. Nem birtokolni kell, hanem megfigyelni és alkalmazkodni hozzá. Ezért ma már a talajra is úgy tekint, mint egy háziállatra, amit etetni, itatni, takargatni és gondozni kell.
A fedetlen talaj olyan, mint a fedetlen agy: sérülékeny
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a természetben nincs pucér föld és hogy a kertben sem kellene hogy legyen. A talajtakarás mulccsal vagy sűrű növényzettel nemcsak esztétikus, hanem praktikus is: visszatartja a vizet, javítja a szerkezetet, és nem hagy teret a gyomoknak. Bár a fűszőnyeg Magyarországon még mindig nagy divat, egyre inkább fenntarthatatlan az intenzív öntözési igény miatt, ráadásul a biodiverzitást sem támogatja. A cél pedig nem az angol gyep, hanem az alkalmazkodó, klímatűrő oázis.
Víz nélkül nincs élet
Bár a Kertfesztivál első napján, az angliai őszt idéző folyamatosan szemerkélő esőben és tíz fokban nehéz volt elképzelni egy hetekig elnyúló kánikulát, azért senkiben nem volt kétség, hogy hamarosan az is eljön. Ebből a szempontból is fontos a talaj, amely, ha egészséges, köbméterenként akár 200 liter vizet is meg tud tartani, viszont ha porzik vagy le van tömörítve, akkor az eső is csak átszalad rajta vagy lefolyik róla. A jó kertész ezért az esőben nem bosszankodik, hanem megfigyeli, merre folyik a víz, majd tányért ás a fák köré, esővizet gyűjt, és felkészül a szárazabb időszakokra.
A fák nem csak zöld háttérképek
Például minél több fa telepítésével. Mert a fák, azonkívül, hogy hűvösebb és párásabb mikroklímát teremtenek, még önálló ökoszisztémát is kiépítenek. Egyre többet tudunk meg arról, hogy a fák miként kommunikálnak egymással a gombafonalakon keresztül, és hogyan figyelmeztetik vagy táplálják a többieket, ha arra van szükség.
Nagyanyáink kertje nem nosztalgia, hanem kézikönyv
Kosztka „Kalapos” Ernő kertészmérnök szerint míg korábban a kerteket inkább a haszonnövények miatt művelték, ma a rekreációs cél került előtérbe, a stresszoldás miatt menekülünk ki a kertbe. Ugyanakkor érdemes a régiektől ellesni a jól bevált és tapasztalati úton már letesztelt praktikákat. Például hogy ne divatból válasszunk növényeket, hanem olyanokat telepítsünk, amelyek bírják az adott talajt és a klímát. Vagy hogy ne próbáljuk meg tűzzel-vassal irtani a már meglévő növényeket: a gyomnak bélyegzett papsajt például nemcsak szép virágokat hoz, de több része ehető, ráadásul magától megoldja a talajtakarást is.
Diófa = klímastartup, műfű = sivatagi taposóakna
Egy lombhullató fa – például egy szép nagy diófa – télen beengedi a napot, nyáron pedig 10 °C-kal hűti a teraszt – próbálja ezt utána csinálni egy split klíma. A műfű viszont kegyetlenül felhevül a napon, mikroműanyagokat bocsát ki, és nullára csökkenti a talajéletet, ezért Ernőnél egyértelműen tiltólistás. Nem úgy a gyümölcsfák, amelyekből több ezer van neki a birtokán. De szíve szerint mindenhová ezeket ültetné, hiszen egyszerre adnak árnyékot, párát és gyümölcsöt, és espalierre (lapos, támfalas nevelési mód – a szerk.) nevelve akár szűk területeken, házfalak mentén is elhelyezhetőek.
Az erdőkertben a veteményes találkozik a dzsungellel
Lantos Tamás agrármérnök alkalmazkodó gyümölcsészete sem akar versenyezni a nagybani piaccal: önellátásra, élő talajra és közösségre épít. A modell az erdő: fák, cserjék, lágyszárúak hét szinten, ahol a zöldség- és gyógynövénytermesztés is helyet kaphat. Egy erdőkertben ingyen, de boldog napszámosokként dolgoznak a tyúkok, nőnek a pöfetegek, a gyerekek pedig megtanulják, hogy mit lehet kezdeni a húsos sommal. Egy ilyen kert elsődleges terméke végső soron nem is a leszüretelhető termény, hanem a jelen lévő, egészséges ember.
Lusták komposztja
Szomoru Miklós kertészmérnök szerint a magyar talaj átlagos tápanyagtartalma két százalék körüli, de egy jól menedzselt komposzt-mulcs rendszerrel felugorhat akár tizenhárom százalékra is, ahogy nála, a kötött pilisi agyagtalajban is. Rámutatott: ha a szervesanyag-tartalom csak egy százalékkal nő, a talaj vízmegtartása 20 százalékkal javul, ez pedig a klímaváltozás korában majdhogynem varázslatnak tűnik.
Bemutatta a lusták komposztját is: falevelek, nyesedékek, faaprítékok, konyhai zöldmaradékok mind mehetnek rögtön a növények alá, a természet pedig a többi munkát elvégzi. Ez a fajta komposzthagyó mulcsozás nemcsak sokoldalú talajtakaró, de segít kiegyenlíteni a talaj pH-ját, megelőzi az erózióját, szabályozza a hőmérsékletét is. Ráadásul késlelteti a növények kihajtását, így védelmet nyújt a kora tavaszi fagyok ellen is.
Az egészséges és szép kert nem új talajjal, hanem egy új szemlélettel kezdődik
Visszatértünk az elejéhez. A talaj a kulcs, amelyet nem cserélni kell, hanem javítani: komposzttal dúsítani és beoltani, mulccsal takarni, huminsavval és trágyagranulátumokkal segíteni a tápanyag-felszívódást. A jó kert sok munkával indul, de fenntartani – ha a fentieket megfogadjuk – már egyszerű lesz és szinte önműködő.
A Kertfesztivál 2025. május 23–25. között zajlik Pilisvörösváron.
