A kisregény ügyetlen műfaj interjú Katona Ágnessel

Mit jelent számodra a kultúra?

Hosszan vagy röviden? Az előttünk járó nemzedékek által felhalmozott tudás ismerete és használata. Terített asztal, szép étkészlet, evőeszközök -- és a tudás, hogy a pörköltet nem kanállal esszük. Az élvezet, amit egy megértett matematikai példa jelent. A könyvespolc, ahonnan levehetem Ammianust vagy Philip Roth-t. Hogy ránézek arra, akinek alamizsnát adok, és nem érdekel, mire költi. Hogy hangversenyre járok. Színházba. Képtárba. És élvezem.

Hogyan indult kettőtök kapcsolata Agatha Christie-vel?

Tizenkevés évesen olvastam először, a Temetni veszélyes-t. Angolul meg második gimi utáni nyáron kapott az osztály minden tagja az angoltanárnőnktől egy-egy Christie-krimit, hogy olvassuk el és ősszel mindenki beszámol majd a magáéról. Szenvedtem, de elolvastam a Witness for the Prosecution-t (A vád tanúja, azóta kísér Christie. Eleinte folyton új kellett, mert amit már olvastam, annak emlékeztem a megoldására, ma viszont szívesen olvasom újra bármelyiket.

A napokban jelent meg egy teljesen új, eddig nem is ismert Agatha Christie-kötet, mit lehet erről tudni? Hogyan került elő, mi olyan érdekes benne?

Lehetett tudni, hogy létezik, a John Curran-könyvben (Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei és Agatha Christie és a gyilkos szándék ?a szerk.) is bőven volt szó róla. De mivel ebből (A Greenshore-gloriett) íródott a Gyilkosvadászat, eddig nem publikálták. Christie 1955-ben írta jótékonysági célból, de legnagyobb megdöbbenésére eladhatatlannak bizonyult. A kisregény ügyetlen forma, valljuk be. Ezért írt egy novellát, Greenshaw Bolondvára címen, ugyanannak az egyházi alapnak, hogy üvegablakot csináltassanak belőle, és ebből telt is rá, és a kisregényt kibővítette regénnyé. Most jött el az ideje annak, hogy az eredeti kisregényt kiadják. Angolul is nemrég jelent meg.

Az ősszel jelent meg egy kötet, ami az összes Miss Marple-novellát tartalmazza. Hogyhogy így kerültek kiadásra az eredetileg két novelláskötet kitevő művek?

Egy teljes novelláskötet, egy fél, meg egy novella, így jön ki a húsz. A tizenhárom rejtély, a Gyilkosság méretre fele, meg A karácsonyi puding esete egyetlen Marple-novellája, a föntebb említett Greenshaw Bolondvára. Amúgy az én ötletem volt, mindig is szerettem volna, ha egy kötetben megvan minden Marple kispróza, hogy ne kelljen keresgélni. Az angolok meg rábólintottak, bár szükség volt némi győzködésre.

Ha utána számolunk, már csak nagyon kevés Christie-könyv vár arra, hogy az Európa színeiben megjelenjenek. Ha ez megtörténik, végül is egy korszak zárul le, jól gondolom?

Persze. Jövőre véget ér a sorozat. Innentől legfeljebb utánnyomások lesznek.

Van még valamilyen, a 120. évforduló alkalmából kiadott drámakötethez hasonló, extra meglepetés a kiadó tarsolyában?

Nincs. Jövőre 125. évforduló lesz, az angolok Tommy és Tuppence-évnek nyilvánították, mert hatrészes sorozat lesz belőlük a BBC-n. Szerencsére mi is tekinthetjük annak, mert a két utolsó T&T (Balhüvelykem bizsereg, Sors-rejtekajtó) jövőre jelenik meg új fordításban.

Amikor te lettél a Christie-sorozat szerkesztője, volt koncepciód, hogy milyen sorrendben jelenjenek meg a kötetek?

Még Osztovits Levente bízott meg a sorozat szerkesztésével, és ő ilyesmibe nem tűrt beleszólást. Aztán a halála óta szabadabb kezet kaptam, de egy kiadó sokszereplős játszma. Meghallgatják az ötleteim, de nem biztos, hogy mindet elfogadják. És néha a sors is beleszól. Szóval van egy listám, amit öt éve írtam, hogy mikor mi jelenjen meg, de csak nagy vonalakban egyezik a tényleges megjelenésekkel.

Az évek során változtak a könyvek borítói. Lehetséges, hogy a távoli jövőben megjelenik a polcokon egy egységes borítóvilágú sorozat?

Valószínűtlennek tartom. Az angol nyelvű piacon két-három évente van új külsejű sorozat, és minden megjelenik benne, de az hatalmas piac, milliárdos. A mi kis tízmilliós országunk nem versenyezhet velük.

Van kedvenc regényed az írónőtől?

Több is. A Szunnyadó gyilkosság, a Frankfurti utas, a Nem zörög a haraszt.

Te fordítottad Az alibi című regényt, azt mennyire élvezted? Jó Christie-t fordítani? Fogsz még fordítani tőle?

Én mindig nagy szenvedések közepette fordítok. Amúgy nagyon élveztem, mert Christie nagyon tud egyéníteni megszólalásokban és a leíró részek is érdekesek. Christie-t fordítani jó, de nem könnyű, mert az egyszerűsége csalóka. Meg kell dolgozni azért, hogy magyarul is egyszerű legyen, világos és nem terjengős. És hacsak nem történik csoda a magyar könyvpiacon, amire kicsi az esély, nem fogok mást fordítani. Ha történik, tudom, hogy mit szeretnék újrafordítani.

Aki még csak most ismerkedik Agatha Christie-vel, annak melyik regényeket ajánlod első élménynek?

Ezen még sose gondolkoztam. Talán azért, mert a mi családunkban nem szokás könyveket ajánlani. Mindenki azt vesz le a polcról, amit akar. Legfeljebb félbehagyja, ha rosszul választott.

Hogyan kapcsolódsz ki? Hova menekülsz a könyvek birodalmából?

A könyvekhez. Szerencsés vagyok, mert azért fizetnek, amit ingyen is csinálnék, ha megengedhetném magamnak. És persze mindig ott a zene. Körülbelül egy évnyi komolyzenei CD áll a polcokon, tiszta játékidőben. Kicsit nehezen férünk már tőlük.

Vannak kedvenc szerzőid?

Természetesen, főleg magyarok és angolszászok. Tömörkény és Hawthorne, Ambrose Bierce és Csáth Géza, Móricz és Thomas Wolfe. Kosztolányi. Mórától az Utazás a földalatti Magyarországon. Rengeteg non-fictiont olvasok, humánt és természettudományost egyaránt.

Bodor Máté