Kutyatörténeti gyűjteménnyel gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum

A különleges gyűjteményt jelképesen Demeter Szilárd Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke vette át Makó János kutyatörténeti kutatótól. Az anyag gerincét kb. 1500 darab kutyakoponya és egyéb emlősmaradvány alkotja, köztük a híres hungarikum kutyafajták első egyedei is, valamint kisebb számban más, ritka fajok (párduc, medvefélék stb.), illetve egyéb háziállatok csontjai. Az adományozott anyagban 20. század eleji törzskönyvi kötetek és több száz arany-, ezüst- és bronzérem, levelezések, kiállítási szalagok, ezüstbillikomok, festmények, oklevelek, fényképek és több mint hetven porcelánkutya is helyet kapott.

2023-ban egy szenzációs felfedezés történt, amikor előkerült a Corneliana Collectio Cynologica, a világ egyik legnagyobb kutyatörténeti gyűjteménye. A gyűjtemény alapját 1946-ban dr. Reményi K. András, a Magyar Nemzeti Múzeum archeozoológiai gyűjteményének egyik alapítója, a Göcseji Múzeum egykori igazgatója rakta le. A gyűjteményt eltűnéséig a nemzetközi muzeológia is számon tartotta. A világ számos híres múzeuma próbálta megvásárolni, köztük a British Museum, a New York-i Természettudományi Múzeum vagy a berlini Természettudományi Múzeum.

A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének és a Magyar Kutyafajták Törzskönyvének második világháborút megelőző anyagai is ebben a gyűjteményben kaptak helyet, amelyek a szélesebb réteg számára is megismerhetővé válnak.

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Nemzeti Régészeti Intézetének európai szintű laborjában számos kutatás és vizsgálati irány megvalósul majd. Az állattani gyűjtemény a magyar kutyafajták története szempontjából igen értékes, és számos kutatási területhez fontos adatokat szolgáltathat.

A gyűjtemény közvetlen módon teszi lehetővé a hungarikumnak számító kutyafajták csonttani vizsgálatát, a darabokon végzett biometriai mérések adatai hozzásegítenek a Kárpát-medencei történeti fajták típusainak (vadászkutyák, pásztor-/juhászkutyák, agarak stb.) jobb megértéséhez és a régészeti anyagban található analógiák feltérképezéséhez. A jövőbeni vizsgálatoknak köszönhetően a régészeti lelőhelyeken azonosított kutyák és a modern fajták között megfigyelt csonttani hasonlóságok és különbségek így akár genetikailag is igazolhatóak vagy cáfolhatóak lehetnek. Az esetleges genetikai vizsgálatok eredményei mellett fontossá válik az egyes kutyafajtákra vonatkozó egyéb történeti, írásos források (krónikák, útleírások stb.) vizsgálata is, amely megvalósulhat egy szélesebb interdiszciplináris kutatás keretében, más szakterületek képviselőivel, köztük állatorvosokkal, történészekkel együttműködve.