Kiállítással emlékezik névadójára a Róth Miksa Emlékház

Szeptember 6-án, az új múzeumi évaddal együtt indult el a Róth Miksa-emlékév, Róth Miksa iparművész születésének 160. évfordulóján. A budapesti Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény közösségi kiállítással, megújult kiállítóterekkel és sokszínű programokkal készül az ünnepi hónapokra.

4489ea70-805e-4a6d-a9c4-c22d5668978d.jpg
Kiállítóterem a Róth Miksa Emlékházban. Fotó: MTI/Nagy Zoltán

Iparművész, ólmozott ablakok és mozaikmunkák tervezője, újító, sokszorosan díjazott alkotó, hazai és nemzetközi kiállítások, bemutatók rendszeres szereplője, műhelytulajdonos, tehetséges tervező, alkalmazottak irányítója, mester, férj, apa, barát és menedzser. Róth Miksa (1865-1944) karaktere számos oldalról vizsgálható, bemutatható, megismerésre és feltárásra érdemes. Ugyan művészete az, amely az utókor számára meghatározóvá, híressé tette őt, azonban mindez nem létezne családi háttere, társadalmi beágyazottsága, szövevényes gazdasági hálója nélkül, amelyek

együttesen formálták azt az alkotót, munkálták teljessé azt a Róth Miksát, aki az Országház, a Zeneakadémia és a Gresham-palota ablakainak tervezőjeként is ismeretes.  

A Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény összetett és változatos témák mentén kutatja, vizsgálja a művész életét és munkásságát, az intézmény programjai, offline és online felületei, kiadványai számos aspektust villantanak fel pályájából. A jubileum alkalmából új kiállítótérben debütált az intézmény első kamarakiállítása, amelynek témája és tárgyi anyaga tükrözi a múzeum közösségi szemléletét, társadalmiasított működésmódját, valamintRóth Miksa és műhelyeinek sokrétű kutathatóságát, megközelítését.

A RÓTH160 kiállítás vállaltan szubjektív válogatás, ahol a múzeum gyűjteményének olyan darabjai szerepelnek, amelyek jelentős részét még soha nem láthatta a közönség. A műhelyhez kapcsolódó grafikai anyagok és tervrajzok segítenek az elkészült művek mögé látni, az iparművészet kulisszatitkaiba, háttérfolyamataiba bepillantást adni.

A kiállítási anyag válogatásának elsődleges szempontja ezúttal az esztétikum volt: az egykori Róth-műhelyek tervrajzain szereplő színek vezették a tervezést.  Róth Miksa műhelyének tervrajzait színek köré csoportosítva mutatják be, felvillantva azokat a meghatározó árnyalatokat, a művész által előnyben részesített harmóniákat, amelyek uralkodnak a múzeum gyűjteményének tervein. 

A kiállítás megtekinthető a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény nyitvatartási idejében.

Ez is érdekelheti

84 éves lenne Nádas Péter – fedezd fel az író világát néhány kattintással!

Október 14-én ünnepelné 84. születésnapját Nádas Péter, aki idén augusztusban hunyt el. Tudtad, hogy a magyar kortárs irodalom egyik legjelentősebb alkotójának életműve csak néhány kattintásra van tőled?

Október 14-én történt

„Csak az örök témák érdekelnek: a születés, a halál – és ami e kettő között van” – fogalmazta az 1981. október 14-én elhunyt Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas filmrendező, Huszárik Zoltán, aki különleges képi világú filmjeiben az idő múlása, az emlékezés és az emberi lét kérdéseit vizsgálta. Legismertebb alkotása a Krúdy Gyula írásainak világát megidéző Szindbád, Latinovits Zoltán és Dayka Margit főszereplésével, míg a másik jelentős nagyjátékfilmjével, a Csontváryval a hallhatatlan festőzseninek, Csontváry Kosztka Tivadarnak állított emléket.

Október 13-án történt

„Nincs elkeserítőbb, mint az olyan munka, amelynek semmi látszata sincs. Az ember gürcöl, agyonstrapálja magát, és az eredmény nulla. Kifolyik az egész, mint ujjunk közül a homok, és elfújja a szél” – fogalmazta az 1921. október 13-án született – és 1991-ben elhunyt – francia sanzonénekes és filmszínész, Yves Montand, akit olyan emlékezetes filmekben láthattunk, mint A félelem bére, A vörös kör, az I, mint Ikarusz, a Salemi boszorkányok, A bűn árnyékában, A fegyverek választása, a Police Python 357 és a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája.

Október 12-én történt

1979. október 12-én hunyt el Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező. Pályáját a Madách Színház Stúdiójában kezdte, majd 1945-ben a Vígszínházhoz került, ahol rövidesen főrendező lett. A Nemzeti Színházhoz 1949-ben szerződött: előbb a teátrum rendezője, főrendezője, majd az igazgatója volt. Mindemellett tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, illetve filmeket, tévéjátékokat is rendezett. Legismertebb alkotása az 1961-es Katonazene volt, de az Uborkafa, A hamis Néró és a Már nem olyan időket élünk című filmek is nevéhez fűződnek.