„Kiváló útitársak” – mondja Szirtes Edina Mókus Erkel Ferenc-díjas énekesnő, hegedűs az utazótáskájában meglapuló könyveiről. Van, aki mindig magával viszi kedvenceit, Zalán Tibor József Attila-díjas költőnk utazásai elképzelhetetlenek lennének Thomas Mann József és testvérei című műve nélkül, viszont ott az ellenpélda is, Szendrői Csaba az Elefánt zenekar énekese mindig más és más könyvekkel lepi meg magát a hosszabb utakon. S míg a fiatal költő, Bék Timur a célállomástól függően választ útitársat, addig M. Nagy Miklós József Attila-díjas műfordító tudományos könyvek olvasásával piheni ki fáradalmait.

Zalán Tibor

Zalán Tibor/Fotó: Antal Dániel / Kultúra.hu
Zalán Tibor/Fotó: Antal Dániel / Kultúra.hu

Utazásaimhoz, értem ezen a kétszer két hét tengeren tartózkodást (Murter), mindig magammal viszem Thomas Mann József és testvérei művét. Dögunalom regény, de, ahogy mondani szoktam, az intellektuális nyugalom a legmagasabbra definiálható emberi cselekvés. Soha nem olvasom végig, természetesen, hisz akkor még arra se jutna időm, hogy ránézzek a tengerre. Bele-belefeledkezem, hol itt, hol ott, hol ebbe, hol abba. Pedig a tenger, a kőkrokodilusommal (van ilyenem ám!), legalább olyan fontos, mint az olvasás.

Idén szándékom elvinni az első utazásra Alexa Károly Ithakám partját elértem… lekötöm hajómat című új könyvét, amely különös, leginkább önéletírásnak tekinthető, remek próza (kéziratban már volt szerencsém beleolvasni). Második murteri utamhoz a világjáró tudós, Kubassek János Atlasz varázsa (világjáró magyar tudósok, földrajzi felfedezők hat kontinensen) könyvét veszem magamhoz, természetesen, csak szemelgetésre. (Büszke vagyok arra, hogy ez a kiváló és nagytudású embert csaknem fél évszázada a barátomnak tekinthetem!). Szóval, az alapkínálat idén barátokból kerül ki: Mann, Alexa, Kubassek. Persze, viszek sok olyan – elsősorban nekem dedikált – könyvet, amelyekbe belenézni sincs időm mostanában – dolgozom, drámát kell írnom.

M. Nagy Miklós 

M. Nagy Miklós/Fotó: Antal Dániel / Kultúra.hu
M. Nagy Miklós/Fotó: Antal Dániel / Kultúra.hu

Nyaralásra nagyon gyakran tudományos és többnyire a világűrrel kapcsolatos kozmológiai könyveket viszek magammal. Ez lehet regény is, ami tartalmában ezt a témát járja körül. Ilyenkor viszont Stephen Hawking, Brian Cox, Neil deGrasse Tyson és Carl Sagan nagy kozmológusok műveit szeretem olvasni, úgy olvasni, hogy pihentessen. Talán különösen hangzik, de ezek a könyvek szórakoztatnak, s bár sokszor alig értek belőlük valamit, nagyon jó érzés ilyen picinek érezni magam, amikor a világegyetem végtelenségéről, a fizikai bonyolultságáról, magyarázatairól és megmagyarázhatatlanságairól olvasok. Kizökkentenek ezek a könyvek abból az állapotból, amit csinálok és csinálnom kell, hiszen amikor épp nem nyaralok, szépirodalmat kell olvasnom, szerkesztenem, fordítanom.

Szirtes Edina Mókus

Szirtes Edina Mókus/Fotó: Hegyi Júlia Lily
Szirtes Edina Mókus/Fotó: Hegyi Júlia Lily

Az utazásokra előszeretettel viszek magammal vékonyka könyveket, melyek vagy éltrajzi, vagy valami tudományos, filozófiai írások. Legutóbb Ujfalussy József Bartók Béla című könyvét vittem el magammal. Ám, ha belefér, nálam szokott lenni Kroó György A magyar zeneszerzés 30 éve című kötete. Mindig tanulhatok belőle, akkor is, ha csupán néhány sort tudok olvasni. Szerencsére mindig ott van a hangoskönyv lehetőség: kiváló útitárs. Az online felületeken rengeteg gyöngyszem található. A könyv tartalma ilyenkor kiegészül a gyönyörűen beszélő színészek hangjaival, ami már szinte zenei élményt is nyújt. Egyszerre irodalom és zene. Leginkább Hamvas Béla írásait hallgatom ilyen formában.

Szendrői Csaba

Szendrői Csaba/Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
Szendrői Csaba/Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor illik elmondanom, hogy direkt az utazás alatt, mondjuk a buszban, nem tudok olvasni.... Ám, ha egy nyaralásról beszélünk, igen, szoktam magammal könyveket vinni. Ilyenkor mindig olyan könyvet olvasok, amit addig még nem cipeltem el magammal sehova. Mostanában leginkább természettudományokkal kapcsolatos dolgokat olvasok, de néha bekerül a táskába olyan is, ami nem számít nagy lélegzetvételű írásnak és viszonylag kompakt módon tudok információhoz jutni. Például a Telex kiadásában ott az Észkombájn című sorozat – ebben kis, egy-két oldalas érdekességek vannak a világ dolgairól. Bármikor, bárhol csapom fel ezt a könyvet, valami érdekeset találok benne.

Bék Timur

Bék Timur/Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
Bék Timur/Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu

A tengerpartra Márquezt, a hegyek közé Tolkient, nyugatra Kunderát, keletre Dosztojevszkijt, északra Hrabalt, délre Csáth Gézát. Az erdőbe verseket. Ha sokáig maradnék távol: Márait, ha még tovább: Arany Jánost, ha vissza se jönnék: Madáchot és József Attilát. Egyébként meg mindig azt az egyet, amit éppen olvasok, és amit éppen olvasok, azt mindig. Ez most Vonneguttól Az ötös számú vágóhíd.