József Attila nem volt hajlandó megfejteni az első magyar rejtvényt, de Kosztolányi rajongott érte

Sajátos állatmesébe illik a Füles elnevezése, hiszen az egykoron 680 ezer (!) példányban értékesített lap elődje még a 19. század végéről származó Fülesbagoly című szórakoztató kiadvány volt. Amikor 1957-ben Gál György útjára indította a lapot, már nem maradhatott a polgári világot idéző név, de kereskedelmi szempontból fontos volt, hogy utaljon rá. Így a „bagoly”, a tudás szimbóluma lemaradt a névből.

Viszont maradt a Füles, azaz a szamár, amely állat a butaság metaforája. Így lett egy következetlen rendszerben következetlen a lap címadása is. Mivel a rejtvényekhez sokszor nyeremény is járt, már a húszas években is borítékolható volt, hogy kitör az őrület: a Ma Este rejtvényének fődíja egy madzsong játék volt, de később a konkurens lapok emelték a tétet.

A „felesleges időtöltéstől” a tömegjelenségig

A mai rejtvényformátum nagy utat járt be 1913. december 21. óta, amikor is Arthur Wynne, a Liverpoolban született újságíró, a New York World című lapban közzétett egy „word-cross” (szókereszt) rejtvényt, amely a műfaj legtöbb jellemzőjét magában foglalta. Sokáig „felesleges időtöltésnek” titulálták a játékot. A Punch 1925-ös A keresztrejtvény-mánia című karikatúráján egy férfi látható, aki éjszaka felhívja orvosát, és megkérdezi tőle, hogy mi lehet a hétbetűs testi rendellenesség neve, aminek a második betűje: N. 1922-ben a New York-i Közkönyvtár dolgozói arról számoltak be, hogy a könyvtárakban a keresztrejtvény a legújabb őrület, és a rejtvényrajongók elviszik a szótárakat és enciklopédiákat, így hoppon maradnak a diákok, akiknek ezekre a könyvekre szükségük van a tanuláshoz.

Az első keresztrejtvénykönyvet 1924-ben publikálta a Simon & Schuster kiadó, ami nagy sikert aratott, majd a cég megalapította az Amerikai Amatőr Keresztrejtvény Liga szervezetet is, amely megkezdte a rejtvénytervezés szabványainak kidolgozását. A Simon & Schuster 1924-ben indította el Crossword Puzzle Book Series című könyvsorozatát, amely 2007-ben (!) 258 kötet után ért véget.  A The New York Times a sorozat indulásának évében, 1924 decemberében megjelentetett egy írást, amelyben a rejtvényfejtést a „gyermeki mentalitás jelének” tartotta, és azt állította: „a rejtvényfejtés nem hordoz semmiféle intellektuális értéket”.

A New York Times végül közel húszévnyi ellenállás után 1942-ben közölt először keresztrejtvényt, arra való hivatkozással, hogy a rejtvények kikapcsolódást nyújthatnak a második világháború szomorú hírei közben. Két év múlva,1944-ben a szövetséges biztonsági tisztek megrökönyödtek azon, hogy a The Daily Telegraph keresztrejtvényeiben megjelentek az Operation Overlord hadművelet részeként tervezett katonai műveletek titkos kódnevei.

Karády Katalin az Egyesült Államokig vitte a magyar keresztrejtvényt

A keresztrejtvény honi története legalább olyan izgalmas, mint egy jól sikerült rejtvény megfejtése. A városi legendák szerint az itthon megjelent első keresztrejtvény megfejtésére próbaképpen az akkor tizenöt éves József Attilát kérték föl.

Minden ott kezdődött, hogy Kristóf Károly újságíró a Ma Este című képes hetilap munkatársa felfigyelt az angol Daily Mail hasábjain a Crossword-Puzzle feliratú négyzetrácsos ábrára, majd Kristóf összerakta az első, mai értelemben vett magyar keresztszórejtvényt. A história szerint szerette volna letesztelni valakin, ezért leszaladt az EMKE-be, de az ifjú József Attila ezzel a megjegyzéssel hárította el a feladatot:

A rejtvény megjelent, és nagy sikert aratott, így nem sokkal ezután Az Újság című napilap is előállt egy keresztrejtvénnyel, amit Karinthy Frigyes titkára, a későbbi rejtvénykirály, Grätzer József készített. Az ő nevéhez fűződik többek között a Sicc című fejtörős, foglalkoztató kötet is, ami olyan népszerű lett a gyerekek körében, hogy a szocializmus évei alatt is rendre megjelentették.

Kristóf Károly (1904 -1994) már azzal került be a magyar sajtótörténelembe, hogy ő készítette az első, 1925-ben publikált honi klasszikus keresztrejtvényt, de meglepő, hogy több rejtvényt már nem készített, viszont alapító tagja és egyben szerkesztője lett a Fülesnek. Könyvet írt Bartókról (Beszélgetések Bartók Bélával), illetve ő jegyzi a Nászút féláron című 1936-os mozifilm forgatókönyvét, de ő ültette magyarra Donizetti: Szerelmi bájital és Gershwin: Porgy és Bess című operáit.

Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Karády Katalin és Tolnay Klári is rajongott a fejtörőkért, ami nem is csoda, hiszen a jó rejtvény ismereteket közöl, bővíti a szókincsünket, tornáztatja az agyat, és hol egy csattanóval, hol egy életbölcsességgel leszünk gazdagabbak azután, hogy megoldottuk a feladványt.

A legnépszerűbb rejtvénytípusok talán a skandináv fejtörők voltak, amelyekben a tömör meghatározásokat a négyzetekbe írták. A Fülesben kimondottan népszerű volt a Plusz egy vicc is, melyhez gyakran több szót adtak meg, mint amennyi az ábra kitöltéséhez szükséges volt. A megmaradó szavak adják a rejtvény poénját, innen származik a neve is.

A háborúk és úgy általában a politikai klíma hatottak a rejtvények világára is, 1945 után nem szerepelhettek olyan rövidítések, mint az SS, még ha „ezt is adta ki a két kocka”, de nem örültek a szerkesztők a kereszténységre utaló szavaknak sem, viszont a kommunista terminológiával nem volt gondjuk.

A lap Erdélyben majdnem olyan vágyott magyar termék volt, mint az Amo szappan. Sokszor borítékokban, részletekben érkezett meg egy-egy Füles a Székelyföldre, de az Egyesült Államokban letelepedett Karády Katalin is mindig megkapta a lapot. Napjainkban már inkább számítógép generálja a rejtvényeket, de a rejtvényfejtők sincsenek lemaradva, nekik ugyanis ott a Google.

Nyitóképen: Keresztrejtvényt fejt egy idős férfi a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán, 1982-ben. Fotó: Szomolányi József/Fortepan