Meglehet, hogy fejvakarással indítjuk válaszunkat, amikor megkérdezik tőlünk, mire is jó az irodalom, mire jó az olvasás? Persze sok mindenre gondolhatunk hirtelen: a szókincsbővítésre, az önmagunkra találás lehetőségére, az érzelmi intelligenciánk fejlesztésére. Vannak viszont olyan személyek is, mint a zenészek és a dalszövegírók, akik a szépirodalmi könyvállományainkra elsősorban ihletforrásként tekintenek. Könyvjelző sorozatunk legújabb részében erről kérdeztük őket.
Szepesi Mátyás
A szépirodalomból akkor is inspirálódom, amikor nem vagyok tudatában ennek: van egy ösztönös „szürke zónája” az alkotásnak, ami az olvasásból jön, fiatalkori irodalmi élményeim mindig ott dolgoznak a mélyben, szóhasználatban, fordulatokban, rímekben stb. Az irodalomhoz, mint tudatos inspirációforráshoz való visszatérés nálam jelen időben inkább ciklikus, mint folyamatos. Amikor véget ér a nyári koncertszezon, elkezdem járni a könyvesboltokat és összevásárolok mindent, ami megtetszik. Ilyenkor elsősorban a fiatal kortárs költőkön van a fókuszom, de vannak állandó kedvenceim is, és ilyenkor szoktam újra beszerezni azokat a könyveket is, amik elvesztek a turnézás során vagy kölcsönadtam őket, de elfelejtettem, hogy kinek.
Bár véleményem szerint a magyar nyelvű dalszövegírás és a hazai kortárs költészet is egyaránt virágkorát éli az elmúlt 10-15 évben, pár kivételtől eltekintve (Szendrői Csaba, Závada Péter) nem látom sem az átjárást, sem az egymásra hatást, miközben a magyar dalszövegkultúra hagyományosan mélyebben gyökerezik a verseinkben, mint például az angolszász – ott sokkal inkább a helyi népzenék szöveghagyománya és a – jó értelemben vett – „utcazaj” az alap. Bár a formai keretek miatt sokszor gondoljuk, hogy a dalszövegírás kötöttebb műfaj, mint a vers, igyekszem sokat foglalkozni azzal, hogyan lehet azokat a dolgokat beemelni a szövegeimbe, amiket a kortárs vers „jobban tud”: az átélhetőség keretein belül meglepni az olvasót, szélesíteni a témák körét stb. Klasszikus szerzőkhöz ritkábban nyúlok, ott inkább a hangulatok és a verseik olvasása közben átélt flow-élmény az, amiért előveszem őket. De nem érdemes általánosítani, az ihlet, az inspiráció az adott pillanatról is szól, mindig kell egy aktuális élethelyzet vagy hangulat, amiben be tud találni egy-egy vers.
Nagy Bogi
Számomra a mai napig nehezebb feladat a szövegírás, mint a dalszerzés. Nagyon sok időt tudok eltölteni a szöveg szépítgetésével. Fontos számomra, hogy egy dalszövegnek legyen értelme, hogy a hallgató átérezhesse a szavak erejét. Már nem egyszer előfordult, hogy a szövegírás közben elakadtam, és otthon egy Ady- vagy Kosztolányi-kötetért nyúltam. Az egyik legismertebb dalomban is van egy konkrét sor, amit egy verseskötetből formáltam át a saját világomra. Biztos vagyok benne, hogy jó pár szakmabeli inspirálódik hasonlóan, hiszen az irodalmi művek színesebb nyelvezetet és mély érzelmeket használnak, amely gazdagíthatja a dalok szövegét és jelentését – legyen szó kortárs vagy klasszikus műről. Véleményem szerint ez azért jó dolog, mert az ilyen típusú inspiráció lehetőséget ad arra, hogy a dalszerzők kapcsolatba lépjenek a magyar kultúrával, és valamilyen formában továbbadják a hallgatóknak.
Lukács Laci
Annak ellenére, hogy ismert és mondhatjuk, elismert rockzenei dalszövegíró vagyok, soha nem voltam különösebben nagy „irodalmár”. Sem az általánosban, sem a középsuliban nem foglalkoztam többet vagy elmélyültebben a klasszikus irodalommal, mint bárki más. Nem mondom, hogy nem érdekelt, mert érdekelt, de nem jobban, mint egy korombeli átlagos srácot, és arra akkor még főleg nem gondoltam, hogy a dalszövegírás – vagy ha úgy tetszik, az irodalom – ennyire meghatározza majd az életemet. Az is igaz, ha egy dalszöveg születése közben úgy érzem, hogy valami klasszikus egy-egy sora szervesen illeszkedik az adott gondolathoz, sőt rá is erősít arra, akkor simán idézem, vagy „lenyúlok” egy-két sort. Jó példa erre mondjuk Vörösmarty Szózat című verse vagy az egyik legismertebb Tankcsapda-dal, a Mennyország tourist refrénje, ahol egyenesen a Miatyánkot építettem be a dal szövegébe. Az inspiráció nálam jellemzően nem köthető korabeli klasszikusokhoz, de a most készülő új lemezen is felbukkan majd Ady és egy kicsit Petőfi hangja is…
Nicuță Alin
Nagyon változó, hogy mikor miből inspirálódok. Elsősorban akkor tudok alkotni, amikor történik körülöttem valami, és valamilyen oknál fogva mélyebb nyomot hagy bennem, felkelti a figyelmemet. Tartalom és üzenet szempontjából teljes mértékben a saját lelkivilágomat próbálom ceruzavégre varázsolni, viszont stílus és üzenetközlés megközelítésben bőven akad kortárs és klasszikus irodalmi inspirációforrás is. A 20. századi magyar irodalom bizonyos alakjai nagyon inspirálnak; a tiszta, kifinomult kifejezési mód áll hozzám a legközelebb. Nagyon szeretem Radnóti Miklós újklasszicista verseit, gyakran érzem azt, hogy könnyen tudok azonosulni a közvetlen megszólításával, ugyanakkor az alkotói énével is. Számomra fontos, hogy egy alkotó közlése közérthető maradjon, és széles körben tudjon hatni, nevelni úgy, hogy a művészi értéke közben megmaradjon.
