A kutyák valóban felismerik a jó embereket?

A kutyákról régóta tartja magát a hiedelem, hogy kiváló jellemismerők: ha valakiről a kutyánk „rosszat” gondol, mi is gyanakvóbbak leszünk. Egy új japán–osztrák kutatás azonban azt állítja, hogy a kutyák viselkedéséből nem következik, hogy valóban képesek az emberekről véleményt alkotni – írja az EarthSky.

A kutatók emellett azt is vizsgálták, hogy az életkor, és ezáltal a tapasztalat, befolyásolja-e a kutyák viselkedését ezekben a helyzetekben.

A kísérletekben összesen negyven kutyát vizsgáltak. Az első kísérletsorozatban a kutyák azt figyelték, ahogy két ember egy harmadik kutyával interakciózik: az egyik személy kedvesen ételt adott, a másik viszont megtagadta az ennivalót. A kontrollcsoportban a kutyák két ember képzeletbeli kutyával való kapcsolatát nézték. Ezután minden kutya maga is találkozott a két emberrel, és a kutatók azt figyelték, melyikhez mentek közelebb, melyikkel töltöttek több időt, vagy kihez mutattak nagyobb érdeklődést.

A második tesztsorozatban a kutyák közvetlenül is interakcióba léptek két emberrel: egy „nagylelkűvel”, aki adott nekik ételt, és egy „önzővel”, aki visszatartotta azt. Ezután mindkét személy felkínált egyszerre ételt, és megfigyelték, melyiküket választotta a kutya.

A kutatók azt várták, hogy a kutyák – különösen az idősebbek – következetesen a nagylelkű személyt fogják preferálni. Ehelyett azonban az derült ki, hogy a kutyák választása teljesen esetleges volt, és körülbelül 50–50 százalékos arányban választották az egyik vagy másik embert, függetlenül az előzetes tapasztalatoktól és a saját koruktól.

Bár a kutyák évezredek óta élnek az ember oldalán, és különleges kapcsolat alakult ki közöttünk, úgy tűnik, hogy a hatodik érzékük az emberek jellemének megítélésében korántsem olyan kifinomult, mint azt sokan gondolják. A kutatás tehát nem azt állítja, hogy a kutyák ne lennének figyelmesek vagy empatikusak, csupán azt, hogy a jellembéli megítélésre vonatkozó képességük – ha létezik is – eddig tudományosan nem igazolható.