„Amikor átvettük a Magyar Színház irányítását, művészeti szempontból alapvetően egy jól működő családi és ifjúsági profil fogadott bennünket, amelyre lehetett alapozni. Azonban az infrastruktúra terén komoly hiányosságokat és elavultságot tapasztaltunk. Az 1966-ban átadott épület több szempontból is korszerűsítésre szorult: az elavult technikai rendszerek mind olyan akadályokat jelentettek, amelyek nemcsak a mindennapi működést, hanem a színház hosszú távú fenntarthatóságát is veszélyeztették” – kezdte Szabó Zoltán. Mint a szakember elmondta, a gazdasági szempontból szükséges szemléletváltás a társulat felé is kiemelten fontos volt. A költséghatékonyság növelése, a források optimális felhasználása, az új gazdálkodási és marketingstratégiák bevezetése alapfeltételei voltak annak, hogy a színház működését stabilizálják, a művészeti célkitűzéseinket fenntarthatóvá tegyék.
Az elsődleges célkitűzések közé tartozott a szervezeti stabilizáció és a művészi irányvonal újradefiniálása. Ez a folyamat magában foglalta a művészeti célok és a jövőbeni repertoár irányvonalának megfogalmazását, ugyanakkor fontos volt, hogy a meglévő családi és ifjúsági színházi hagyományokat is megőrizzék és továbbfejlesszék. „Az új művészeti koncepcióval párhuzamosan a színház gazdasági teljesítményének javítása is kulcsfontosságú volt, különösen a jegyeladási statisztikák és a marketingtevékenységek elemzése szempontjából. A nézői visszajelzésekből világosan kiderült, hogy az elavult infrastruktúra, különösen a nézőforgalmi területek, kiszolgálóhelyiségek, mosdók és büfék állapota jelentős elégedetlenséget váltott ki. Célunk az volt, hogy a művészeti és infrastrukturális megújulás kéz a kézben haladjon, és az új évad nyitása már olyan körülmények között történjen, melyek megfelelnek a nézői igényeknek és elvárásoknak” – nyilatkozta a gazdasági vezető.
Megújulás kívül-belül
„A színház átalakítása még folyamatban van, azonban már számos területen sikerült előrelépést tennünk. Az eddigi infrastrukturális hiányosságokat részben orvosoltuk, és modernizáltuk a belső tereket. Jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre a közönségforgalmi területeken: növeltük a szociális blokkok számát, bővítettük a ruhatár kapacitását, valamint tágasabbá tettük a büfét, amelynek eredményeképp a Szalon új funkciót kapott, és immár alkalmas különböző kulturális rendezvények, például irodalmi estek befogadására is” – fogalmazott a szakember, hozzátéve, hogy nem állhatnak meg itt, hiszen a színház korszerűsítése nemcsak a külső megjelenést érinti, hanem az intézmény mélyebb, infrastrukturális problémáit is. „Bár a nézőforgalmi és színpadi területeken sikerült esztétikailag javítani, a belső struktúra sokkal rosszabb állapotban van. A nézőtér ülőfelületei – beleértve a székeket, páholyokat és pótszékeket – még mindig az 1966-os állapotokat tükrözik, ami egyértelműen szükségessé teszi a teljes cseréjüket. A következő évben konkrét terveink vannak az ülőhelyek teljes felújítására. Emellett célunk a világítástechnika fejlesztése és a forgószínpad korszerűsítése, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a színház a művészeti tevékenység mellett a nézői élmény szempontjából is megfeleljen a mai kor elvárásainak.”
A színház vezetésének célja, hogy a megújulás részeként a külső homlokzatot egy új, innovatív kubatúrával és teljes élő zöldfelülettel borítsák be. Ezzel nemcsak a környezetre gyakorolt káros hatásokat kívánják csökkenteni és a levegőminőséget javítani, hanem fontos szerepet töltenének be a kerület zöld felületének növelésében is.
Új identitás és érdekvédelem
A Pesti Magyar Színház szeptembertől visszatért a gyökereihez, és Magyar Színházként folytatta történetét, ugyanis az új arculat kialakításával egy jól felismerhető intézményt kívántak létrehozni, amely méltó a közel 130 éves múltjához. „Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy újra megtaláljuk a színház identitását. Korábban Pesti Magyar Színház néven működtünk, de szeretnénk visszaadni azt a méltóságot, amelyet a színház még Nemzeti Színházként hordozott. A névhasználatban is egyértelművé akartuk tenni, hogy a klasszikus magyar és világirodalmi darabok otthona vagyunk, miközben elkerüljük a Pesti elnevezéssel járó esetleges összetéveszthetőséget más színházakkal. A 639 férőhelyes épület és az évszázados múlt révén úgy éreztük, hogy a Magyar Színház név hitelesen és méltóképpen tükrözi ezt a gazdag örökséget” – fogalmazta Szabó Zoltán, hozzátéve, hogy az intézmény új logójának központi eleme a Magyar Színház M betűje, amelyet egy hangjeggyel egészítettek ki a teátrum zenés színházi vonalát hangsúlyozva.
A megújulás a színház színészeit és stábját is érintette, a fejlesztések során különös figyelmet fordítottak az öltözők felújítására. A színészek érdekvédelme érdekében létrehozták az üzemi tanácsot, amely érdekvédelmi szervezetként működik a munkáltatóval szemben. Ennek keretében munkavédelmi felelőst is kineveztek, a közelmúlt negatív példái alapján. „Terveink között szerepel továbbá egy színészklub létrehozása, amely az előadások után megfelelő teret biztosít a közös kikapcsolódásra, beszélgetésekre” – zárta szavait a gazdasági igazgató.
