Zsupán Edina klasszika-filológus tizenöt éve kutatja a corvinák történetét Magyarország nemzeti könyvtárában, a Budavári palotában található Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). Latin- és ógörögtudásának egyaránt hasznát veszi, hisz Mátyás könyvtárának jelentős részét ezen a két nyelven írt kéziratok teszik ki (főként az előbbi). Ma csupán az eredeti könyvállomány körülbelül tíz százaléka ismert és azonosított, 235 tétel a világ egyéb jeles könyvtáraiban található. A hazánkban fellelhető 55 kötet legnagyobb részét az OSZK őrzi, amely nemcsak gazdagon illusztrált, informatív honlapján, a Corvina-program részeként, hanem időszaki kiállításokon is igyekszik bemutatni a fényérzékeny, féltett gyűjteményt.
– Corvinának azokat a kódexeket, tehát kézzel írott könyveket nevezhetjük, amelyekről bizonyítható, hogy megfordultak Mátyás könyvtárában. A díszkódex lapjának anyaga pergamen, állati bőr, mely időtállóbb, mint a papír. A lapokon egyesével dolgoztak, lehetőleg minden munkafolyamatot más végzett. A másoló megvonalazta a lapot, tintával megírta a szöveget, kihagyva benne a díszítések helyét. Ezután került sor az aranyozásra, majd a minátorok, gyakran többen is, kidíszítették, illuminálták a kódexet. A kódexfestők mesterségéhez tartozott, hogy megtanulták előállítani maguknak az ásványi anyagokból készült festékeket. Csak ezután fűzték egybe és vágták körbe a lapokat, melyeket fatáblák közé szorítottak. A kötéstáblákra bőrkötés került, melyeket poncolással (ütésmintákkal való díszítéssel) és csatokkal is elláttak.
– Mátyásnak kétféle, aranyozott bőr és egy még ennél is drágább, lila bársony, úgynevezett veluto morello díszkötést készítettek. Az egységesítés esztétikai szempontokat követett, és nem tartalmiakat – vélekedik a kutató –, hisz a lila bársony 15. századi, belül fehér indafonatos könyvekre került, amelyeket még nem Mátyásnak készítettek, de ilyen módon később „corvinásítottak”. Ezekben a könyvekben a belső díszítés üde és letisztultabb színvilágú, mint később a budai királyi könyvkészítő műhelyben készült kötetek sötétebb, kékes tónusú és gazdagon aranyozott képei. Talán úgy gondolták, hogy a légies, könnyed növényi ornamentikához nem illenek a nehéz, súlyos bőrkötések.
Az elképesztő gondosság és igényesség (egy-egy könyvön akár egy évig is dolgoztak a mesterek), valamint a nemes anyagok használata tette ezeket a könyveket Mátyás korában olyan értékessé, hogy egy-egy színpompás díszkódex egy itáliai villa árával is vetekedett. A készítési folyamat sokrétűségéről ízelítőt kaphatunk a Corvina.hu honlap multimédiatárának videófelvételén is, amelyen Molnár István, a nemzeti könyvtár könyvkötő-aranyozó mestere készíti el az úgynevezett Trapezuntius-corvina (Cod. Lat. 428.) címlapjának nemesmásolatát.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta első kézből olvashassa!
További érdekesség, amire a szakértő felhívja a figyelmemet, hogy a könyveket „hason” fekve tárolták. Az antikvitásból nem maradtak fenn kötések, ezért a reneszánsz könyvművészet keleti kötésmintákat kezdett követni. Mivel a legtöbb keleti írás jobbról balra halad, a könyv „hátul” kezdődik, ezért a kódexek is a hátsó borítót hangsúlyozták, és a hátlapon, felül helyezték el a címet is. Két corvina bizonyíthatóan eredeti perzsa bőrkötések újrafelhasználásával készült, ezért a szakember úgy véli, hogy a corvinakötések azért ilyen erőteljesen orientalizálók, mert ezek az eredeti kötéselemek képezhették a kiindulási alapot az aranyozott ornamentikához. A corvinák kötésének díszítőelemei ugyanis feltűnően egyediek: all’antica, tehát itáliai reneszánsz és keleti formák sajátos ötvözete jelenik meg rajtuk. Egyik könyv sem egyforma, hisz kézműves munka, minden darabja egyedi, miközben megjelenésükben csodálatosan egységesek.
Elképzelem a kétezer kötetes könyvtár pazar darabjait bársonyba, aranyozott bőrbe fektetve a polcokon, egyesével. Lélegzetelállító. És hatalmas helyet foglalnak el.
– A polcokon fekve, de ládákban is tárolták őket – hűt le gyorsan a kutató. Bár sajnos Mátyás könyvtára nem maradt fenn, könyvei szétszóródtak, elpusztultak 1526 körül, de legkésőbb Budavár 1541-es török megszállása idején, azért itáliai reneszánsz fejedelmi udvarok bibliotékái alapján képet alkothatunk elrendezéséről. Urbino például fontos párhuzam, hisz itt is tudatos, pár év alatti könyvtárépítés zajlott egy bibliofil herceg, Federico da Montefeltro ösztönzésére.
A könyvtárról tehát kevés biztosat állíthatunk, pusztulása legalább annyira homályos, mint alapítása. Mivel a Mátyás-korabeli palota rétege megsemmisült, régészetileg nem bizonyítható a léte, de Zsupán Edina rögtön sorolja a további forrásokat.
– Egy Mátyás halála után nem sokkal, 1493-ban Nürnbergben kiadott világkrónikában (az első ilyen jellegű nyomtatott mű) fennmaradt Buda legrégibb, hitelesnek tekinthető látképe. Az úgynevezett Schedel-krónika egy metszetén felismerhető a királyi kápolna, és a mellette lévő, Dunára nyíló néhány ablakról feltételezik, hogy a könyvtáré lehetett. Emellett kortársak és évtizedekkel későbbi visszaemlékezések elszórt leírásaira, forgácsmondataira is támaszkodhatunk, például megemlíttetik egy követjelentésben, hogy „a könyvtárban voltunk”.
– Kutatástörténeti érdekesség, hogy korábban azt feltételezték, hogy a könyvtár Mátyás uralkodása alatt, 1458-tól 1490-ig mindvégig létezett, de ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Bizonyítékok alapján kimutathatók a kezdetei 1476 után, Beatrix királyné Budára érkezését követően, de az a reprezentatív, egységes megjelenésű díszkönyvtár, amely a palotának és a királyi reprezentációnak önálló eleme volt, csak Mátyás uralkodásának utolsó három-öt évében jött létre. Nagyon rövid életű volt, egységes koncepció jegyében fejlesztették ki. Rendkívül tudatosan, kampányszerűen gyűjtötték össze a könyveket korábbi tulajdonosoktól, rendelték Itáliából és készítették itt, a budai könyvműhelyben. Ebben az időben történik az egységes kötéskialakítás, ekkor választanak ki egy bizonyos címert, amely aztán az uralkodó tulajdonosi jegye, a corvinák ex librise lesz.
A szakértők feltételezik, hogy a könyvtárfejlesztést egy tudós humanista, a pármai Taddeo Ugoleto koordinálta, aki Mátyás fiának, Corvin Jánosnak is a nevelője volt. Fennmaradtak levelek, beszámolók arról, hogy Ugoleto Firenzébe ment megrendelni azt a kódexmennyiséget, amit elkezdtek ugyan, de az uralkodó halála miatt már nem jutott el Magyarországra, most pedig a Medici-könyvtár gyűjteményét gazdagítja.
A humanista költő, Naldo Naldi Firenzében felügyelte a király számára zajló kódexmásolást, és valójában sosem járt Budán, ám A fenséges könyvtár dicsérete című eposzában részletesen méltatja a bibliotéka lenyűgöző, intarziás könyvszekrényeit, a műveket védő csodás drapériákat. Ha munkáját a fenti okból nem is tekintjük hiteles forrásnak, mégis rendkívül pontosan mutatja meg a rendezőelvet, a humanizmus igényszintjét és az irodalmi kánont, amely alapján a budai királyi könyvtárat megszervezni igyekeztek. Antik auktorok, egyházatyák, liturgikus könyvek és kortárs humanisták Mátyásnak küldött, olykor saját kézzel írt ajándékkötetei képezték a könyvállomány gerincét, ez utóbbi az egyik legértékesebb rétege a gyűjteménynek. Talán bele sem gondolunk, de a klasszika-filológus számára a szöveghagyomány fontosságát figyelembe véve ez egyértelmű tény.
– A szövegek úgy maradnak fenn, hogy előbb kézírással, később nyomtatással hagyományozódnak, tehát az egyik példány lesz a következő előképe. Olyan szerzők szövegei, akiket már több ezer év óta másolnak, olyannyira elferdülhetnek, hogy érthetetlenné, olvashatatlanná válnak az idők során. Ha egy szerző saját kezűleg írja le a saját művét, az egy nagyon jó szöveg, autentikus forrása az életmű kutatóinak. Nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban nem a drága anyagok és a ráfordított idő teszi felbecsülhetetlen értékűvé a corvinákat, hanem az a szellemi hagyomány, amelyet megőriztek évszázadokon keresztül – hangsúlyozza Zsupán Edina.
A budai könyvtár másik, gyakran emlegetett különlegessége, hogy Itálián kívül, az Alpoktól északra a világon elsőként hazánkban jelenik meg ilyen intenzitással a reneszánsz és a humanizmus szellemi áramlata. A szakember szerint ennek többek között az az oka, hogy a humanizmus jelentőségét felismerte egy kulturálisan és politikailag is kulcspozícióban lévő személy, a már említett Vitéz János, aki atyai gondossággal egyengette a Hunyadi fiúk sorsát. 1445 és 1465 között váradi püspökként, majd 1472-es haláláig esztergomi érsekként saját környezetében szisztematikus kódexmásoltatást végeztetett. Felismerte a könyvnyomtatás jelentőségét, hazánkba hívta Hess Andrást, az első nyomdászt, és nevéhez kötődik a pozsonyi egyetem alapítása. Vitéz János meghatározó példa volt Mátyás számára, így amikor 1476-ban megérkezett Aragóniai Beatrix Nápolyból a kíséretével, magukkal hozva Itáliából a reneszánsz díszkönyvtár igényét, akkor az ötlet nagyon hamar nyitott kapukra talált, mert kultúránkban már megvolt rá a fogékonyság. Itáliában minden nagyobb fejedelmi udvarnak volt reneszánsz díszkönyvtára, az egyik legjelentősebbel épp a nápolyi király dicsekedhetett. Beatrix maga is művelt, olvasó nő volt, saját könyvekkel, fivére pedig, Aragóniai János, aki később esztergomi érsek lett, szintén jeles könyvgyűjtő volt. A reneszánsz gondolkodásban a díszkönyvtár az uralkodói bölcsességet szimbolizálta. Alapja egy sztoikus jellegű gondolat, amelybe a platóni filozófus-király eszménye is vegyül: a király feladata a közjó szolgálata. Azért kell bölcsnek lennie, mert a népet csak így tudja jól szolgálni.
De vajon mennyit forgatta Mátyás ezeket a könyveket?
– Az uralkodó nem volt filológus, mint Vitéz János, aki rendszeresen belejavított a könyveibe, pótolta a hiányzó központozást, és pirossal aláhúzta a tulajdonneveket – emlékeztet a kutató. Viszont fennmaradt olyan anekdota, mely szerint egy teológiai vita megoldásához Mátyás Szent Jeromos művének segítségével érvelt, tudta, hol kell keresnie a hivatkozást, és győzött a vitában. Kedvelte a történetírókat, kifejezetten szerette Nagy Sándor történetét, és erősen érdeklődött az építészet iránt. Mindkét téma nagyon határozottan jelen van a Corvina könyvtár fennmaradt kötetei közt is. Latinul olvasott, s bár görögül nem tudott, de az udvari történetíró, Bonfini igen, ezért közvetve ő is profitált az itt felhalmozott tudásból, ahogy a körébe tartozó írástudók, humanisták is, akik egy-egy kódex kölcsönzéséért folyamodtak hozzá.
A reprezentatív királyi könyvtár kialakítása érdekében nemcsak Itáliából rendeltek köteteket, hanem Budán is létrehoztak egy könyvkészítő műhelyt. A corvinakutatás legújabb eredményei éppen ehhez a budai könyvműhelyhez kapcsolódnak, amelynek munkásságát nagyszabású kiállításon mutatták be az OSZK-ban 2018–19 telén. A Corvina.hu honlapon megtekinthető és virtuálisan bejárható a tárlat 3D-s változata.
A corvinák körül rengeteg a kérdőjel még ma is, pár éve például a ma már a vatikáni könyvtárban dolgozó Németh András bizonyította be egy Bécsben őrzött görög nyelvű kódexről, hogy corvina. A kódexek összetett képi programjának, szimbolikus ábrázolásainak egy része is megfejtésre vár, például az uralkodóhoz köthető emblémák, mint a hordó, a homokóra, a kút vagy a méhkas jelentése. A medalionok, indák, aranyozott iniciálék gazdag és színpompás szövevénye közelről is bárki számára megszemlélhető a Corvina.hu oldalon.
A Corvina.hu sok izgalmas, kevésbé ismert részletet mutat be Mátyás király könyvtáráról, amely 2005-ben felkerült az UNESCO világemlékezet-listájára is. A kódexekről, amelyeknek minden lapját beszkennelték, rövid ismertetést olvashatunk, és a legpompásabb oldalakat külön díszgalériába emelték ki. A részletes kötésleírás segíti a kutatók munkáját, ahogy a könyvek mellé gyűjtött bibliográfia is. Érdemes vissza-visszatérni a honlapra, hiszen hamarosan mintegy ötven új digitalizált corvina kerül föl rá. A háttérmunka komplikált és fáradságos, nagy levelezést igényel, hiszen negyvenöt külföldi intézménnyel kellett kapcsolatba lépni. Ám a legtöbb gyűjtemény nagyvonalú és segítőkész, örömmel támogatja a magyar nemzeti könyvtár kezdeményezését. Zsupán Edina, aki mindezt végzi, csupán néha ütközik falakba, amikor egy-egy külföldi közgyűjtemény több millió forintért volna hajlandó digitalizálásra bocsátani a corvináját. A cél ennek ellenére nem változott: ismét egyben látni azt, ami szétszóratott, hogy újra közös, felbecsülhetetlen értékünk lehessen Mátyás király budai könyvtára.
A teljes írás a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában olvasható.
Portréfotók: Kurucz Árpád
