Thomas Robert Malthus 1766. február 13-án (egyes források szerint 14-én vagy 17-én) született Surrey-ben, gazdag és művelt családban, apja a szkeptikus filozófus David Hume személyes barátja és Rousseau nagy tisztelője volt. Mivel a családi vagyont bátyja örökölte, Malthus 1784-től papnak tanult Cambridge-ben, különösen a latin és a görög nyelv, valamint a matematika terén mutatkozott tehetségesnek. 1797-ben szentelték fel, parókiát London közelében kapott, de soha nem gyakorolta teljes mértékben hivatását.
1804-ben megnősült, a következő évben a politikai gazdaságtan tanára lett a Kelet-indiai Társaság kollégiumában. Viszonylag eseménytelen élet után, 1834. december 29-én halt meg Bathban. Bár nagy hírű tudós volt, fogyatékosságai miatt csak halála előtt egy évvel készült róla portré: farkastorka miatt beszédét nehezen lehetett érteni, és nyúlszája is volt, utóbbit csak 1833-ban orvosolták egy műtéttel.
Több lesz az ember, mint az ennivaló
Malthus 1798-ban főként Benjamin Franklin által gyűjtött amerikai adatokra alapozva névtelenül publikálta Tanulmány a népesedés törvényéről (An Essay on The Principle of Population) című híres értekezését. Ennek alaptétele szerint a népesség exponenciális növekedése túlhaladja az élelmiszerek mértani arányban növekvő termelését. Az egyensúlyt csak az állíthatja helyre, ha a szertelen népességnövekedést természetes okok (katasztrófák, öregség), a nyomor (háború, járvány, éhínség), a bűn (Malthus ide sorolta az emberölés mellett a homoszexualitást és a fogamzásgátlást is) és az erkölcsös önmegtartóztatás (például a kései házasság és a szexuális önmegtartóztatás) korlátozzák. Malthus személy szerint ez utóbbi híve volt, mintegy személyes példamutatásként ő maga is későn nősült.
Az 1803-as második kiadáshoz már rengeteg saját gyűjtésű forrást, utazásainak tapasztalatait is felhasználta, és sokat finomított korábbi megállapításain. Malthus a gazdasági növekedést vizsgálva felismerte, hogy a korábbi felfogással ellentétben a termelésben a munkaerő számának növelése egy idő után már nem gazdaságos.
Kezdetben a szegénytörvények eltörlését javasolta (eszerint a közösség gazdagabb tagjait kötelezték volna, hogy a szegényeket támogassák), mert szerinte így csak a szegények felelőtlen szaporodását segítik elő, később azonban már inkább a születésszabályozást pártolta.
Malthus később élesen tiltakozott elméletének azon – igen elterjedt – interpretálása ellen, hogy ő csak jövendő katasztrófákat jósolt volna – tanulmányát a múlt és a jelen helyzet magyarázatául szánta, és emellett tett a jövendőre vonatkozó előrejelzéseket. Azt is elismerte, hogy az emberiség képes lehet az élelmiszer-termelés jelentős növelésére, de ez szerinte nem érinti elméletének alapjait.
Fogyasztói társadalom és Darwin
Foglalkozott pusztán közgazdasági problémákkal is, elutasította a munkaérték-elméletet és a Say-dogmát (a francia tudós szerint a piacon minden áru eladása egyben vétel is, ezért nem lehet fölösleg a piacon). Malthus szükségesnek nevezte nem termelő, csak fogyasztó „harmadik réteg” meglétét, akik a vásárlásaik révén keltett kereslettel a piac stabilitását biztosítják.
A népesedéssel kapcsolatos tanulmányának hatalmas hatása lett: egy 1978-as könyv a történelem száz legbefolyásosabb alakja közé sorolta – ugyanakkor az évezred végén nem fért be a száz legnagyobb brit közé. Megítélése az idők folyamán igen ellentmondásos volt, hol zseninek, hol ördögnek nevezték.
A marxizmus-leninizmus idején – jóllehet mind a Szovjetunióban, mind Kínában hatalmas éhínségek pusztítottak – reakciós, tudománytalan polgári közgazdásznak minősítették. Csodálója volt viszont a múlt század egyik legnagyobb közgazdásza, John Maynard Keynes, aki Malthus fogyasztói elméletét alkalmazta a nagy gazdasági válság idején.
Bár hosszabb távon Malthus előrejelzései nem bizonyosodtak be, sok meglátása igazolódott. Ma is nagy probléma a túlnépesedés, a népesség növekedése és a Föld erőforrásai közti ellentét. Neki köszönhető az is, hogy Angliában megkezdődtek a rendszeres népszámlálások, az elsőt 1801-ben tartották.
