Brúnó, a gyapjas mamut igazi sztár lett

Aki járt már a gyöngyösi Mátra Múzeumban, az biztos, hogy találkozott Brúnóval. Nem, ő nem egy barátságos teremőr, hanem egy hatalmas gyapjas mamut csontváza, amely elsőként köszönti a látogatókat, ahogy belépnek a múzeum főbejáratán. De Brúnó nemcsak jelképe a múzeumnak, hanem igazi sztár a maga nemében, ráadásul különleges története is van.

A sztori 1949 nyarán kezdődik, egy mátraderecskei kert végében. Zám Ferenc, akinek a hátsó udvarán kisebb homokbánya állt, nem is sejtette, hogy lapátja a 20. század egyik legjelentősebb hazai paleontológiai felfedezéséhez vezeti. A falu lakói homokfejtés közben ugyanis hatalmas csontokra bukkantak. Először volt, aki hazavitt egy-két darabot szuvenírként – hiszen milyen szép dísz lehet egy jókora mamutlapocka –, de aztán gyorsan észbe kaptak, és a falu akkori „asszony bírája” megtiltotta a lakosoknak, hogy a maradványokhoz nyúljanak, míg a szakértők ki nem érnek.

A helyszínre érkező szakemberek gyorsan felismerték, hogy valami rendkívül értékes került elő: egy gyapjas mamut szinte teljes csontváza, amely ráadásul eredeti anatómiai helyzetében feküdt a homokban. A csontokat később gondosan kiemelték, és Budapestre szállították őket vizsgálat céljából. A leletet Vörös István paleontológus elemezte, aki megállapította: a szóban forgó mamut nem egy kóbor borjú volt – bár sokáig ez a pletyka járta a környéken –, hanem tisztes korú, 50-55 éves példány.

Hogy mi okozta Brúnó vesztét? Nem vadászat, de nem is betegség, hanem egy egészen hétköznapi esemény: valószínűleg egy megáradt, iszapos patakba ragadhatott, miközben épp szomját oltotta, és onnan már nem tudott kiszabadulni. A gyors betemetődés megóvta a tetemet attól, hogy dögevők prédájává váljon, így maradhatott fenn ez az impozáns emlék a jégkorszakból.

Brúnó olyan időszakban élt, amikor a Kárpát-medencét hideg, ámde gazdag ökoszisztéma jellemezte. Ez volt a híres mamutsztyepp, amelyet vastag fűtakaró, kétszikű lágyszárú növények és természetesen a megafauna lakott be: gyapjas orrszarvúak, barlangi oroszlánok, óriás farkasok és persze Brúnó mamuttársai. Az emberek itt még vándorló életmódot folytattak, nyáron a sztyeppén, télen barlangokban éltek, és mindig a vadcsordák nyomában jártak. Fő célpontjuk nem egy-egy hattonnás mamut volt, hanem kisebb, elejthető állatok, mint a szarvas vagy a ló.

De ha úgy adódott, azért a mamuthúsra is ráfanyalodtak. A régészek Brúnó csontvázának bal oldalán is furcsa sérüléseket találtak: négy bordája szabályosan egy szintben törött el, ám levált darabjai nem kerültek elő az ásatásnál. A szakemberek elmélete szerint az ősemberek is rátaláltak Brúnóra – vagyis a tetemére –, és bizony nem voltak restek kivenni belőle egy vaskos szeletet. Az elemzések szerint nagyjából száz kilogrammnyi húst vihettek el belőle. A bordák egy részét is levágták, de a múzeum munkatársai ezeket szándékosan nem pótolták ki a kiállított csontvázon, hogy emlékeztessenek minket: az őskorban a hús nem a hentesnél kapható áru, hanem komoly erőfeszítés gyümölcse volt.

Azóta a mamut népszerűsége csak nő. 1970-ben állították ki először a Mátra Múzeumban, belső vasvázas szerkezettel, ami akkoriban igazi kuriózumnak számított. Azóta is minden kiállítás állandó sztárja, és amikor 2007-ben az Orczy-kastélyt felújították, az aulába került, így rögtön Brúnó üdvözli a belépő látogatókat.

A Magyarhoni Földtani Társulat 2015-ben csatlakozott az Év Faja kezdeményezéshez, és útjára indította az Év Ásványa, valamint az Év Ősmaradványa programot. A 2024-es évben ez utóbbi megtisztelő címet a gyapjas mamut nyerte el, nem kis részben Brúnónak köszönhetően. A faj népszerűségét nemcsak tudományos jelentősége növeli, hanem az is, hogy számos filmben szerepelt, például a Jégkorszak-sorozatban Mannyként, vagy az I. e. 10 000 című kalandfilmben.

Brúnó története több mint egy őskori lelet krónikája, élő kapcsolat múlt és jelen között, valamint jó példa arra, hogy a paleontológia nem csupán száraz tényeket, hanem emberi történeteket is rejt.

Köszönjük Fodor Rozáliának, az MNMKK MTM Mátra Múzeuma igazgatójának és főmuzeológusának a szakértő tárlatvezetést.

Fotó: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu