Törvénytelen gyerekként látta meg a napvilágot, prostituált anyjának öt lánya öt különböző apától származott. Ilyen családi háttér mellett Hedwig igen korán kenyérkereső foglalkozásra kényszerült: élt Chemnitzben, Berlinben és Lipcsében, volt áruházi eladó, szobalány, idősebb hölgyek kísérője. Nyomorúságban, nélkülözésben volt elég része, így aztán nem csoda, ha gazdagságról, mindent elsöprő szerelemről, boldogságról álmodott - és álmait papírra is vetette. Első regényét 17 évesen írta meg. Ettől kezdve nem volt megállás: hihetetlen termékenységgel ontotta műveit, egy év alatt többet is megjelentetett és szinte kivétel nélkül mindegyik nagy sikert aratott.
Az írónő neve hamar fogalommá vált, a kritikusok szemében ő napjainkig egyenértékű az iparszerűen gyártott, szirupos, érzelgős irodalmi giccsel. E megjelölés mellé állítva a kiadási statisztikákat láthatjuk, hogy az olvasóközönség azonban nem egészen így gondolkodott. Az írónő 208 regényét csak Németországban több mint 30 millió példányban adták el, és az ő műveiből fordították le a legtöbbet.
1960-ban, halála után tíz évvel még Piros Rózsák című regénye állt a bestseller-világranglista élén (a művet magyarra Kosáryné Réz Lola ültette át). Érdekes módon ebben a gazdag életműben csak egyetlen bukás akadt, az Olykor mindnyájan vétkezünk című 1929-es regénye, amelyet azért "büntettek" az olvasók, mert nem volt benne boldog a végkifejlet. Az írónő tanult az esetből, eztán gondosan ügyelt a megnyugtató befejezésre is.
A harmincas évek elején rövid időre megmártózott a politikában, 1933-ban pártoló tagja lett az SS-nek, de amikor a nemzetiszocialisták arra akarták rábeszélni, hogy regényalakjaiból náci hősöket faragjon, nemet mondott, és 1935-ben fel is hagyott az írással. Ekkor költözött el Berlinből, a Tegernsee melletti Rottach-Egernben lévő parasztházában élt 1950. november 26-án bekövetkezett haláláig.
Munkásságáért sokszor és sokan támadták, ezekre nagyon határozottan és frappánsan vágott vissza: bátran bevallotta, hogy nem is szándéka igényes irodalmi művet alkotni, a népszerű regénnyel kísérletezik. "Hogy sikerült-e a kísérlet, a padlásszobában élő házi varrónőnek, a szakácsnőnek és a bolti eladónőnek kell megítélnie, nem pedig nektek, irodalomkritikusoknak" - replikázott.
Mindenesetre, akárhogy viszonyulunk is Courths-Mahler műveihez, fanyalgunk vagy éppen faljuk őket, tény, hogy a ma is népszerű Júlia-, Romana- és egyéb füzetek szerzői, a több száz részes brazil, mexikói és egyéb szappanoperák alkotói nagyon sokat tanultak tőle.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)
