Az utóbbi évtizedekben DJ-ként és producerként ismer az ország, de a neved a kilencvenes évek egyik népszerű dance zenekara, a Soho Party révén került be a köztudatba. Miért oszlottatok fel mindössze négy évvel az első albumotok megjelelenése után?
Akár együtt is maradhattunk volna kerekesszékes korunkig, de 1998-ban úgy gondoltuk, négy év alatt elértünk mindent, amit Magyarországon a mi műfajunkban el lehet érni. Volt megszámlálhatatlan fellépésünk, voltak platinalemezeink, voltunk az „év zenekara”, sőt még Bravo Otto-díjat is kaptunk, ami nagy elismerésnek számított. Persze az is közrejátszott a döntésünkben, hogy addigra már megalakítottam a lemezkiadómat és elkezdtem diszkózni, Döme, vagyis a Dömötör Sándor a stúdiózás felé vette az irányt, Betty Love-ot pedig egyre inkább a popzene vonzotta. Mondhatjuk, hogy a csúcson hagytuk abba, de mint az idő igazolta, ez jó döntés volt mindhármunk részéről.
Később sem merült fel, hogy retro zenekarként összeálljatok, mint oly sokan a korábbi pályatársaitok közül?
Nem akartuk a múltat aprópénzre váltani. Amikor szétváltunk, nyitva hagytuk a lehetőséget egy esetleges újrakezdés előtt, de csak úgy, hogy akkor majd megmutatjuk, hol tartunk, hová fejlődtünk zeneileg. Mindez huszonévesen szép álom volt, de aztán szembesültünk a valósággal:
azokat, amelyeken felnőttek, amelyek a fiatalságukat jelentették. A feloszlásunk után mindössze kétszer léptünk fel Soho Party néven, először a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság után hazatérő magyar válogatott fogadásán, a Hősök terén, másodszor pedig 2019-ben, a Puskás Aréna megnyitóján, a Magyarország-Uruguay mérkőzés előtt énekeltük el Az éjjel soha nem érhet véget című dalunkat.
Ha már a focinál tartunk, elmesélnéd hogyan lett Az éjjel soha nem érhet véget a megjelenése után közel húsz évvel a magyar labdarúgó-válogatott „indulója”?
Ez a dal volt a Soho Party utolsó slágere 1998-ban, de később sem ment ki a divatból, évek múlva is elővették a legkülönbözőbb alkalmakkor, a gólyatábortól a tejfakasztó buliig. Szürreális módon még a VOLT Fesztiválon, az Iron Maiden koncertje után is énekelte a metálos közönség. Többek között ezt a számot hallgatták és énekelték a magyar labdarúgó-válogatott hivatalos szurkolói, vagyis vezérszurkolói is, miközben a csapatot követve járták a világot, sokszor két napot buszozva egy-egy távolabbi mérkőzés helyszínére. A lelátón elsőként 2015-ben, Athénban kezdték énekelni, majd átvette az egész szurkolótábor, és amikor 2016-ban a norvégok elleni budapesti Eb-pótselejtezőt megnyertük, már mindenki ezt énekelte a Groupama Arénában.
Egyébként gyerekkoromtól szeretem a focit és erősen kötődöm a Fradihoz is, mert fiatalon ott jégkorongoztam, a kétezres évek elején pedig még indulókat is írtunk Brunner Zsolttal a ferencvárosi focicsapatnak.
Kölnben és Stuttgartban a szurkolói zónákban játszottam, részt vettem a mérkőzésekre vonulásokon, majd a második stuttgarti meccsen, ahol a századik percben sikerült legyőzni a skótokat, hajnalig zenéltem az ünneplőknek a város egyik legnagyobb klubjában. Fantasztikus élmény volt.
Visszatérve a Soho Party utáni időkre, az ezredforduló idején DJ-ként, producerként, illetve a Náksi vs. Brunner DJ duó tagjaként folytattad a pályádat, és már a lemezkiadód, az Oxigen Music is működött. Mi maradt számodra a legemlékezetesebb ebből az időszakból?
Ez az időszak volt az elektronikus zene, a house, a rave és a többi hasonló irányzat, illetve a DJ-kultúra egyik fénykora, amikor számos lemezlovas vált sztárrá világszerte. Magyarországon mi készítettük az első válogatáslemezeket ezekből produkciókból, a Club Sandwich elnevezésű albumsorozatunk újdonságnak számított és nagyon népszerű volt akkoriban. Talán nem túlzás azt mondani, hogy egy új lemezlovas generáció nőtt fel ezeken a korongokon, sokan a mi albumainkat hallgatva döntötték el, hogy DJ-k szeretnének lenni.
Az Oxigen Music elsősorban a fiatal, feltörekvő tehetségek produkcióival foglalkozott, illetve foglalkozik ma is, őket igyekszik az első megelenéshez juttani. Számos, ma már jól ismert lemezlovas – például Budai és Sterbinszky – anyagát adtuk ki, néha mixalbumokon, néha válogatások részeként. Az ilyen megjelenések jelentős előrelépést jelentettek egy-egy fiatal DJ vagy producer karrierjében, illetve jelentősen megnövelték annak az esélyét, hogy a nagyobb lemezkiadók is szóba álljanak velük.
Akkoriban indult a Budapest Parádé is, amelynek Brunner Zsolttal állandó szereplői lettetek. Hogyan emlékszel vissza a rendezvénysorozatra?
A Budapest Parádé őse, a berlini Love Parade underground mozgalomként kezdte a 1980-as évek végén néhány száz emberrel, majd tíz év alatt hatalmas kamionos fesztivállá nőtt ki magát. Magyarországról is sokan kijártak rá, magam is többször voltam ott látogatóként. A rendezvény meghonosításában a Sziget Fesztivál két szervezője, Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán voltak a kulcsszereplők, akiknek szponzorok bevonásával és a városvezetéssel együttműködve 2000-ben sikerült először megvalósítaniuk az elképzelésüket.
A nyárzáró fesztivál főszereplői itt is a kamionok voltak, amelyek az Andrássy út–Bajcsy-Zsilinszky út sarkától indultak és a Hősök teréig, illetve a Felvonulási térig szállították a programot szolgáltató zenészeket, DJ-ket és táncosokat.
Mi a második parádétól csatlakoztunk fellépőként, és minden évben megírtuk a rendezvény himnuszait is, amelyek közül a Csak 1 nap van és a Nézz az ég felé a legismertebbek. A Budapest Parádé évről évre nagyobb tömegeket vonzott, az utolsón már félmillióan vonultak a kamionok mellett, az Andrássy úti ablakokból pedig sokan integettek nekünk. A körúti forgalom biztosítása miatt az Oktogonnál át kellett engedni a 4-es és a 6-os villamosokat, így a BKV-s darukkal folyamatosan felemelték és leengedték a felsővezetékeket, attól függően, hogy éppen villamos vagy kamion haladt át a téren. Sajnos a szponzori háttér meggyengülése miatt 2006-ban véget ért a parádé, igaz a belpolitikai helyzet sem kedvezett akkoriban a megrendezésének. Az elektronikus zene rajongói viszont ennek ellenére sem maradtak hoppon, mert a Sziget Iroda 2007-től elindította a Balaton Soundot, amit akár a Budapest Parádé folytatásának is tekinthetünk.
Sokéves szünet után, 2019-ben a Budapest Parkban megidézték az egykori parádék emlékét, ha nem is kamionokkal, de sok korábbi fellépővel és hasonló zenei felhozatallal. Hogyan jött létre az első Parádé Remember?
Éveken át sokan hiányolták a Budapest Parádét. Akik ott voltak, azért, hogy újra átéljék a régi élményeket, akik pedig csak videókat láttak, vagy csak csak hallomásból értesültek róla, azért, hogy egyszer ők is részesei lehessenek. Mivel ugyanabban a formában már lehetetlen volt megvalósítani, nagyon örültünk a Budapest Park kezdeményezésének, és annak is, hogy nagyon jól sikerült az öt évvel ezelőtti, illetve a 2021-es és a tavalyi emlékbuli. Sajnos 2020-ban jött Covid, 2022-ben pedig szervezési, egyeztetési problémák miatt hiúsult meg a program. Idén, augusztus utolsó szombatján ismét lesz Parádé Remember és – mint mindig – magam is fellépők között leszek.
Idén milyen program várja a közönséget, és te milyen műsort állítottál össze a rendezvényre?
Az idei program egy délutántól induló 13 órás megaparty lesz mintegy húsz lemezlovassal. A fellépők között lesz ATB és Markus Schulz, a trance meghatározó alakjai, de olyan nemzetközi sztárokkal is találkozhat a közönség, mint Da Hool vagy a Brooklyn Bounce. A Budapest Parádé egykori magyar sztárjai közül is sokan zenélnek majd: többek között Dj André, Budai, Peat Jr., Szeifert és Thomka állnak majd a pultok mögé. Jómagam szokás szerint egy End Show-val várom a közönséget a nagyszínpadon. Ezen belül két szettet játszom: az elsőben a parádé himnuszai csendülnek fel, a „parádés” klipek lesznek láthatók, a második, hosszabb blokkban a korabeli dalainkból, szerzeményeinkből hangzik el válogatás.
Meglehetősen aktív volt a nyarad, és az őszt sem töltöd tétlenül. Milyen fontosabb fellépésekre készülsz a közeljövőben?
Valóban erős volt a nyár, rengeteg rendezvény van a hátam mögött. Hosszú idő után egy új dalt is készítettem Myrtill és Audio Jackz közreműködésével Újra látom címmel, egy kicsit visszakacsintva a 20–30 évvel ezelőtti időkre. December végéig folyamatosan játszom különböző bulikon, fesztiválokon és ősztől a klubokba is visszatérek. A legnagyobb rendezvény, amin majd fellépek, a Total Dance Fesztivál lesz november 30-án a Papp László Budapest Sportarénában, szintén a kilencvenes évek végének zenei világát megidéző programmal.
