Vizler Viktória: Mi azt tanítjuk, hogy az adás közjó, nem önpromó
Vajon kinek mit jelent a filantrópia? A hátrányos helyzetű társadalmi rétegek, az egészségügy, a kultúra támogatása, véljük elsőre, és ha elgondolkodunk ezen a kérdésen, eszünkbe jut, hogy milyen módon segítettünk másokon vagy adakoztunk a rászorulóknak. Vizler Viktória számára, aki az ULE-nál (Utcáról Lakásba Egyesület) is önkénteskedik, az odafigyelést és odafordulást jelenti: „Annak a felismerése, hogy valahol olyan hiány van, amit az erőforrásaimmal tudok és akarok pótolni. Amikor számomra fontos ügyek mellé tudok állni akár a pénzügyi támogatásommal, akár az időmmel, szaktudásommal, kapcsolataimmal. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a filantrópia pénzügyi támogatást jelent csak, de egy filantrópnak sokféle erőforrása lehet: figyelem, tudásátadás, önkéntesség, a ráfordított idő, a kapcsolati tőke.”
A House of Giving
A magyar felsőoktatásban Pécsett valósul meg az az önálló, nyitott online kurzusa a filantrópiának, melynek kezdeményezője a House of Giving. A szervezetet Vizler Viktória mellett Pistyur Veronika, a Bridge Budapest Egyesület vezetője alapította, hogy segítsék a hazai filantrópia nemzetközi szintre emelkedését.
„Alapítóik (Biggeorge Alapítvány, Bridge Budapest Egyesület) azt a közös vágyat fogalmazták meg, hogy a tudás, a közösség és az eszköztár legyen egy helyen elérhető. Programjaink közt van a Giving Manifesto (iránytű üzleti szereplőknek), a Giving Guide (gyakorlati útmutató szülőknek és pedagógusoknak), és most az első hazai egyetemi kurzus” – avat be minket a kezdetekbe Vizler Viktória. „Nemzetközi szinten, különösen az USA-ban az egyetemi képzésekben jelen vannak a filantrópia tanulmányok. Nekünk is inspirációt jelentettek a saját egyetemi kurzusunk létrehozásakor, például a Stanford Egyetem filantrópia témájú képzési anyagai.”
Egy attitűd oktatása
Az emberszeretet és a jótékonykodás olyan alapvető emberi attitűd, belső erőforrás, amely minden korosztálynál jelen van, a hétköznapjainkba épül és minden területen hasznát lehet venni. Ezért a képzést széles körben ajánlják: „Legyen az közgazdaságtan (stratégia, hatásmérés), szociológia (közösségek dinamikája), pedagógia (élménypedagógia, attitűdformálás), pszichológia (belső motiváció), jog (alapítványi és adózási keretek), kommunikáció (történetmesélés, transzparencia), és természetesen a szociális munka mint terep” – sorolja Vizler Viktória. Az oktatás során láthatóvá és használhatóvá válik az adakozás kultúrája, és segíti a hallgató útkeresését ahhoz, hogy a számára fontos ügyek mellé állhasson.
A tananyag és a módszer
A tananyag összeállítása a PTE Közgazdaságtudományi Kar aktív részvételével és lektorálásával történt. Alappillére az élmény-reflexió-rendszer egysége. „Először történetekkel és saját élménnyel megérintjük a hallgatókat, aztán fogalmi keretet adunk (mi a hatás, hogyan mérjük, milyen etikai dilemmák vannak), végül gyakoroltatunk (miniprojektekkel, közösségi feladatokkal). A diákok önismeretben és felelősségtudatban is fejlődnek, megtapasztalják, hogy az adás egy erőforrás az életükben” – szól a részletekről Vizler Viktória. „A kurzusban többek között azt tanítjuk, hogyan állítsunk össze ügyekre szabott, kiegyensúlyozott támogatási portfóliót.”
A hallgatók azt is megtanulhatják, hogy anyagiak nélkül is sokat tehetnek minden területen akár mentorálással, közösségszervezéssel, digitális tartalmak készítésével vagy kutatással, a nyelvi akadályok áthidalása miatt fordítással vagy önkéntes munkával.
A magyar adományozók köre
„Ez nem egy zárt közösség, folyamatosan változik, alakul, bővül – új szereplők jelennek meg. Ugyanakkor pontos adatok nem állnak rendelkezésre, ezért ez a trend inkább tapasztalati. A House of Giving egyik fő célja a tudatosan, hosszú távon gondolkodó (nagy)adományozói körnek a bővítése, ezért is kap nagy hangsúlyt az oktatásban az átláthatóság és mérés kultúrája” – fejti ki Vizler Viktória.
Hazánk komoly filantróp múltra tekint vissza, gondoljunk csak a 19. században élt Bischitz Johannára, az árvaházak alapítójára, avagy Kresz Gézára – az ő nevéhez fűződik az első szervezett mentőszolgálat és az anyatejellátás megszervezése.
Vizler Viktória bepillantást ad ebbe a névsorba, akik közül sokan a magánmecenatúra útját járják vagy például a gyermekjólét területén tevékenykednek. „A vendégek között szerepelnek olyan hiteles filantrópok, mint Küllői Péter, Gauder Milán, Polgár András, Nagygyörgy Tibor vagy Wirtz Ágnes. Mindegyikük más úton jutott el a felelős adásig: egészségügyi-gyermekvédelmi fókusz, esélyteremtés vagy éppen a társadalmi vállalkozások támogatása. A sokszínűség célja, hogy minden hallgató találjon kapcsolódási pontot, és lássák, hogy nem egy út van: ahány beszélgetés, annyi különböző és inspiráló történet jelenik meg.”
Van olyan adományozó réteg is, aki státusszimbólumként fogja fel az adakozást. „Mi azt tanítjuk, hogy az adás közjó, nem önpromó. A hiteles filantrópia következetes és jó ízléssel végzett. A történetek ereje az átláthatóságban és a megosztható tanulságokban van, nem a díszletben. Ugyanakkor fontos, hogy annyira láthatóak legyenek az aktív filantrópok, hogy a történeteik, gyakorlatuk inspiráló, elgondolkodtató lehessen” – válaszol Vizler Viktória.
Van hova fejlődni
Nemzetközi és regionális megközelítésből nézve Vizler rámutat: „A nemzetközi trend a bizalomalapú, stratégiai, hatásorientált filantrópia. Ettől mi még elég messze vagyunk. Magyarországon az adakozás nem mindennapos.
Utolsók vagyunk a Global Philanthropy Environment Index mind a hat paramétere szerint. Nálunk a legkevesebb az adomány. A V4 országok között a civilek javára. Mi várjuk el leginkább a társadalmi felelősségvállalást a cégektől, de a legkevésbé szeretnénk többet fizetni a társadalmilag felelős termékekért és szolgáltatásokért.” Nemzetközi és regionális megközelítésből tehát van mit behozni.
Egy új kulturális norma
A 2025/26 tanévben 181 fő vette fel a tantárgyat, ebből 131 egyetemi hallgató, a többiek az egyetem dolgozói. Mindez egy új kulturális norma kezdetét jelzi és egy értékalapú generáció nevelését célozza, amelynek tagjai megismerhetik az „adás” eszköztárát, mely később beépül az identitásukba, és amit a munkahelyükön, a közösségeikben és a családban egyaránt alkalmazhatnak. Vizler Viktória így összegez: „A PTE–House of Giving pilot azért mérföldkő, mert rendszerszintű kaput nyit: bárki bármelyik karról beléphet ebbe a gondolkodásba, és továbbviheti.”
