Az 1950-es évek végén hogyan lett hivatásos énekes?
Korda György: Volt olyan álmom, hogy színész leszek, de hamar kiderült, hogy az énekesi pálya lesz az enyém. Igazából akkor indult el a tanulási folyamat, amikor a rádióban fölfigyeltek rám, és meghívtak a stúdiójukba. Már 1958-ban elkezdtem énekelni, és valahogy eljutott a rádióba a hír, hogy van egy fiatal srác, aki most kezdett és tehetséges. Azt mondták, jöjjön el a rádió stúdiójába, elkezdjük tanítani, ha sikeres lesz, akkor felvételt is csinálunk vele. Így kezdtem 1959 elején a rádió stúdiójában tanulni, ahol Balassa P. Tamás volt a művészeti vezető, Turán László a zeneelméletet tanította, Romhányi József a szép magyar beszédet, Horváth Tivadar a színpadi mesterséget, és Vécsei Ernő volt az állandó napi tanárom.
Parádés névsor, de honnan tudták, hogy egyáltalán énekel?
Korda György: Azt hiszem, egy rendezvényen vettek észre, aminek az volt a címe, hogy Kit hozott a Mikulás?. Egy csomó fiatal, ismeretlen énekes és énekesnő lépett fel az akkori sztárokkal együtt.
Mikor készült az első nyilvános hangfelvétele?
Korda György: Akkoriban Bágya András vezette a rádió könnyűzenei osztályát, a felesége, Hollós Ilona pedig neves énekesnő volt. Bágya András javasolta, hogy csináljak egy duettet a művésznővel.
Nem volt megilletődve?
Korda György: Mit gondol? Akkor 18 és fél éves ismeretlen srác voltam, a hölgy pedig országos sztár, valahol 40 és 50 között. Amikor először találkoztunk és bemutatkoztam neki, azzal kezdte: Mondja, Korda, hol vette ezt a sárga pulóvert? Mondom, édesapámtól kaptam. Nagyon randa – vágta rá, tehát rögtön bedöngölt a földbe.
Melyik volt az első saját dala?
Korda György: Az első ismert dalom az volt, hogy Mennyi szép lány él itt Pesten, az első óriási slágerem pedig, amivel igazán népszerű lettem, Nádas Gábor, Fülöp Kálmán szerzeménye, a Szeretni kell, ennyi az egész.
Ezt én is dúdolgatom néha, az édesanyám egyik kedvenc slágere volt gyerekkoromban.
Korda György: El tudja képzelni azt, hogy az első rádiófelvételem idején az volt a szokás, hogy amit a mikrofonba énekeltünk, azonnal ment is adásba? Nem volt arra lehetőség, hogy először stúdióban felvegyék, aztán javítgassák. Bumm! Be az éterbe! Ha ott valaki hibázott, akkor baj volt.
Hogy sikerült az elmúlt 67 esztendő alatt megőrizni saját stílusát, hiszen azóta rengeteget változott a világ és a zeneipar is?
Korda György: Eleinte nem is volt saját stílusom. Úgy énekeltem, ahogy gondoltam, és bár sikerem volt, de az a „Korda-stílus” nem volt még benne igazán.
Az mikor született meg?
Korda György: A hatvanas évek közepén jöttem rá, amikor az olasz dalokat kezdtem énekelni, hogy a hangi adottságaim sokkal többre predesztinálnak, mint hogy csak egyszerű táncdalokat adjak elő. Ahhoz komoly hang kellett, hogy a nagy olasz slágerekkel ki merjen állni az ember. Így kezdődött el igazából az a világ, amelyet képviselek, ami mostanra persze sokat változott, hiszen Klárikával együtt immár 45 éve, egy saját, modernebb stílust képviselünk.
Talán a hatvanas-hetvenes évekről még érdemes lenne beszélni.
Korda György: Például arról, hogy elvittek két évre katonának, aminek akkoriban nem feltétlenül örültem. Igaz, hogy a második évben már a Honvéd Művészegyüttesnél voltam, de egy évig fektettek, vécét pucoltattak, minden volt.
Hogy viselte?
Korda György: Eleinte nagyon nehéz volt, hiszen akkoriban énekesként fürödtem az éjszakákban meg a sikerben, és azt hittem, hogy enyém a világ. A seregben viszont gyorsan megtapasztaltam, hogy nem vagyok különb senkinél, megtanultam, hogy van barátság, van szeretet, van segítség. Azt, hogy én ma így tudom szeretni az embereket, tulajdonképpen a katonaságnak köszönhetem.
Leszerelés után zökkenőmentesen visszatért a színpadra?
Korda György: Akkor kezdődtek az olasz dalok, utána jöttek a fesztiválok. Mi nemcsak az arcunkat adtuk hosszú-hosszú hónapokig, hanem dalokat is hozzá, hiszen minden ott bemutatott szám sláger lett.
A mi dalaink nem világmegváltóak, nem a politikai rendszerek változásaival és hasonlókkal foglalkoznak, hanem pontosan arra valók, hogy egy férfi és egy nő simuljon össze, táncoljon a dalainkra, a szövegeinkre csókolják meg egymást, és essenek szerelembe.
Volt olyan a beatkorszakban, hogy arra gondolt, abba az irányba is kellene mozdulni?
Korda György: Schöck Ottó, a legjobb barátom, a Metro együttes billentyűse volt. Amikor kivált Zoránéktól, ő kísért és szerezte a dalaimat. Tényleg megpróbált egy kicsit a beat világa felé vinni, de hamar rájött, nem vagyok rá alkalmas. Inkább olyan dalokat írt nekem, mint a Lady N., a Virágeső, Haver, a nőkkel jól vigyázz! Tehát ő alkalmazkodott hozzám. Nekem soha nem fordult meg az agyamban, hogy akár beat- vagy rockénekes legyek.
Miért nem?
Korda György: Van olyan stílus, amit bármikor megoldok, de tudom magamról, hogy mégsem csinálom olyan jól, mint az igazán nagyok. Vannak viszont olyan dalok, amiket senki más nem tud úgy elénekelni, ahogy én.
Ezt Balázs Klári már akkor tudhatta, amikor ő még kislány volt, de Korda Györgyöt már énekes sztárként ismerte az ország. Hallgatta-e akkoriban Korda György dalait?
Balázs Klári: Hatévesen ültem a sámlin, és néztem őt a fesztiválon. Lehet, hogy már nyolcéves is voltam, nem tudom. A szomszédban volt televízió, átkéredzkedtem, és ott láttam őt először. Hallgatni már sokat hallgattam, én voltam a rádiós a családban. A Szeretni kell, ennyi az egész volt az első dal, amit tőle megismertem.
Kamasz lányként ábrándozott is róla?
Balázs Klári: Nem, kamasz koromban elementáris erővel betört a Beatles, miattuk még a matekóráról is elszöktünk, mert az osztálytársnőmnek volt egy szalagos magnója, és azon hallgattuk az új számokat.
Tehát mindig tudtam róla, de nem gondoltam semmi olyasmire, hogy valaha megismerjük egymást személyesen. Mindig is két lábbal jártam a földön, nem voltak a szobám falán Alain Delon-fotók, és Paul McCartney-képek sem.
Azért Korda György dalait szerette?
Balázs Klári: Nagyon szerettem őket, tudtam Gyuriról, hogy kiválóan énekel, tetszett, mekkora profi, és még jól is néz ki.
Mikor lett hivatásos énekes?
Balázs Klári: Én 1978-ban voltam rádióstúdiós, ugyanoda jártam, ahová Gyuri, de a régiek közül már csak Balassa P. Tamás maradt, ő vezette a stúdiót. Nagyot változtak az idők, de még velünk is csináltak önálló rádiófelvételeket, és a szakmai körökben mozogtunk.
A Skála együttes tagjaként indult a karrierje?
Balázs Klári: A Skála együttest a rádió találta ki. Volt benne két fiú és két lány, ami nem véletlen, hiszen akkor tombolt az ABBA-őrület, akik zseniálisak voltak. Szerintem mind a mai napig hiányoznak a zenei életből. De én soha nem azért énekeltem, hogy megismerjenek a közértben, hanem mert nagyon szerettem. Ugyanakkor biztonságban is akartam érezni magam, és volt egy másik szerelmem: a szépségipar.
De a szépségiparban valódi jövőt és biztonságot láttam. Érettségi után elmentem a kétéves kozmetikusi iskolába, aztán elvégeztem egy kétéves smink-, maszk- és egyéb tanfolyamot is, amiből mind a mai napig profitálok. Szóval nem akartam az életemet pusztán az éneklésre feltenni.
Végül mégis az győzött.
Balázs Klári: A véletlen hozta így. Ha másképp alakul az életem, és soha nem találkozom Gyurival, talán átmentem volna egy picit a jazzes világ felé, lett volna egy zenekarom, akikkel klubkoncerteket csinálunk, vagy esetleg elmegyek külföldre egy-két hónapra, ami nagyon jó iskola a mai napig.
Aztán úgy hozta a sors, hogy elkezdett Korda Györggyel dolgozni a Balatonon.
Balázs Klári: 1978-ban találkoztunk egy rádiós megmozduláson, ahol a Skála együttessel énekeltem, és ő már akkor kinézett magának. Észrevett engem, de én sokat dolgoztam akkoriban olyan műsorokban, ahol Máté Péter, Ihász Gabi, Bujtor Pista, Koncz Gábor és hasonló nagy nevek léptek fel. Tehát nem tartottam nagy számnak, ha valaki kinéz magának, láttam, hogy mással is ez történik. Én soha nem éltem ezekkel az úgynevezett lehetőségekkel. Nem akartam magamnak ilyen kalandokat, főleg híres emberekkel nem.
Mikor gondolta meg magát?
Balázs Klári: Sokára, mert 1979-ben is megkörnyékezett Gyuri, de akkor sem járt sikerrel. Mielőtt 1980-ban elvállaltam a vele közös munkát, legalább két hétig haboztam. Amikor felhívott Kőváry Kati az ORI-ból (Országos Rendező Iroda), először azt mondtam, hogy nem megyek, mert dolgozom és vizsgáznom is kell. Akkoriban a Rózsadombon dolgoztam egy szép szalonban, nagyon jó vendégköröm volt, szerettem csinálni. Mivel nyári szünet volt, és a főnöknőm, Edit néni is elengedett a melóból, végül úgy döntöttem, hogy jó, megcsinálom, de a koncertek után hozzon vissza az ORI busza vagy valaki. A turné június körül indult, és lassan kezdtem Gyurit megismerni, mert ő persze újra közelített.
Ezek szerint nagyon kitartó volt, hiszen évekig udvarolt.
Balázs Klári: Ez karmikus találkozás volt. Valamiért nem engedte el a dolgot, mindig vissza-visszatért. Ennyi idő alatt bárkibe belebotlik az ember, az én életem is alakulhatott volna másképp, de így alakult. Sokat gondolkodtam ezen, és ma is úgy látom, hogy sorsszerű volt a találkozásunk, biztos, hogy nem véletlen.
Ha esetleg valami nem tetszett, azt a próbákon mindjárt megmondta, voltak is zenészek, akik ezért tartottak tőle. Én is ugyanilyen vagyok. Ha mi ketten valamit csinálunk, akkor a legjobbat szeretnénk, és azt gondolom, hogy ez nem hiba. Kezdtem megismerni az igazi arcát, elindult valami köztünk, ami a turné végére bontakozott ki. Beleszerettünk egymásba.
Kiderült, hogy ez nem egy futó kaland.
Balázs Klári: Volt benne valami sorsszerű. Anyám erdélyi, apám szombathelyi, és Szombathelyen csókolta meg először anyukámat. Utólag tudtam meg az anyukámtól, amikor elmondtam neki, hogy Gyuri Szombathelyen csókolt meg először. Véletlen? Hihetetlen alkotópáros voltunk és vagyunk, ezt minden nagyképűség nélkül mondhatom.
Talán egy hasonló volt, a Vámosi János–Záray Márta páros.
Balázs Klári: Mi teljesen mások voltunk. Ők arról énekeltek, hogy horgásznak meg együtt ballagnak az úton, ami egy kicsit öreges volt az én szememben. A mi kettősünk egy érett férfi és egy fiatalabb nő kapcsolatáról szólt. Amikor egymásra néztünk a színpadon egy-egy dalban, esküszöm, hogy szikrázott a levegő.
És még ma is szikrázik?
Balázs Klári: Bizony. Ez valami hihetetlen adománya az életnek és a sorsnak, de néha azért elgondolkozom, miket tudtam volna még énekelni. Volt, amit el is énekeltem: meg is jelentettem egy CD-t, amin zenei csemegék vannak, klasszikusokat hoztam át a könnyűzenébe. Az új évezred szerelme című CD-n duettet is énekeltünk Gyurival, a Traviatából, most karácsonykor pedig felkerült a Facebook-oldalunkra Gounod Ave Mariájából egy részlet. Nagyon nagy sláger a Mamma Maria, imádjuk, de van olyan dalunk, amiben többet is meg tudunk mutatni. Tehát Gyurival találkozott az ízlésünk a zenében, a divatban, az építészetben, a lakberendezésben is.
Az idők változnak, de önök a fiatalok körében évtizedek óta népszerűek. Annak is lassan húsz éve, amikor a Diákszigeten a sok trendi szupersztár között léptek fel, és a fiatalok megőrültek. Ezt mivel magyarázza? – kérdem ismét Korda Györgyöt.
Korda György: Ez egy különleges és nagyon összetett dolog. Közrejátszik ebben a pókerkommentálásom is, amit a fiatalok nagyon szeretnek. Kedvelik a kettősünket, talán az állandóságát, amire talán ők is vágynak.
A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin 2025/1. számában olvasható.