Homérosz Odüsszeia című eposzának Margaret Atwood által írt mítoszadaptációját október 1-jén az észak-macedóniai Velesben, a STOBI Nemzetközi Színházi Fesztiválon, október 4-én pedig a lengyelországi Cieszynben, a Bez Granic Nemzetközi Színházi Fesztiválon láthatja a közönség. Október 17-én Csíkszeredában, 18-án Marosvásárhelyen, 19-én pedig Kolozsváron találkozhat a publikum a magyar–északmacedón–lengyel koprodukcióval.
Balázs Zoltán rendezése Odüsszeusz feleségének szemszögéből meséli újra az ismert ókori történetet, felerősítve a mítosz női aspektusait. A változatos színházi műfajokban kiteljesedő összművészeti előadás érzékenyen integrálja sokrétű szövetébe az Odüsszeusz és fia, Télemakhosz által felakasztatott tizenkét szolgálólány titkokkal és ellentmondásokkal teli történetét, valamint megöletésük erkölcsi vetületeit.
Arról, hogy miért foglalkoztatja őt munkáiban hosszú ideje a női perspektíva, Balázs Zoltán így fogalmazott a Kultúra.hu-nak adott interjúban: „a nők jelentik prózai világunkban a poézist. Érzelem- és szemléletformáló erejük van. Megértéssel fordulnak a veszteségekhez, a fájdalomhoz, és támogató hátteret biztosítanak. Férfiként azonosulni a nők látásmódjával egyfajta érzékenyítési procedúra is, megbocsátásra és nagyvonalúságra ösztönöz. A különböző alkotófolyamatok során a színésznőktől megtanultam, hogy az eseményeket nem mindig lehet alakítani, de a hangulatot igen.”
Margaret Atwood regényének színpadra adaptálásáról, illetve arról, hogy a címszereplő életében mindent Odüsszeusz jelenléte vagy hiánya határoz meg, Balázs Zoltán elmondta: „A regény valójában egy vallomásos asszonymonológ, amelynek vonatkozó szövegrészeit Juraszek Zsuzsanna dramaturggal szétosztottuk a Helenét és a szolgálólányokat megszemélyesítő színésznők között, így az előadást hevítő gyilkos játékot változatos dialógusok gazdagítják. A szolgálólányok Odüsszeusz és Télemakhosz általi brutális megöletése, amely motívum az eposzban csupán lábjegyzet, Atwood elbeszélésében a primitív művészet beszennyeződését jelképezi, és hangsúlyosan, a számonkérés következetes formájában van jelen. Bűntudatot ébresztő jelenlétük hitelesíti a vádiratként is funkcionáló kórusszövegekben megfogalmazódó tényeket.
Pénelopé lelkiismereti válságban szenved, mert az általa kialakított bizalmi viszonyhoz – amelynek részeként a szolgálók éjjel titokban vele együtt fejtették vissza a leplet, nappal pedig úrnőjük kémeiként jártak-keltek a kérők között – nem tudott tetteivel hű maradni. Nem tudta vagy nem akarta őket megvédeni? Hogy lehetséges, hogy Pénelopé, aki okos és megfontolt nő, aki jó ideje már sikeresen gyakorolja az odüsszeuszi stratégiát, nem talál rá módot, hogy a koldusszerepet nagy átéléssel játszó férjét időben tájékoztassa a szolgálólányokat érintő taktikai játszmáról, és ezzel elkerülje a végzetes akasztást? Ez a mű egyik mindent átható rejtélye, ami bizonytalan drámai helyzetet teremt.”
A Maladype Színház, a Harmadik Hely és a Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztivál együttműködésében 2024 nyarán megvalósult magyarországi ősbemutató az azonos című, 2005-ben, Géher István fordításában megjelent regény színpadi feldolgozása.
A címszereplőt alakító Varga Gabriellát a Hádész fogságában őrlődő feleség karakterének hiteles megformálásáért idén Őze Lajos-díjjal ismerték el. Az előadás további szerepeiben Orbán Nellit, Bajkó Edinát láthatja a közönség. A produkció díszleteit Balázs Zoltán, a jelmezeket pedig Németh Anikó tervezte. Az előadás szcenikusa Katona-Koós János, dramaturgja Juraszek Zsuzsanna, zeneszerzője és zenei vezetője Kovács Adrián, kreatív producere Huszár Sylvia, produkciós vezetője Balázs Katalin voltak. A szobrok Katus György alkotásai.
