Nagyszékely nyugodt, de dolgos hétköznapjai, úgy tűnik, rabul ejtik az odalátogatókat: Novák Péter sok olyan emberrel találkozott a faluban, akik a városi életet hátrahagyva költöztek a 380 főt számláló településre. Van, aki Nagyváradról költözött oda, hogy közelebb lehessen a természethez, de van, aki a kézilabdázást hagyta ott, hogy sárépítész lehessen.
„A vályogházak fő problémájának legtöbben azt tekintik, hogy penészednek, vizesednek és büdösek, holott ez nem igaz – ezek a tévhitek azért vannak, mert a régi paraszti kultúrát elfelejtettük. Ezek gyakorlatilag lélegző épületek” – mondja Turán Dávid, aki Budapestről költözött el, a sportkarriert maga mögött hagyva lett építőmester Nagyszékelyen. Szerinte a vályogépítkezés egyszerre a múlt és a jövő technológiája is egyben, mellyel időtálló élettereket alakíthatunk ki magunknak. Kezdetben magától tanulta meg a mostani mestersége alapjait, később pedig Tengődön képeztette ki magát a helyi építőmesterekkel.
Hasonló a története az epizódban feltűnő Zsámboki Zoltánnak is: kézilabdás, Budapestről érkezett a faluba, majd harmincéves korában úgy döntött, ott is marad.
„Mint városi gyerek először a strucctenyésztésbe akartam belefogni. De szerencsére nem ezzel kezdtem el foglalkozni, hanem inkább kecskéket neveltem – elsőnek összesen harminc állatot tartottam, ami pont elég nagy nyáj volt ahhoz, hogy megismerjem a tenyésztésük alapjait” – mesélte új életének kezdetét Zsámboki Zoltán.
Hogyan valósítható meg a permakultúra elve a kertjeinkben, milyen titkos fogásai vannak a kisgazdasági tehenészetnek, és milyen sikerei lehetnek egy falusi színjátszó körnek? Mindez kiderül A falu bolondja nagyszékelyi epizódjából!
