Morvay Judit: Mi vagyunk a szél egymás vitorlájában

Mi a Superar?

A Superar egy nemzetközi hálózat, amelyben most már nyolc, egymással folyamatosan együttműködő ország van jelen. Bő tíz évvel ezelőtt tanárként ismerkedtem meg vele Ausztriában. Teljesen megváltoztatott az a két év, amit ott töltöttem. Ezt követően hazahoztam az élményeimet, tapasztalataimat és létrehoztam a magyar alapítványt.

A Superar célja, hogy minden gyermek és fiatal számára elérhetővé tegye a magas színvonalú közös zenélés örömét és a kulturális életben való részvételt, szociális, vallási vagy kulturális hátterüktől függetlenül. Az ingyenes művészeti program a képzett zenészek szakértelmével épít hidat a társadalmi egyenlőtlenségek között.

Ez általában elég jó minőségben sikerül. A munkafolyamat legnagyobb értéke, hogy nagyon nyitott és befogadó. Ezek ma már elcsépelt szavak, holott esszenciális a jelentőségük.

És hogy mi kell ahhoz, hogy nyitott legyen egy pedagógiai szituáció? Például az, hogy a tanár valamelyest el tudja mosni a hierarchiát a tanítottak és önmaga között. Ez egészséges önképet és önismeretet igényel. Azt, hogy a pedagógus fejlett tanári és emberi egyéniség legyen, aki a saját igazának érvényesítése helyett képes megnyitni a teret, és a közösséget mederben tartva együttműködni egészen pici gyerekekkel és felnőttekkel is. Ennek az elsajátítására mindenki képes, aki nyitott bizonyos értékek pedagógiába való átemelésére. 

Mik ezek az értékek?

A másik emberbe vetett bizalom, a teret adó együttműködés, a pozitivitás. Csodásan felszabadító, amikor eltörlöm a félelmeimet, flow-ba kerülök, és csak megyek előre, a feladatra és magára a folyamatra koncentrálva. Nem az érdekel, hogy milyen lesz a végeredmény, hanem az, hogy próbára tegyem magam. Elhiszem, hogy folyamatosan tanulok, és elfogadom, hogy időnként hibázok. Ez a hozzáállás egyaránt vonatkozik a tanárokra és a gyerekekre. Nekem is rá kellett állnom a folytonos tanulásra, és képessé kellett válnom az olyan helyzetek kezelésére, amikor például facilitátorként, tehát egyfajta példaképként huszonöt gyerek szeme láttára hibázok.

Ez a fajta pedagógiai hozzáállás nagyon jó és hatékony, épp ezért azt gondolom, hogy fontos lenne ilyen irányban gondolkodni a pedagógiai munka (és pedagógusképzés) során is, területtől és tantárgytól függetlenül. Tudományos kutatások által bizonyított, hogy a hatékony tanuláshoz elengedhetetlen a testi aktivitás, a lélek megérintése (vagyis az érdeklődés felkeltése és fenntartása) és a tanulási szituációhoz kötött pozitív érzelmek.

Mi testet-lelket megmozgató játékokba ágyazzuk a folyamatokat. Amellett, hogy ennek idegrendszer-megnyugtató, felderítő, közösségépítő, teljesítménykényszertől eltávolító hatása van, fantasztikus agyfrissítő és elképesztően sok készséget fejleszt. Csak egy példa: a ritmusérzék kifejezetten jól jön a matektanulás során.

Hogyan, mi által képez kultúrák és emberek közötti hidat a Superar zenepedagógiai tevékenysége?

A zene mindenkit megérint. Mindenkinek van valamilyen zenei élménye, mindenki szeret valamilyen műfajú zenét hallgatni. A zenélés és az éneklés elemelkedett kommunikációs forma, ami oldja a gátlásokat – és mivel oldja a gátlásokat, elősegíti a megnyílást, az önfelvállalást, az önkifejezést, az alkalmazkodást. Csupa olyan készséget, ami emberi kapcsolódásokat hoz létre. Az a tapasztalatunk, hogy a zenei önkifejezés felszabadulása maga után vonja a verbális önkifejezés felszabadulását.

És mivel a megfelelő zenepedagógiai eszközökkel biztonságos teret teremtünk, a tanulók használják, méghozzá kifejezetten felszabadultan használják ezt a nyelvet, ezáltal pedig kapcsolódnak önmagukkal és egymással.

Ahhoz, hogy ez a felszabadulás megvalósuljon, a közösség részéről idő és összeszokottság, a pedagógus részéről zenepedagógiai tapasztalat és kreatív eszközkészlet szükséges. Mi a Superarnál sok társterülettől átvett eszközt használunk: drámapedagógiai, zeneterápiás és szociálpszichológiával kacérkodó játékos elemeket. Ezek segítik megvalósítani az együtt zenéléshez szükséges kooperációt, ami aztán a zenélésen túl kihat mindenre.

Iskolai osztályokkal és tanodás csoportokkal dolgozunk, és egy 2024-es hatásmérésünkben megkérdeztük a tanulóink osztályfőnökeit, hogy milyen változást látnak a gyerekeken. Kivétel nélkül minden egyes osztály pedagógusától azt a visszajelzést kaptuk, hogy javult az osztályközösség. Ez nem meglepő: ha a gyerekek képesek úgy együttműködni, hogy pontosan egyszerre szólaltassanak meg egy gitárhúrt vagy ugyanabban a pillanatban vegyenek levegőt a kóruséneklés során, akkor mélyen összehangolódnak, ebből következően pedig jobb közösséggé válnak. Tehát a zene egy tökéletes nyelv a hídépítésre.

Mi a Superar missziója?

Az, hogy eljuttassa a szociális, etnikai, vallási vagy családi szempontból sérülékeny háttérből érkező gyerekekhez is a zenepedagógia és a közös zenélés életminőség-javító, kompetenciafejlesztő hatását. Tudatosan olyan csoportokkal dolgozunk, ahol egyaránt jelen vannak sérülékeny és átlagos közegből érkező gyerekek, így építve hidat köztük, elősegítve a társadalmi inklúziót. A sérülékeny közösségekben számos probléma húzza-vonja a gyerekeket és a tanárokat a nehézségek felé, és ilyen helyzetben szinte varázsolni lehet a zenével.

Ugyanakkor itt meg kell említenem, hogy a legfontosabb, amit a Superartól kaptam és amit háromszor aláhúznék: a kudarckerülés leküzdése. A hibáktól való félelem, a „nem vagyok elég jó” érzet és a tanult tehetetlenség elengedése.

A Superar egyik legnagyobb missziója mindenki felé, legyen az sérülékeny háttérből érkező gyerek vagy bankvezér, akinek céges csapatépítőt tartunk, hogy segítsen leküzdeni a kudarctól való rettegést és az agyalást, felébressze a kísérletező kedvet, megalapozza a rezilienciát, az önmagunkba vetett hitet és azt a fajta önbizalmat, amely azt mondja: nem kell tökéletesnek lennem, a lényeg, hogy cselekedjek, merjem hallatni a hangomat, és addig menjek, amíg szabaddá válok.

Miért fontos, hogy sikerélményeket – például Sziget nagyszínpadi fellépést – éljenek át a Superar kórustagjai?

A Superarnál nagyon fontos módszertani elem a láthatóság. Nem csupán élményalapú, hanem sikerélmény-alapú oktatást csinálunk. Fontos megtanítani a gyerekeknek – a sérülékeny háttérből érkezőknek különösen –, hogy ők képesek felülírni, felülmúlni a családi mintákat. A superar spanyol szó, a jelentése: felülmúlni. Ennek a folyamatnak fontos motorja a nyilvános siker, ezért a nulladik ponttól kezdve fellépésre készítjük a gyerekeket.

Ez azért is nagyon praktikus, mert gyerekek számára is megérthető, csapatszintű célt ad a munkának. Mindenki tudja, hogy ki fogunk állni az emberek elé, és ott aztán „egy mindenkiért, mindenki egyért!”.

Számunkra ugyanolyan értékkel bír a nyugdíjasklubban való fellépés, mint egy nagyobb kaliberű koncert, de tény, hogy a kiemelt kulturális események, a hatalmas közönség előtt történő éneklések óriási erővel tudnak hatni. Ilyen a szigetes fellépés is, ami „sing along” formátumban történik, megénekeltetjük a közönséget, hatást keltünk. Együtt készülünk fel a gyerekekkel, együtt izgulunk a backstage-ben, együtt állunk a hatalmas színpadon, és a sikerünk, a sírás és nevetés is közös.

Abból is látszik, hogy a Szigetet működtető embereknek valóban fontosak a társadalmi ügyek és a gyerekek, hogy a kezdetek óta több formában támogatják a működésünket, ami elképesztően fontos egy civil szervezet életében, ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Nagy erőt merítünk az ott átélt, a színpadon túlmutató színes élményekből. A gyerekek – köztük azok is, aki ezt követően gyerekotthonba mennek haza – egészen elképesztő koncerthelyzetben fokozott intenzitással érzik, hogy mi vagyunk a szél egymás vitorlájában. Ez a gyönyörű élmény beszivárog a hétköznapi életünkbe, és átformálja azt.

Fotók: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu