Március elsejétől Gáspár Máté kulturális menedzser vezeti az Örkény Színházat. Az alapító igazgató, Mácsai Pál több mint húsz év után döntött úgy, hogy nem pályázik újra az igazgatói posztra. Az Örkény Színház nagyszínpadán tartott beszélgetésben Gulyás Márton, a Partizán alapító-főszerkesztője kérdezte a leköszönő vezetőt, valamint Gáspár Mátét és Polgár Csaba művészeti vezetőt.
Mácsai Pál hangsúlyozta: ő elhatározta, hogy nem pályázik újra. Azt szerette volna, hogy Gáspár Máté legyen az igazgató. – Azt gondolni, hogy egy 25 évig épülő szakmai műhelyben erről nincs vélemény, az butaság – fogalmazott. Hozzátette: van egy olyan olvasata a váltásnak, hogy ő korrupt és lecimbizett a döntéshozókkal. – Ez egy kényelmes, lusta álláspont, amely összekeveri a fővárosi működési menetet a nem fővárosival. Nagyon utálom, rosszul érint. Nem érkezett más pályázat, amely lehetőséget adott volna szakmai vitára vagy az eltérő vélemények, víziók ütköztetésére – fűzte hozzá, hangsúlyozva, hogy ha egy színházra nincsen pályázó, az azt jelenti, hogy a színházban a „saját optimuma környékén” vannak a dolgok.
Az egykori Madách Kamarából 2004 őszén lett Örkény Színház, amely az előtte eltelt három évben új repertoárt épített a Madách téri épületben. – Az én színházeszményem – bármilyen meglepő – összefügg azzal, hogy az 1970-es évek közepén találkoztam a színházzal – idézte fel Mácsai. – 1980-tól jártam Kerényi Imre, Huszti Péter és Versényi Ida osztályába, ami egy sztárosztály volt, Kerényi odaadásának köszönhetően elkényeztetett sorsunk volt.
Mácsai arról is beszélt, hogy a Katona József Színház megalakulása és ösztöndíjas fiatalként a berlini Theatertreffen való részvétele komolyan formálta a színházról alkotott elgondolását, ahogy a pinceszínházas év, valamint a magyar elődök munkája és egy moszkvai színházi út is. Gulyás Márton kérdésére azt felelte: a színházeszménye az volt, ami az Örkényben megvalósult. – Ez nem fölényeskedés. Jeles irodalmat választottunk, a kliséktől tartózkodó, vallomásos, kortársibb játékmódot, amelyhez kerestük a rendezőket, és alávetettük magunkat egy tanulási folyamatnak.
Arra a felvetésre, hogy ez az eszmény miként alakult át az elmúlt két évtizedben, az alapító igazgató hangsúlyozta: – Nyitottabb lettem, sokat tanultam a fiataloktól, többek közt a realista elemzéstől bátrabban ellépő, azzal kíváncsian szakítani képes attitűdöt. Ez nem volt konfliktusmentes – jegyezte meg.
Polgár Csaba arról beszélt, hogy a színház élet-halál kérdés, nem érdemes máshogy csinálni. Gáspár Máté szerint a színházi szakmában is elmaradt a rendszerváltás. – Ez egy olyan mondat, amit ki lehet tenni, de a helyzet ennél a sarkos megállapításnál árnyaltabb – fűzte hozzá. A leendő igazgató arról is beszélt, hogy a független színházi televény kiirtása után a kőszínházakra komolyabb feladat hárul a bátor, kísérletező és közösségi előadások létrehozásában.
Mácsai Pál hangsúlyozta: a színházak államosításával – bár nehéz politikai helyzetben, de – létrejött az esélye annak, hogy társulati alapú színházak jöjjenek létre, és komoly érték, hogy ez a strukturális alapvetés a rendszerváltás után is megmaradt. Polgár Csaba azonban beszélt ennek árnyoldaláról is, hiszen – mint mondta – a társulatok jelentős része 20-30 éve bebetonozott közösség, nehéz a mozgás vagy az átjárás.
Az állami és önkormányzati, vegyes fenntartású színházakról szólva Mácsai úgy vélekedett, hogy „egymással őrjöngve veszekedő fenntartókkal nem lehet együtt dolgozni”, éppen ezért áldásos állapotnak tartja, hogy az Örkény Színház öt évvel ezelőtt fővárosi fenntartásba került. – Nem kell szakmai kompromisszumot kötnünk, arról beszélhetünk, amit fontosnak tartunk.
A fenntartóval való kapcsolatot firtató kérdésre megjegyezte: – Soha nem kellett megalázkodni, politikusoknak udvarolni, a társulat hitele biztosította a fennmaradásunkat. A szétforgácsolt, impotens megosztottság azonban szakmailag pusztító. Nincs koncepció, ezek túlélések, az egyik pénzforrás évek óta képtelen hangot találni a másik pénzforrással.
Polgár Csaba és Gáspár Máté egyetértettek abban, hogy hatalmas a tét, nemcsak a minket körülvevő világ átalakulása miatt, hanem mert 20-25 év komoly örökségével kell számolniuk. Az új igazgató már a pályázatában is részletesen kifejtette, hogy miként demokratizálná az intézményt. – Megkértük a dolgozókat, hogy töltsenek ki egy kérdőívet. Ezen szerepelt egy nyitott mondat, amelyet be kellett fejezniük. Olyan színházban szeretnék dolgozni, ahol… Érkezett olyan válasz, hogy …ahol ilyen kérdőíveket tölthetek ki, és olyan is, hogy …ahol nem kell ilyen kérdőíveket kitöltenem.
Polgár Csaba arra a kérdésre, hogy mivel lenne elégedett öt év múlva, azt felelte, ha művészileg olyan élmény lenne ez az öt év az itt dolgozóknak, mint egy hullámvasút. – Amiről mikor leszállsz, azt mondod, hogy hű, ez mi volt?!
Mácsai Pál sommásan válaszolt a felvetésre: – Olyan színházzal lennék elégedett, amelynek a megértéséért erőfeszítést kell tennem, de sikerül.
