A győri Vaskakas Bábszínházat évtizedek óta a szakma élvonalában jegyzik, meghatározó szerepet tölt be a város és az ország kulturális életében. Évente több mint ötszáz előadást tartanak, amelyeken közel harminc-negyven ezer néző vesz részt. Különleges művészeti élményt kínálnak: az intézmény ars poeticája szerint
Az előadásokat művészetpszichológiai és pedagógiai tudatossággal készítik. Ehhez a progresszív műhelyhez csatlakozott alkotóként Pass Andrea drámaíró-rendező, aki Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő című mesekönyvéből a Dömdödöm című darabot állította nagyszínpadra az évad első előadásaként.
A harminchárom éves Vaskakas Bábszínház sikerének egyik titka a bátor kísérletezés, amelyet olyan profikra bíznak, akik soha nem hibáznak. A hazai és a nemzetközi bábos szakma élvonalából érkeznek az alkotók; a lengyel Krzysztof Rau professzor szöveg nélküli rendezéseivel a társulat eljutott New Yorkba, felnőtteknek rendezett Csárdáskirálynőt Peter Pasov bolgár rendező, szintén Bulgáriából érkezett a Biserka Kolevska rendező és Svila Velichkova díszlet- és jelmeztervező páros, Parti-Nagy Lajos A pecsenyehattyú és más mesék című könyvéből pedig Pelsőczy Réka rendezett tárgyanimációs előadást.
Rutinos íróként és rendezőként lett a csapat tagja Pass Andrea, akinek bemutatkozását már nagyon várta szülővárosa. Nézzünk vissza e győri gyerekszobába: „Óvodás voltam, amikor a Liszt Ferenc utcában sétáltunk apukámmal, és szembejött velünk Marosné Kovács Tünde – idéz fel egy fontos gyerekkori találkozást Pass Andrea. – Apukám úgy mutatta be, hogy »ő lesz a te fuvolatanárod«. A Liszt Ferenc utca, az ott található zeneiskola, a barokk belváros, a kis utcák, a templomok, a Kazinczy Ferenc Gimnázium, az akkor még létező művészmozik sokasága, a Vaskakas Bábszínház, a Győri Balett előadásai, bejárás a nagyszínház kulisszái mögé, ezek mind nagyon meghatározó és inspiráló terei és élményei az életemnek.”
Az édesapa a város köztiszteletben álló, ismert újságírója volt. Hirtelen jött, gyors lefolyású betegségben kamaszként veszítette el Andrea. 2019-ben az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat kapta Eltűnő ingerek című drámája, amelyben a családi tragédiát írta meg. Az előadást a Trafóban rendezte meg 2018-ban. A darab szép és bátor vallomás gyászról, cikázó utazás a reális és szürreális, a betegség tapintható és a halál felfoghatatlan szintjei közt. „Azt szoktam mondani, hogy a színházi alkotói munka nem terápiás jellegű, de az Eltűnő ingerek kivétel számomra. Nem ezzel a céllal nyúltam a témához, mégis a bemutató után sikerült feldolgoznom apám elvesztését. A személyes hang őszinte hang, így meggyőződésem, hogy a színházban csak a személyes történetek képesek igazán hatni.
A darabírás és a próbák során nagyon figyeltem arra, hogy ne legyen szentimentális a történetmesélés, mégis legyen felkavaró és megrázó az összhatás.
Sokat tanultam a színházi hatásmechanizmusokról ebben a próbafolyamatban. Például azt, hogy pont az elidegenítés képes a legmélyebb érzelmi hatást kiváltani.”
„Nem vagyok racionális ember – tartja magáról Pass Andrea, amikor arról beszélgetünk, hogyan lett színháztörténészből színházi ember. – Az érzéseim és a megérzéseim visznek hol erre, hol arra. A véletlen műve volt, hogy kipróbáltam a rendezést, és ez az élmény eltérített addigi utamról. Aztán egy volt szaktársam elhívott egy Pintér Béla-előadásra, és éreztem, hogy nekem itt a helyem, nem a Színművészetin. Így ott maradtam Béla mellett három és fél évig, és néztem, hogyan válhat csodává a színház.”
Andrea 2012 óta van jelen drámaíróként a szakmában, díjai alapján az egyik legtermékenyebb alkotó. Tavaly a Budapest150 drámapályázaton megosztott második helyezést ért el a Polaroid Budapest című műve; 2022-ben a legjobb szerzőnek járó Békés Pál-díjat vehette át Újvilág című drámájáért a X. Jubileumi Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén és a legjobb posztdramatikus előadás díját az Itt egy lány elásta magát (és így nézzétek!) című darabért a Szín-Tár Színművészeti Egyetemek Találkozóján.
Miért nincsenek találkozási pontok? „Mert a legtöbb igazgató nem ismeri a fiatal kortárs drámaírók munkáit, szerintem a nevükről sem feltétlenül hallottak. Nekem vidéken van ezzel kapcsolatban leginkább rossz tapasztalatom, de nem szeretnék panaszkodni. Van ellenpélda: a Soproni Petőfi Színház például novemberben bemutatja az Eltűnő ingereket.”
Két éve csatlakozott a győri Vaskakas Bábszínház művészeti tanácsához, amely arra hivatott, hogy a művészi célkitűzéseket szem előtt tartva különböző művészi nézőpontokból segítse az előadások születését. „Imponáló volt számomra egy kőszínház művészeti tanácsában részt venni, hiszen én szabadúszó, leginkább független produkciókat létrehozó színházi alkotó vagyok. Kocsis Rozi és a Vaskakas Bábszínház szakmai minőséget jelent, boldogan csatlakoztam hozzájuk. Lázár Ervin, akinek a meséjével most dolgoztam, kifejezetten progresszív szerző, még ma is. Azt hiszem, hogy a gyerek- és az ifjúsági színház tud csak igazán progresszív lenni, főleg ha ezzel a korosztállyal együtt gondolkodva alkotunk.”
A Négyszögletű Kerek Erdő Lázár Ervin legismertebb, legtöbbször kiadott mesekönyve, egymástól független elbeszélések füzére. A Négyszögletű Kerek Erdő mitikus tér, a lehetetlen, a különös, a minden lehetséges világa, egyszerre négyszögletű és kerek, körülzárt és otthonos. Ebből a szürreális világból kellett valós színházat teremteni, és ebbe a szürreális világba kellett valódi gyerekeket bevinni. Kamaszokkal már sokat dolgozott Andrea, a Dömdödöm átirata az első gyerekeknek szóló munkája.
Azt minden színházi alkotó tudja, hogy egy jó gyerekdarab a felnőtteknek is élmény. Lázár Ervin szintén minden korosztály számára az.
Egy alkalommal, amikor sétáltattam a kisfiamat, meghallgattam a Dömdödöm Sebő-féle feldolgozását. Arra gondoltam, hogy egy izzó, lázas költői versenyt szeretnék ebből növeszteni, hangzavarral, zenével és Dömdödöm csendjével. Így amikor Kocsis Rozi felkért, már tudtam, hogy ezzel a mesével szeretnék foglalkozni. És bizony, ez a találat a kisfiamnak köszönhető.”
Az első színpadi mesét követte a színpadra vitel, amelynek a próbafolyamata éppen úgy zajlott, mint amikor felnőttelőadást rendez Pass Andrea: „Segítek a színészeknek rátalálni a karaktereikre, begyakorlunk, elakadunk, kibogozunk, kihúzunk, átírunk stb. Három Dömdödöm-előadást láttam eddig gyerekekkel, és minden képzeletemet felülmúlja az a jófajta tombolás, amit kivált belőlük ez a mese. Még a finomabb humorra is reagálnak, elképesztő ezt megtapasztalni. És azt is, hogy a tanár néni közben a telefonját nyomkodja.”
A Dömdödömről már szerte a városban mesélik, hogy kézen kell fogni a gyerekeket, s elmenni a színházba, mert ezt látniuk kell. Nehéz úgy beszélni a szeretetről, hogy az ne legyen didaktikus és elcsépelt. Lázár Ervin történetének szereplői különleges módon mutatják be ezt az érzést.
Milyen lesz a való élet Pass Andrea Négyszögletű Kerek Erdőjében tizenöt év múlva? Kicsit sem szürreális:
„Most az a stratégiám, hogy nem nézek a távoli jövőbe, ha mégis, akkor szeretnék egy házat látni benne a családommal, harmóniában. Ha színházzal foglalkozhatok mellette, akkor azt csak a barátaimmal szeretném tenni. Beérném ennyivel.”
