Két félidő a moziban
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) emeleti dísztermének padlóján focipálya-mintájú a szőnyeg, rajta az ide-oda húzott nyilak a 2000-es évek első évtizedének Nagy Szent Mágnestábláját idézik. A vonalak azonban nem ad hoc módon futnak faltól tárlóig. De ennyire ne rohanjunk előre, mert ahogy játszani, úgy kiállítást nézni is stratégia mentén érdemes.
Mint azt Sulics Fruzsina, az OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárának kutatója megjegyzi, a kezdeti időkben épp egy meccs hosszúra, azaz 90 percre tervezett játékfilmek történelmi forrásnak is kiválók, így általuk akár egy évszázad kulturális-társadalmi változásait is végigkövethetjük.
Az időutazás A 11 ördög című 1927-es némafilmmel kezdődik, amelyet Korda Zoltán rendezett Németországban. A következő emblematikus focifilmek, Keleti Márton rendezései nem csupán szórakoztató céllal készült alkotások. A Munkára, harcra kész tömegsportmozgalom népszerűsítését szolgálta az 1951-es Civil a pályán, de az 1957-ben bemutatott, nézettségi rekordokat döntő A csodacsatár is magán viseli a filmes sematizmus jegyeit, igaz, itt a szatirikusan bemutatott futballbolondéria enyhíti a propagandát. A kiállításon látható A csodacsatár eredeti, 1956-os bemutatójára tervezett plakát is, rajta Puskás Ferenc és Méray Tibor nevével. Őket azonban a disszidálás miatt el kellett távolítani a filmből: a forgatókönyvíró törlését még egyszerűen meg lehetett oldani, Puskás jeleneteit viszont újraforgatták Hidegkuti Nándorral.
A társadalmilag pattanásig feszült korszakot dolgozza fel Kósa Ferenc 1981-es filmje, A mérkőzés is, amely tragikus gyilkosságok története. Itt is van egy izgalmas plakát, Zelenák Crescencia munkája, és itt sem hiányzik a kontextus, például a koholt vádak alapján kivégzett újpesti focista, Szűcs Sándor, a kor talán legjobb középhátvédjének élettörténete.
A következő etap a történelmi filmmel foglalkozik. Felidézik Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című, 1961-ben bemutatott filmjét, illetve annak két évvel később forgatott szovjet (Harmadik félidő) és két évtizeddel későbbi amerikai (a Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe) remake-jeit. A magyar munkaszolgálatosok és a német katonák meccsétől egy olyan tárlóig vezet a padlószőnyegen a vonal, amelyben látható egy munkaszolgálatos folyóirat, kézzel színezett tábori lapok, a film technikai forgatókönyve, valamint a magyar labdarúgás hőskorában fontos szerepet játszó Stobbe Kálmán frissen megvásárolt naplója, amelyet az első világháborút követő hadifogságban írt, és kiderül belőle az is, hogyan fociztak a táborban a foglyok.
A következő plakát nem egy futballról szóló filmet idéz meg, hanem egy olyan mozit, amelynek a főszerepét egy futballista játszotta, hívta fel a figyelmet a kiállítás kurátora. Rényi Tamás 1963-as filmjéhez, a Mindennap élünk-höz nem színészt, hanem – ahogy Sulics Fruzsina fogalmaz – egy esetlen civilt szeretett volna, így esett a választása Sándor Károlyra, azaz Csikarra.
Látható a kiállításon a Régi idők focija, valamint „a legjobb Mándy Iván-film, amelyet nem Mándy Iván írt”, azaz a Szépek és bolondok, amelyben Szász Péter a 60-as évek végének pangását és kilátástalanságát idézi meg. Az érdeklődők néhány lépést téve megpillanthatják a focirajongó, sőt sportriporter Mándy kalapját és a film alapműve, A pálya szélén első kiadását, sőt a novella mottójául szolgáló Jékely Zoltán-vers, az Intelem labdázóknak kéziratát; de itt van Tandori Dezső gombfocicsapata is. Mint kiderült, az, hogy egy szerző szeresse a focit, egyáltalán nem volt kritérium a kurátornak. Ha ez számított volna, az Iskola a határon kéziratát és első kiadását nem állítják ki. Bár Ottlik Géza erőszakos sportnak tartotta, épp ezért tartotta megfelelőnek arra, hogy a gyerekek közötti kapcsolatokat ezzel a játékkal illusztrálja.
A Régi idők focija Minarik Edéje, Garas Dezső a színészválogatottban is pályára lépett. A csapatfotó mutatja, a foci nem csupán a profi művelői révén volt a popkultúra része: a SZÚR-ok, azaz az először 1920. június 12-én megrendezett színész-újságíró rangadók, amelyek népszerűsége a Népstadionban és a szocializmusban kulminált.
A közös totózás élményére építő Mese a 12 találatról (1957) és a hatalom működését taglaló Pókfoci (1976) mutatja, tágan értelmezték a labdarúgás és a film kapcsolatát a kiállítás rendezői, akik az irodalom és a képzőművészet mellett a színházat sem hagyták ki. Így került a tárlóba egy 1913-as revü szövegkönyve, amelyben a főszereplő szerelmespár végigjárva Budapestet egy futballmeccsen köt ki, vagy a 3:1 a szerelem javára című Ábrahám Pál-jazzoperett hegedűszólamának a kottája. Érdekesség, hogy míg a színpadi verzió vízilabdázókról szól, a filmfeldolgozásban lecserélték őket focistákra.
A fikciós alkotások után az Aranycsapatról szóló dokumentumfilm zárja a beltéri tárlatot, amely megeleveníti az évszázad mérkőzését, illetve a londoni 6:3 visszavágóját, a budapesti 7:1-et. Innen a nyíl az 1954-es berni vb-döntő magyar győzelmét ünneplő bélyeg terveihez vezet. A nyomdagépeket azonban a vereség hírére az állambiztonság leállította, és elégették a már kinyomott bélyegeket.
„A futball problémái a világ problémái” – fogalmazott Esterházy Péter az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében. A kiállítás azt mutatja meg, hogy a film, ez a majd’ 130 éves médium a focis történeteiben hogyan reflektál a valóságra, múltra és jelenre, a sport által történelmi, társadalmi és kulturális kapcsolati hálót létrehozva.
Sör, csoki, totó – foci
A könyvtár épülete mellett, a Hunyadi udvaron plakátok, metszetek és kisgrafikai alkotások mesélnek arról, hogyan lett a foci mindennapjaink része. Láthatjuk a hőskor meccsplakátjait, köztük Földes Imre munkáját, amely a győri Egyetértés torna-osztálya és a Sport-Club Ostmark mérkőzését hirdette 1908-ban. Látható itt egy mai napig használt plakát, Rubold Gyula munkája, akinek a sportkarrierjét kettétörte egy első világháborúban szerzett sebesülés; attól kezdve grafikusként tevékenykedett, és gyakran tervezett egykori csapatának, a Fradinak.
Dr. Árky Gyula sportorvos ex librise és egy Szabó Lőrinc-vers, a Futballversenyen képviselik az intellektuális vonulatot, a sportfogadást – az 1948-as olimpiai részvétel finanszírozására indult totó – és a gasztronómiai tematikát a beltéri tárlaton is felvonuló Kassowitz Félix, valamint az animációs filmesként is ismert Macskássy testvérek, továbbá a polihisztor, sport- és művészeti olimpián is komoly eredményeket elérő Manno Miltiades képviselik.
Ki gondolná ma, de egészen a rendszerváltásig különös árukapcsolásnak számított a sör és a foci. A Dreher-konszernhez tartozó Haggenmacher sör plakátja e tekintetben megelőzte korát. Praktikusan érvel a drukkereknek a sör mellett: ideális a meccs előtti feszültség levezetésére, a győzelem megünneplésére, de a bánatot is belefojthatja a szurkoló.
„Szerencsétlen hazánknak edzett, gerinces férfiakra van szüksége, tehát minden erőnkkel támogassuk a sportot. Ezt az elvet vallja a Szent István csokoládégyár is, melynek sportszerető vezetősége most a futballsport rajongóit örvendezteti meg, amikor egy kedves újdonsággal lepi meg a sporttársadalmat és ez – a Foci csoki” – írja az 1934-es Nemzeti Sportban megjelent hirdetés. A gyár marketingesei a mai focis kártyák elődeit dobták piacra a csokival együtt, aki pedig összegyűjtötte a tízfilléres édességhez járó kártyák mindegyikét, összesen 132 első osztályú focista arcképét, kapott egy „ezüst albumot”.
A foci alacsony belépési küszöbű sport, a labdán kívül más eszközigénye nincs, ami hozzájárult ahhoz, hogy széles tömegsporttá vált. Egyre több csapat is alakult, professzionalizálódott a működés, a szocializmus időszakában sztárstátuszig emelkedtek a focisták. És ahogy a labdarúgás egyre népszerűbb lett, épült egyre több stadion. Nem véletlen, hogy plakát ünnepelte a Népstadiont, Tatabánya, Szolnok pályáit.
It’s a match!
A Várkert bazár Gloriettjéhez vezető úton a múlt plakátjai és a jelen sportfotói rímelnek egymásra. Balról Manno Miltiades biankó alkotása hív a válogatott meccsére, jobbról Török Attila fotóján Sallai Roland mutat be a megrajzolthoz kísértetiesen hasonlító mozdulatot a tavaly őszi szerbek elleni mérkőzésen. 1926-ban egy magyar–lengyel meccsre invitáltak a szervezők egy lövést kivédő kapussal, a tükörképe ki lenne más, mint Dibusz Dénes egy magyar–török meccsről. Szoboszlai Dominik párja a szerencsi cukor- és csokoládégyár sportegyesületét reklámozó plakát lett 1925-ből. A feliratból kiderül, a később fametszeteiről ismerte Fery Antal készítette még diákként, akinek az apja a gyárban dolgozott, ő pedig a cég ösztöndíjával tanult az Országos Királyi Iparművészeti Tanodában.
A kreatív és szellemes koncepcióban Marco Rossitól Szalai Ádámig, Ádám Martintól Nagy Ádámig, Callum Stylestól Loïc Negóig szinte a teljes magyar válogatottnak találtak párt.
A tervezők közt meglepetésként jelenik meg Bíró Mihály, aki a kereskedelmi műfajban is sokat dolgozott, de elsősorban politikai plakátjairól lehet ismerni. Ezt a plakátját sem tagadhatná le: a labdát épp beadó focistán visszaköszön az az erő, dinamizmus, győzni akarás, ami politikai üzeneteket közvetítő munkáin.
A rámpa tetején egy szurkolásra buzdító plakát zárja a tárlatot: Pál György 1959-es Labdarúgó-mérkőzés című munkája különböző színmutációkban. Ez egy biankó, azaz nem konkrét eseményre hívó plakát – a szabadtéri tárlaton több ilyen is van –, amelyre szabadon ragaszthatták az aktuális csapatokat és dátumokat. Jó néhány variáció készült belőle, és – mint azt Sulics Fruzsina ismertette – a gyűjtemény tanúsága szerint egészen az 1980-as évekig használták.
Hogy ma is működik-e? Elég megnézni, mennyien gyűlnek össze néhány lépésre innen, az Öntőház udvar szurkolói teraszán, ahol a labdarúgó-Európa-bajnokság összes mérkőzését óriás kivetítőn lehet nézni, a szabadnapokon pedig három, a könyvtári harmadnál már említett focifilmet – Szépek és bolondok, Két félidő a pokolban, Régi idők focija – vetítenek.
A háromrészes tárlat július 14-ig látogatható. Információk itt.
