Az opera buffa mestere, Pergolesi 300 éve született

(MTI) - Ancona tartományban, Jesi városában jött a világra. A család eredeti neve Draghi volt, a "Pergolából való" jelentésű Pergolesi név azért ragadt rájuk, mert a kézműves nagyapa e közeli városból származott. Tizenöt évesen került a szegények számára fenntartott nápolyi egyházi konzervatóriumba, ahol előbb szopránénekes volt, majd idővel az intézmény zenekarának elsőhegedűse lett, emellett zeneszerzést is tanult.

   

Stigliano herceg karmestere volt, amikor első komoly operáját (opera seria) bemutatták, ezt a Lo frate 'nnamorato követte. A kísérletező kedvű és az újításoktól sem idegenkedő Pergolesi számára az igazi népszerűséget Az úrhatnám szolgáló című rövid, két felvonásos vígopera hozta meg 1733-ban. Az új operastílust teremtő darabot eredetileg egyik opera seriája felvonásszüneteibe iktatta be, de az saját jogán vált népszerűvé, míg az eredeti darabra a feledés homálya borult. Az úrhatnám szolgáló az egyik első opera buffa, egyben a francia vígopera kiindulópontja volt: 1752-ben harcot robbantott ki Párizsban a hagyományos francia opera hívei és az új olasz vígopera sürgetői között. A darab szövegét Gennaro Antonio Federico, a kor egyik legtöbbet foglalkoztatott librettistája írta, zenéje a nápolyi dal világából fakad. Mindössze három szereplője van - egy gazdag agglegény, egy szolgáló és egy szolga, ez utóbbi néma.

   

Pergolesi 1734-ben Rómában Maddalani herceg szolgálatába állt, ekkor mutatták be a L' Olimpiade című operáját. Színpadi művein kívül hegedűszonátát és hegedűversenyt is írt, több zsoltárt megzenésített, és egyházi műveket is jegyzett, közülük a legismertebb az F-dúr mise. Talán legnagyszerűbb alkotása utolsó oratórikus műve, a Jacopone da Todi középkori himnuszának szövegére íródott Stabat Mater - ennek nyomán született Bach Tilge, Höchster, meine Sünden című zsoltára.

   

A gyerekkora óta betegeskedő Pergolesi alig 26 évesen, 1736. március 16-án halt meg a ferencesek Nápoly melletti, pozzuoli kolostorában, tüdőbaj következtében.

   

A nápolyi vígoperastílus egyik megteremtőjének zenéjét a fordulatos dallamosság jellemzi, sok tekintetben Mozart előfutára volt. 1895-ben Pierantonio Tasca Pergolesi címmel operát írt a beteg zeneszerző haláláról, Sztravinszkij pedig több darabját felhasználta Pulcinella című balettzenéjében. Filmrendezők is többször nyúltak zenéjéhez, így Pergolesi muzsikája hallható egyebek között az Amadeus, a Csokoládé, a Dogville, vagy a Szász János által rendezett Woyzeck című filmekben.