Ahogyan itt egymás örömére zenélünk, az hitet ad az emberiségben

A debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenynek több mint hatvanéves hagyománya van. Ön mikor járt itt először, és hogyan emlékszik erre?

2016-ban a soproni Kórus Spontánusszal vettünk részt a versenyen, és azonnal éreztük, hogy itt fel kell kötnünk a nadrágot: ez egy rendkívül színvonalas verseny, komoly elvárásokkal, komoly résztvevőkkel. Magyar amatőr kórusként néha úgy éreztük, hogy egy-két kortárs darab már éppen a teljesíthetőség határán mozgott. Mégis nagy örömmel jöttünk, hiszen izgalmas kihívást jelentett. Beischer-Matyó Tamás egyik műve volt a kötelező darab, az ő kórusművészetével akkor ismerkedtem meg igazán, és azóta is nagy rajongója vagyok a zenéjének. Jó volt magunkba szívni az a levegőt, amely már akkor is egyedülálló volt itt, Debrecenben.

Kórusversenyek akadnak még, de miért különleges ez a megmérettetés?

Szerintem azért, mert kifejezetten a velünk élő, kortárs szerzők műveit helyezi a középpontba. Magyarországon a 21. században is kiváló kórusszerzőink vannak, de a programban a külföldi kortárs zene is megjelenik. A kortárs kórusirodalmat illetően szerencsések vagyunk, mert kivételesen gazdag anyagból válogathatunk. A zeneszerzők pedig szeretik és kihívásként értékelik, hogy a műveiket Debrecenben rendszeresen műsorra tűzik. Sok alkotó számára ez a verseny alapozta meg a kórusművészettel kialakított szorosabb kapcsolatát, mert erre az alkalomra kérték fel új vokális vagy oratorikus mű komponálására.

A kóruséletben a kortárs művek sokkal magától értetődőbben vannak jelen, mint mondjuk a szimfonikus zenekari kultúrában?

Ha összehasonlítom a repertoárt, akkor arányait tekintve valóban magasabb lesz az arány a magyar kórusoknál. A 20. század óta komoly kihívást jelent, hogy egy kórusnak a reneszánsztól a mai zenéig mindent énekelnie kell. Viszont a kortárs zene felkarolása fontos küldetés, hiszen minél több kortárs zenét éneklünk, játszunk, annál nagyobb eséllyel őrizzük meg az utókor számára. Az amatőr kórusok is szívesen választanak kortárs alkotásokat, mert vannak köztük olyanok is, amelyek komoly zenei képzettség nélkül is élvezetesek és elénekelhetőek.

Miért fontosak az efféle megmérettetések?

A művészet megítélése – ellentétben például az egzakt módon mérhető sporteredményekkel – egy bizonyos szint felett szubjektív. A zsűrit is úgy állítottuk össze, hogy sokféle értékelési szempont megjelenjen: van, akinek briliáns a kórusa, más remek kóruszenét ír, akad, aki zeneisége mellett kitűnő közösségépítő. A saját amatőr kórusom elsősorban azért jár szívesen versenyekre, hogy inspirációt nyerjen, nagyszerű kórusokat halljon, valamint a készülés intenzitása mindig megdobja a kórusmunkát, a versenyt megelőző hónapok sokszor akár egy-két év munkájával is felérnek. Egy ilyen verseny fontos eleme a kapcsolatépítés. Ha most bemegyünk a nagyterembe, a Fülöp-szigetekről, Görögországból, Japánból is találkoznánk kórustagokkal, de a zsűritagok közt akad például, aki az Egyesült Államokból érkezett. Szeretetteli légkörben ülünk együtt, zenélünk egymás örömére, meghatódunk, örülünk a másik sikerének. Ez nekem mindig erős hitet ad az emberiségben.

Kétévente rendezik meg a versenyt, a legutóbbi óta azonban hat év telt el. Mi volt az oka?

A Covid-járvány. Hiszen 2020 nyarán lett volna a verseny, a megrendelt kortárs darabok már készen is voltak, az idei nyitó hangversenyen ezeket mutattuk be. Aztán más nehézségek adódtak, de a szándék mindig ott motoszkált a verseny új gazdájává vált Kodály Filharmónia vezetésében. Most az volt a művészeti bizottság feladata, hogy megőrizve a régi verseny miliőjét, presztízsét, megújítsa a koncepciót. Hiszen az utóbbi időszakban a magyar kórusok el-elmaradoztak a versenyről. Hogy a versenyzési kedvet kicsit bátorítsuk a következőkre, létrehoztunk egy B kategóriát, amelyből nem lehet indulni a nagydíjért, ám nincsen kötelező mű, szabadon állíthatják össze a műsort, és ugyanaz a zsűri hallgatja meg és véleményezi őket. Abban reménykedünk, hogy ez idővel kinövi magát, és a kezdetben B kategóriában nevező kórusok idővel a másik mezőnybe is be mernek majd szállni.

Idén hány kórus szerepel a versenyen?

Tíz kórus nevezett, köztük két magyar: a bajai Ad Libitum Kórus és a debreceni Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar. De érkezett három együttes Olaszországból, kettő a Fülöp-szigetekről, egy Japánból, Katalóniából és Görögországból. A nemzetközi zsűriben Kutrik Bence zeneszerző képviseli Magyarországot. Az ő egyik darabja is felcsendült a gálakoncerten, amelyet korábban írt erre a versenyre.

Mi az, ami szervezőként, a másik oldalra kerülve a legnagyobb kihívást jelenti?

Erről Nemes József versenyigazgató tudna igazán mesélni, aki egy remek szervezőcsapatot vezet – szoros együttműködésben a Kodály Filharmónia és a Papageno csapatával –, és akik kiváló munkával készítették elő a verseny technikai részleteit és a helyszíneket. Az idei verseny legfőbb próbatétele, hogy képesek vagyunk-e új formát adni ennek a komoly tradíciójú megmérettetésnek, úgy, hogy közben a lényegét és a színvonalát megőrizzük.

A verseny koncertjei visszanézhetőek ezen a linken.