Lélek a gépben, algoritmus a lélekben – a mesterséges intelligencia beszivárgott a könyvhétre
A 97. Ünnepi Könyvhét harmadik napján, június 13-án, szombaton a könyvek közé végérvényesen beszivárgott az a téma, amelyet sokan már unásig ismételtnek éreznek, mások viszont talán csak most kezdik nyíltan elismerni a súlyát: a mesterséges intelligencia.
Ki ír, ha a gép ír?
A Vigadó téren a Lélek a gépben? – Az AI-forradalom és a könyvkiadás jövője című beszélgetésen dr. Rádi Vilmos és dr. Pálvölgyi Benedek a könyvkiadás felől közelítettek. A beszélgetés egyik alapvető dilemmája az volt: ki ír, ha a gép ír? A szellemíró jelensége régóta ismert, de a szellemíró mégiscsak ember, jogalanyisággal, felelősséggel, döntésekkel. Egy szoftvernek mindez nincs.
Innen nyílik ki a szerzői jogi probléma. Ha egy mesterséges intelligencia által generált szöveg, kép vagy más alkotás jön létre, jár-e utána szerzői jog? Kié az eredmény? A felhasználóé, aki a promptot írta? A fejlesztőcégé, amely a rendszert működteti? És ki viseli a felelősséget, ha a létrejövő tartalom túlságosan hasonlít egy már létező műre?
A kérdés azért is érzékeny, mert a generatív rendszerek meglévő mintákból, szövegekből, képekből, alkotások tömegéből tanulnak. Jogos tehát az alkotók aggodalma: milyen forrásokból dolgozik az adott szoftver, és felhasználták-e az ő műveiket a hozzájárulásuk nélkül?
A vadnyugat és a seriffek
A beszélgetésben az is előkerült, hogy Európában a szabályozás már próbálja követni a technológiát, de maradnak kiskapuk, például a kutatási célú felhasználás körül. Az alkotók technikai eszközökkel, például metaadatokkal is próbálhatják védeni a munkáikat, ez azonban nem oldja meg a felelősség kérdését.
A felhasználó sokszor jóhiszeműen generál tartalmat, és hiheti azt, hogy nem sért jogot; csakhogy ha az eredmény a „nemo plus iuris” elve felől nézve mégis problémás, a jogsértés kérdése nem tűnik el attól, hogy „a gép csinálta”.
Dr. Pálvölgyi Benedek a jelenlegi állapotot a vadnyugati helyzethez hasonlította: a technológia már működik, de a szabályozási ösvény még nincs kitaposva. Az EU AI Act már hatályba lépett, rendelkezései pedig lépcsőzetesen válnak alkalmazandóvá; Magyarországon ezt különféle jogszabályok egészítik majd ki. Pálvölgyi így fogalmazott: „Nagyon durván leegyszerűsítve a következőképpen fog kinézni a rendszer: lesz egy állami szuperszámítógép, ahova minden egyes cégnek regisztrálnia kell az őnála használatban lévő MI-szoftvereket, hogy egyáltalán abban a helyzetben legyen az állam, hogy legyen nyilvántartása arról, hogy mi van kint most a cégeknél.”
A rendszer része lesz piacfelügyeleti és bejelentő hatóság, valamint MI-auditokra jogosult szereplők kijelölése is. Pálvölgyi szerint valami olyasféle megfelelési gépezet születése előtt állunk, mint amilyet korábban a GDPR vagy a pénzügyi szektorban a DORA-rendelet hozott létre. Ez előbb-utóbb a könyvkiadásra, az irodalomra és a kreatív iparágakra is hatni fog.
A beszélgetés ugyanakkor nem pusztán félelmekről szólt. Az MI a tudáshoz való hozzáférés forradalmaként is megjelent: olyan technológiai ugrásként, amelyet a nyomdagéphez vagy a némafilmről a hangosfilmre való átálláshoz lehet mérni. Rengeteg folyamatot gyorsíthat fel, a kutatástól az ipari fejlesztésekig. A kérdés inkább az, milyen keretek között használjuk.
Amikor az algoritmus meghallgat
A Vörösmarty téren Szondy Máté és Kapitány-Fövény Máté beszélgetése ugyanennek a problémának a másik oldalát mutatta meg. A Mesterséges intelligencia a pszichológiában című programon nem az volt a fő kérdés, hogy kié az MI által létrehozott szöveg, hanem az, mi történik velünk, ha a géptől várunk választ, megnyugtatást vagy empátiát.
A beszélgetés kitekintéssel indult: a ChatGPT 2022. novemberi megjelenése után rendkívül gyorsan tömeges használatba került, mára pedig emberek óriási tömegei fordulnak MI-rendszerekhez. Sokan nemcsak munkára vagy keresésre, hanem terápiás vagy ahhoz hasonló célokra is. Pedig az ember-gép párbeszédnek régebbi előzményei vannak: már az 1960-as években létezett az ELIZA nevű program, amely a pszichoterápiás beszélgetés nyelvi mintáit imitálta.
Szó esett arról is, hogy az új technológiák hagyományosan szorongást keltenek: így volt ez a nyomtatás, a bicikli vagy a vasút esetében is. Az MI esetében ez azért különösen erős, mert olyan területre lép be, amelyet sokáig kifejezetten emberinek gondoltunk. A pszichológia, az empátia, a gyászfeldolgozás, az önismeret és a segítő beszélgetés nem pusztán információcsere, hanem kapcsolat.
Empátia ember és gép között
Szondy Máté szerkesztésében megjelent az Ember, lélek, algoritmus című kötet, amely többek között arról is szól, hogyan hat az MI a gyászfeldolgozásra, mit jelent, ha cégek elhunyt szeretteink MI-alapú modelljét kínálják, és hogyan antropomorfizáljuk a mesterséges rendszereket.
Az MI-t könnyen emberinek vagy emberszerűnek látjuk, empátiát remélünk tőle, miközben a gépi empátia nem azonos az emberivel. Elérhető, nem fárad el, nem szelektív, de nem is emberi jelenlét. A beszélgetésben fontos szempontként jelent meg, hogy az MI tanácsadó, barát vagy akár szülőszerű szerepbe léphet az élfzetünkben: mintha a gyerekkori „miért?” korszak hosszabbodna meg, csak itt a válasz sosem fogy el.
Ez segíthet, de döntési bizonytalanságot is okozhat, ha nem tanuljuk meg magunk megkeresni a saját válaszainkat. Kapitány-Fövény Máté a készséggyengítő hatásokra is figyelmeztetett: ha érzelemszabályozásra vagy konfliktuskezelésre használjuk az MI-t, ezek a saját készségeink gyengülhetnek.
A terápiának van vége, a platformnak nincs
A terápiás logika és a platformlogika között is fontos különbség van. A terápiának ideális esetben az a célja, hogy egyszer lezáruljon; az MI-cégeknek viszont nem feltétlenül az, hogy a beszélgetés véget érjen, hanem hogy a felhasználó benne maradjon.
Ezért az MI kétélű fegyver: lehet hasznos kiegészítő, de addiktívvá is válhat, és az emberi kapcsolatok rovására mehet.
A két könyvheti beszélgetés ugyanannak a dilemmának a két oldalát rajzolta ki. A könyvkiadásban az a kérdés, ki ír, kié az alkotás és ki felel érte. A pszichológiában az, mi történik, ha a gép nemcsak ír, hanem válaszol, tükröz, megnyugtat.
A mesterséges intelligencia tehát nem egyszerűen új eszköz, hanem olyan technológia, amely emberinek hitt területekre lép be. A gép írhat, válaszolhat, akár empatikusnak is tűnhet. A felelősség azonban továbbra is emberi kérdés.
