Megugró árnyak - ÚR ÉS KUTYA

Radnóti Miklós verseiben, fordításaiban is esik szó kutyákról. Egy 1936-os költeménye, az Istenhegyi kert zümmögő-alvó-szorongó nyugalmát az első szakaszban e látvány teszi mozgalmassá: ??kutyám borzol, fölmordul s elrohan, / megugró árnyat lát a bokron át?. Radnóti-szöveg nem illeszkedik a szemelvények közé (hiszen mindegyik csupán villanás), az érzékeny szerkesztői gesztusnak köszönhetően azonban (Bächer Iván többször idézett Hatlábúja által) szó kerül az idén századik életévét betöltő Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Dido kutyájáról. A nyolcvan perc sötétebb, fájdalmasabb epizódjainak egyike ez, már a műsor vége felé. Eddigre jócskán tudatosult a nézőben, hogy a sok derűs perc ellenére félárnyékos színpadra emeli tekintetét. A karszék, állólámpa, kanapé, nagyóra közt, a játékosságot is szabadjára eresztve, árnyak bujkálnak. Néha elhalkul, bucskázik a fény, ugrásra kész az éjszakai tudat. Babits Mihály Isten- és ismeretlen-félő (s mindkettőben megnyugvó) Ádáz kutyám című versétől, Bálint András régi repertoár-darabjától, a negyedik mozaiklapocskától kezdve érződik a számvető komolyság.

A színművész, a színház igazgatója, számos emlékezetes önálló est megalkotója a csöndesség regisztereiben tartott intellektuális tolmácsolás gyakorlatát folytatja most is. A humornak enyhe rezignációval engedő kételkedő bölcsesség s az önbecsapást nem ismerő egyenes beszéd szól szavaiból, amikor Kosztolányit és Karinthyt, Márait és Heltait, Weörest és Zelket, Nemes Nagyot, Csoórit, Esterházyt, Tóth Krisztinát mond (s keretjátékul meg ?középen? hajdani iskolatársa, Várady Szabolcs strófáit ? melyek sorában nem a Darvas Ferenc megzenésítette dal, az Ember?kutya duett a csúcspont). A közönséggel beléptekor azonnal kapcsolatot talál a valahonnan a létből érkező, a literatúrába hazatérő, memóriáját röpke világirodalmi hívásokra is kiélező öltönyös-csokornyakkendős férfialak. Biztos szövetségesét, hű játszótársát, a publikumot magáénak tudva nem a külsőbb kontaktusban él, hanem a belső univerzum kutyák, kutyatörténetek, kutya-emlékek közvetítette neszeit tapogatja le. Mint mindig, méltóság és ámulat együtt izzítja Bálint András diszkrét előadását.

A művészi kihívást az interpretáció szűrt eleganciájának okos, hajlékony kezelésén kívül a színpadi cimbora, Bajusz kutya majdnem állandó mozgolódása jelenti. Az ötéves sárga labrador a világosabb folt a színen. Nem épp ?sovány kutya? (mint amilyen Radnóti egyik La Fontaine-fordításában fog ki az éhes farkason). Remek jószág, Lakatos Krisztina és Paróczai József révén kiképezve. Semmiféle virtigli, tapshívó mutatványra, kutya-komédiázásra ne gondoljunk. Deák Krisztina visszahúzódó, a tagolás, a ritmus, az összefüggések, motívumrímek titkos zenéjére összpontosító rendezése sem erőlteti, hogy Bajusz kirívóan antropomorfizálódjon színpadi gazdája oldalán. A derék eb az Úr és kutya gondolat- és érzületáramához elengedhetetlen médium. Odaadóan, figyelmesen, öntörvényűen teszi a dolgát (s persze várja a jutalomfalatot; ami azt illeti, elég gyakran meg is kapja).

A kutya csupán akkor jelent gondot, amikor akaratlanul a tartalom ellen dolgozik. Az egyik kutyahalál-novella meghallgatása alól feloldja az előadás: előtte kiszaladhat, hogy pihenten térjen vissza később. De a másikhoz, kegyetlenebbhez, emberibb asszociációjúhoz tanúskodnia kell. S mit tegyen, ha épp akkor van kedve bohóskodni, amikor mondatokból életre kelt és mondatok közé haló fajtársának szívébe fecskendezi a megváltó sztrichnint az állatorvos? S mit tegyen ekkor a színész? Bálint András a Bajusszal való különleges összeszokottságban sem mindig tehet tökéletes ?idomári? lépést. Az ötlet, a vállalkozás ? ember és kutya együttes munkája ? alkalmanként, pillanatokra szükségképp kisiklik. Ilyenkor Bajusz ?magyar hangja? ? ember-hangja ?, a színfalak mögül asszisztáló Schneider Zoltán elsimító fordulattal, poénnal korrigál. Számára tán az lenne a kedvezőbb, ha a labrador többször rázná meg rakoncátlanul (ritkán az örvére kapcsolt) pórázát, azaz egy kicsivel gyakoribb rögtönző megszólalási lehetőség is adódna. (Mint a tapsrendben tapasztaljuk, Schneider a Bálint Andráséhoz igencsak hasonló öltözékben tevékenykedik, s ha ez arra is céloz: a kutya is úr ? nos, akkor e jelentés bőven belefér az este gazdag világába. Bálint előzetes nyilatkozataiból kitetszik: az ellenkezője ugyancsak.)

Hányféle irodalmi összeállítást lehet készíteni az ebről, ebekről? Rengeteget. Belefeledkezve Bálint András szövegfolyamába (dramaturg: Hárs Anna), esetleg előszedegetve önnön kutyás élményeinket, számlálgathatjuk: de kár, hogy ez is, az is kimaradt! Például Déry Tibortól legalább egy passzusnyi Niki. Hogyan is hangzik az a rész, amikor?? Mire felelnénk önmagunknak, a Zelk-versből előszökken legalább a neve Nikinek. (Megint egy kutyahalál.)

Az Úr és kutya azt is elmondja, ami nincs benne.